Egy most felbukkant, rejtélyes tintahalnak a karjai hosszabbak, mint egy átlagember magassága, az állat teste azonban olyan aprócska, mint egy pénzérme. Pontosan úgy néz ki, mintha az űrből érkezett volna: óriási, csapkodó karok hajtják előre az óceán sötét vizében, miközben a vékony, kék nyúlványok spagettiként keverednek mögötte. Túlvilági megjelenése ellenére ez a fejlábú gyakoribb lehet a Föld mély óceánjaiban, mint azt a tudósok korábban vélték.

A felfedezése óta eltelt 113 év alatt a Magnapinna tintahalat (Magnapinnidae) a világon csak 12 alkalommal észlelték a vadonban. A tudósok 1907-ben azonosították az első példányt Portugália közelében és csak több mint nyolcan év múlva, 1988-ban látták újra Brazília partjainál.

A PLOS ONE tudományos szaklapban most publikált tanulmány azonban újabb öt megfigyelésről számol be, amelyek mindegyike több ezer méter mélyen történt a Nagy-Ausztráliai-öböl déli részén.

Ráadásul ez az első alkalom, amikor a tintahalakat Ausztrália vizeiben látták,

és egyben az első eset, amikor egyszerre öt egyedet meg tudtak figyelni.

A Magnapinna tintahal első ránézésre úgy néz ki, mintha a földön kívülről érkezett volnaForrás: Osterhage et al. (PLOS ONE, 2020)

A víz alatti felvételek példátlan képpel szolgálnak a furcsa lábasfejűek anatómiájáról és viselkedéséről – mondta Deborah Osterhage, az ausztrál kormányzati kutatószervezet, a CSIRO munkatársa és a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online tudományos portálnak. – Megdöbbentem és izgatott lettem, amikor először megpillantottam a Magnapinna tintahalat a fényképezőgépünk által készített fotókon.

Hozzátette: az állatot egyedi megjelenésük, tehát jellegzetes nagy úszólebenyük (ami olyan széles, mint a tintahal teste), valamint rendkívül hosszú és karcsú karjai és nyúlványai alapján könnyű felismerni, ahogy szinte „szárnyakként" hajtják magukat előre a sötét vízben.

A Magnapinna tintahalat több ezer méter mélyen, a Nagy-Ausztráliai-öböl déli részén fotóztákForrás: Osterhage et al. (PLOS ONE, 2020

A tudósok több mint negyven órán át gyűjtötték az adatokat a víz alatt, mintegy 950–2400 méteres mélységben. A furcsa lábasfejűeket így nem csak meg tudták figyelni, hanem az egyik példányt minden eddiginél pontosabban meg is tudták mérni.
Az állat köpenye körülbelül 15 centiméter hosszú, míg a karjai elérik az 1,8 métert – mutatott rá Osterhage, aki hozzátette, hogy a korábbi tanulmányok szerint a Magnapinna tintahal nyúlványai akár hét méter hosszúra is megnőhetnek.

A megfigyelt egyedek ráadásul meglepetést is okoztak: a tintahalaknál soha nem látott magatartást tanúsítva az egyik hosszú karját a teste fölé emelte és ott tartotta úszás közben.

A korábban nem dokumentált jelenséget, illetve a különös lábasfejűek anatómiáját, közösségi rendeződését a tudósok tovább tanulmányozzák.