Nagy rókapókot utoljára 1993-ban, vagyis 27 évvel ezelőtt láthattak Nagy-Britanniában, azóta mintha elnyelte volna őket a föld. A leginkább a száraz, homokos pusztákat kedvelő ízeltlábú gyors és mozgékony éjszakai vadász, nappal csak igen ritkán bukkan fel.
Ez egy csodálatos felfedezés és csodálatos lényről, már azoknak, akik ilyesmivel foglalkoznak
– mondta Mike Waite, a Surrey Wildlife Trust programvezetője a The Guardian online portálnak, aki a katonai létesítmény légi fotózása során fedezett fel olyan területeket, ahol ezek a pókok szeretnek vadászni; több éjszakai megfigyelés után meg is lelte az állatokat.
Mike Waite az angliai területen végül több hímet talált, egy nőstényt és néhány kifejletlen példányt, bár utóbbiakat nehéz volt meggyőzően azonosítani.
Az Alopecosa fabrilis a farkaspókfélék családjába tartozik, amelyek nem szőnek hálócsapdát, hanem inkább vadásznak.
A többi pókkal ellentétben a farkaspók látása igen jó és áldozatukat üldözve fogják el.
Egyes fajok természetes üregekben laknak, mások pedig életüket vándorlással töltik. A kifejlett rókapókok szürke-barna színűek, testüket szőr borítja. Európában körülbelül hetven farkaspókféle él.
Az Alopecosa fabrilis természetvédelmi státusza kritikusan veszélyeztetett, különösen a hollandiai és dániai parti homokdűnék környékén.
A szakemberek az angliai meglepő felfedezés miatt most arra lennének kíváncsiak, hogy vajon ezek a pókok képesek voltak-e csendben túlélni máshol is, ahol már kihaltnak vélték őket.
A Surrey Wildlife Trust több ezer hektár beépítetlen területet kezel a Surrey területén, hogy megvédje az élővilágot. Az ilyen helyek ugyanis létfontosságú menedékhelyet nyújthatnak az ország számos legritkább és legveszélyeztetettebb fajának és élőhelyének.
A Honvédelmi Minisztérium bázisai az állatok „elsődleges ingatlanjainak számítanak", mivel az ott tartott katonai kiképző gyakorlatokon kívül semmi sem zavarja őket, tehát viszonylag zavartalanul élhetnek.
Biztonsági okokból a kutatók azonban továbbra is bizalmasan kezelik annak a pontos helyét, ahol az Alopecosa fabrilis-ra bukkantak.
Waite most azt tervezi, hogy folytatja a pókok felmérését populációjuk nagyságának megbecsülése érdekében.