A legutolsó dolog, ami egy széncinegéről (Parus major) eszünkbe jutna, az a vérszomjasság. Pedig az ártatlan, kedves kis külső, rémisztő természetet takar. Ugyan nem beszélhetünk élőhalottakról, sem paraziták által manipulált élőlényekről, a széncinegék bizarr viselkedése leginkább az agyevő zombikéra emlékeztet.

Noha mi békés madárkának látjuk a cinkéket, valójában kegyetlen ragadozók.

Igaz, zsákmányállatainak zömét rovarok teszik ki, de alkalmanként nagyobb zsákmányt, így kisebb énekesmadarakat is elejt.

A cinke felépítése látszólag nem alkalmas nagyobb melegvérű állatok legyilkolására, de ez csak a látszat. Erőteljes madárról van szó, melynek hegyes csőre különösen erős. Magyar kutatók korábban megfigyelték, hogy egy hazai barlangban a széncinegék téli álmot alvó törpedenevéreket (Pipistrellus pipistrellus) támadtak meg, szétverték a koponyájukat, és elfogyasztották az agyvelőjüket.

Természetesen a cinegék zöme nem ennyire vérszomjas. Viszont tudomásul kell venni, hogy a rovarevő madár is ragadozó, és ez a ragadozó természet néha - például táplálékhiány esetén - rendkívüli méreteket ölthet.