A horrorfilmek nézése igazából önmagában is nehezen magyarázható szórakozás. Az emberek önként vállalják, hogy kellemetlenül, stresszesen és izgatottan érezzék magukat valamilyen kitalált történet miatt, ami igazából semmi hasznos ismeretet nem nyújt számukra, legfeljebb álmatlanul tölthetik tőle az éjszakát. Egyesek kerülik is a horrorfilmeket, mások viszont rajonganak értük. Vajon mi lehet a vonzerejük?

Egyik lehetséges magyarázat ahhoz az érzésekhez kapcsolódik, amelyet a film nézése közben és után tapasztalunk. A kutatók kimutatták, hogy a hang és a vizuális ingerek a leginkább a szívritmusunkat, a vérnyomásunkat és a légzésritmusunkat növelik meg.

Noha ezek az érzések kellemetlenek, a fiziológiai izgalom kitart a film után is, így az utána következő bármilyen pozitív érzelem, például a barátokkal töltött kellemes együttlét is fokozottan érvényesül.

Ez azt jelenti, hogy amikor visszatekintünk a megnézett horrorsztorira, ezt tévesen inkább összekapcsoljuk a mozizást követő fokozott jó érzéssel, mint a filmnézés alatt érzett félelemmel és izgalommal.

Párna mögé bújva horrorfilmet néző párForrás: Cultura Creative via AFP/© Cultura, all rights reserved./Nick White

Ezt gerjesztés-transzfer elméletnek hívják, és mindkét irányba működik. Ha például a mozi után hazafelé karambolozunk, akkor ez a kellemetlen élmény is felfokozódik, és a későbbiekben valószínűleg irtózni fogunk a horrorfilmektől.

Létezik egy olyan elmélet is, mely szerint az ijedség okozta izgalom hasonló ahhoz az izgalomhoz, amikor olyan ellenfelekkel folytatunk „vérre menő" küzdelmet egy játékban, akik mindent megtesznek, hogy legyőzzenek.

Az eddig leírtakból is következik, hogy szinte lehetetlen megtalálni a világ legijesztőbb horrorfilmjét, hiszen az erősen személyfüggő, hogy ki mit talál ijesztőnek. A Ragyogást vagy az Ördögűzőt például sokáig tekintették a legijesztőbb filmek csúcsának, ahol a közönség egy része ki is ment a moziból a film vége előtt.

Az Ördögűző vetítése egy filmfesztiválonForrás: AFP/Frederick Florin

Ha azonban ezeket a klasszikus filmeket a mai közönségnek vetítjük, csekély a valószínűsége, hogy hasonló félelmet éreznének, mivel a televízióban és a mozikban megnövekedett mennyiségű erőszak- és horrorbemutatás érzéketlenné tette a közönséget.

A fóbiáinkra rájátszó filmjelenetek, amilyen például Hitchcock híres alkotása a Madarak nevetséges madártámadásai az ornitofóbiában (madáriszonyban) szenvedőket kikergeti a világból, mások viszont csak mosolyognak rajtuk.

Akkor tehát van lehetőség arra, hogy tudományosan megállapítsuk, mi tesz sikeressé egy horrorfilmet?

Egy közelmúltban végzett brit tanulmány kísérletet tett erre azzal, hogy elindították az úgynevezett Tudományos Ijesztgetési Projektet (Science of Scare Project).

A Sinister film plakátjaForrás:ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 VIA AFP

A kutatók 50 résztvevőnek vetítettek több, mint 100 órányi horrorfilmet, és közben monitorozták a szívritmusukat, hogy megállapítsák mely filmek és mely jelenetek tették rájuk a legnagyobb hatást.

Az eredményeket elemezve az derült ki, hogy az összes vetített film közül Scott Derrickson 2012-es filmje, a hazánkban is bemutatott Sinister gyakorolta a legnagyobb hatást a nézőkre. Átlagosan 32 százalékkal növelte meg a pulzusukat.

Az IFL Science által végzett rövid közvéleménykutatásban a parajelenségekkel foglalkozó filmek (amilyen pl. a Parajelenségek vagy a Démonok között) végeztek az élen, második helyre az úgynevezett found footage (általában kézikamerával felvett, valóságosnak tűnő) filmek kerültek, amilyen pl. Cloverfield vagy az Ideglelés.

Forrás: IFL Science