Lehet, hogy a természetese élőhelyükön szívesen hintáznak az esőerdőkben, ám az egyik finn állatkert majmai a dzsungel zajai helyett inkább a közlekedés hangjait preferálják. Legalábbis egy most végzett kutatás szerint.

Kísérletet végeztek a finn Aalto Egyetem kutatói a Helsinki Korkeasaari Állatkertben. Arra voltak kíváncsiak, hogyan javíthatja a technológia a fogságban tartott állatok jólétét. Ennek érdekében a tudósok egy érzékelőkkel ellátott alagutat telepítettek a fehérarcú sátánmajmok ketrecébe, lehetőséget adva a főemlősöknek arra, hogy reagáljanak a különböző, olyan hangokra, mint például más állatok hangjai, az eső, a közlekedési forgalom, a meditációs- vagy tánczene.

A fehérarcú sátánmajom Dél-Amerikában, Venezuelában, Brazíliában, Francia Guyanában, Guyanában és Suriname-ban élForrás: Shutterstock

Meg voltunk győződve arról, hogy a majmok majd a nyugtatóbb típusú hangokat fogják a leginkább élvezni, például a zen zenét, de valójában leginkább a forgalom hangjait kedvelték a legjobban – mondta Ilyena Hirskyj-Douglas, a finn Aalto Egyetem kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A dübörgő járművek hangsávja elsöprő mértékben a legnépszerűbb választásnak bizonyult az állatok körében.

A közlekedés hangjait hallgatva a majmok nyugodtabban aludtak vagy kurkászták egymást az élőhelyükön. Ezeket azonban nem tették meg a többi hang hatására.
A közlekedés zajai valójában gyakran a majmok néhány természetes kommunikációs eszközét utánozzák – mutatott rá Kirsi Pynnonen, az állatkert kutatási koordinátora. – A vadonban ezek az állatok ugyanis magas hangú sziszegést, nyikorgást és károgást is használnak a kapcsolattartáshoz.

Javítanák az állatkertekben élő majmok körülményeitForrás: Pécsi Állatkert és Terrárium és Akvárium

Hangokkal kapcsolatos kísérleteket már korábban is végeztek fogságban tartott állatoknál, ám a szakemberek szerint ez volt az első kísérlet, ahol a majmok maguk is tevékenyen bekapcsolódhattak a vizsgálatba.
A kutatás eredményei a jövőben lehetővé tehetik az állatkertek számára, hogy „a megfelelő ingereket biztosítsák az állatoknak a tartási helyükön", amelyek saját maguk szabályozhatják például a világítást, a hőmérsékletet, vagy akár kiválaszthatják azokat a játékokat, amivel szívesen játszanának. A technológia ehhez már adott. Nem véletlen, hogy Európa-szerte más állatkertek is érdeklődést tanúsítanak a tanulmány eredményei iránt.