A mai Pakisztánt és Indiát alkotó területek talán már majdnem ötezer éve veszik ki részüket a tejtermelésből. A Mississaugai Torontói Egyetem kutatói legfrissebb eredményeiket a Nature Scientific Reports tudományos szaklapban publikálták, amelyben elmagyarázzák, hogy miért az Indus-völgyi civilizáció tagjai lehettek a legkorábbi ismert tej- és tejtermékgyártók.

A Mississaugai Torontói Egyetem tudósai szerint az indiai szubkontinens első, kizárólag régészeti emlékek alapján ismert Indus-völgyi civilizációja már Krisztus előtt 2500-ban is gyártott tej- és tejtermékeket, köztük sajtot.

A sajtgyártás már közel ötezer éves lehet?Forrás: Pexels

Egy korabeli helyszín alapos elemzésével megállapítottuk, hogy a tejtermék az étrendjük szerves részét képezte – mondta Raja Chakraborty antropológus a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki posztdoktori kutatásait Heather Miller antropológiai professzorral közösen végzi.

Az Indus-völgyi civilizáció, más néven Harappa-civilizáció tagjai építették az antik világ egyik legnagyobb birodalmát. A kutatók régóta tanulmányozzák a táplálkozási szokásaikat, amit a most publikált tanulmány segít jobban megérteni. A szakemberek szerint ugyanis a tejtermék fontos része volt étrendjüknek, ami nem csak segített megtölteni az éhezők gyomrát, de stabil kereskedelmi terméket is jelentett.Chakraborty Greg Slater-rel, a McMaster Egyetem professzorával közösen a stabil izotóp-analízisnek nevezett technikát használva vizsgálta meg a területen talált, ősi kerámiaszilánkokból származó élelmiszer-maradványokat. Ebből gyorsan kiderült, hogy

a tejtermék akkoriban nem csak az étkezés fontos részét képezte, hanem valójában meglehetősen gyakran kerülhetett az asztalra.

A tudósok által analizált 59 szilánk közül ugyanis 21-en találtak vízben nem oldódó tejzsír nyomokat: a kerámia ugyanis porózus és az élettartama alatt felszívja a benne főtt vagy tárolt ételek egy részét.

Gyakran kerülhetett sajt az asztalra, de eladásra is maradt belőleForrás: Pexels

Ez a mértékű tejtermékfogyasztás lehetővé tehette a feleslegessé vált állati fehérje felhalmozását anélkül, hogy befolyásolta volna az állományban lévő állatok számát – magyarázta Chakraborty. – Itt azonnal felmerül egy tejüzem létesítésének kérdése.

Az antropológus szerint ez azért is válhatott olyan fontossá ezen az ősi településen, mert kitűnő csereeszközt adott a települések és régiók közötti kereskedelemben, miközben lehetőséget nyújtott különféle gazdasági elképzelések, például egy sajtüzem megvalósítására.