A médiában egyre többször olvasható, hogy farkasra utaló nyomokra bukkantak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működésének területén.

A hazai állományt leginkább az illegális elejtések és a kóbor kutyák betegségei veszélyeztetik

A farkast Európa jelentős részéről kipusztította az ember. A faj alkalmazkodóképességének köszönhetően és a védelmére tett intézkedések következtében fokozatosan települ vissza korábbi élőhelyeire. Jelenlegi európai állománya kb. 12000 példány. A farkas hazánkban őshonos nagyragadozó. A faj jelenléte – néhány adathiányos év kivételével – a XX. században is folyamatosnak tekinthető Magyarországon. A farkas legjellemzőbb hazai előfordulási területe az Északi-középhegység, ahol kis létszámú, de egyre stabilabbnak tekinthető állománya él. Az észak-magyarországi állomány egyedei jellemzően a Kárpátokból, természetes módon érik el hazánk területét. A farkasok az Alföldön és a Dunántúl területén is felbukkannak. A hazai állományt leginkább az illegális elejtések és a kóbor kutyák betegségei veszélyeztetik. A farkas (Canis lupus) fokozottan védett [13/2001. (V. 9.) KöM. rendelet] és kiemelt közösségi jelentőségű faj [275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet]. A farkas engedély nélküli elejtése bűncselekmény! A faj jelenléte az élőhelyek természetességi állapotának egyik jelzője lehet, egyúttal jelentősen hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez is.

A farkas kerüli az embert

A farkas alapvetően elkerüli az embert, mert érzékszervei révén jóval korábban észleli annak közelségét. A rendkívül ritka „ragadozó-ember" találkozások esetén a farkasok néhány másodperc után maguktól távoznak a helyszínről. A fiatal, tapasztalatlan egyedek néha kíváncsiskodhatnak, és nem feltétlenül menekülnek el azonnal. Ha farkassal találkozunk, igyekezzünk nyugodtak maradni, hiszen a ritka találkozás az ember számára felejthetetlen élményt jelent. Semmiképp ne kezdjünk el a farkas elől szaladni! Amennyiben kényelmetlen a farkas közelsége, igyekezzünk lassan, az állatot szemmel tartva, hátrálva távozni a helyszínről.

A farkast szinte biztosan elriasztja, ha rákiabálnak, vagy tapsolnak!

De soha nem szabad üldözőbe venni a farkast, mert az védekezést, kiszámíthatatlan agressziót válthat ki! Különösen veszélyes, és beláthatatlan következményekkel járhat, ha a fiatal állatot magunkhoz csalogatjuk, vagy etetni kezdjük.

Magyarországon a farkast (Canis lupus) még mindig nem kíméli az ember. A többnyire a Felvidékről, esetenként a Balkánról érkező példányai általában illegális elejtés áldozatául esnek.Forrás: Maximilian von Hopffgarten

Ha kutyával kirándulunk a természetben, azt soha ne engedjük szabadon! A kutya alapvetően nevelésétől függően viselkedik, de a csábító illatok még jól nevelt egyed esetén is elvonhatják az eb figyelmét. Nagyragadozós területen a póráz nélküli kutyánk – tőlünk eltávolodva – a ragadozók áldozatává is válhat. Ha kutyát sétáltatunk az erdőben, és farkasra figyelünk fel, a farkas pedig a kutyára összpontosít, kiabálással, tapsolással vonjuk el a figyelmét a kutyáról! A farkastól távolságot tartva, hátrálás közben a kutyához hangosan beszélve távozzunk a területről! Ha a farkas ezek után is követ minket, akkor rákiabálva, kővel, fadarabbal dobálva tudjuk távol tartani. Ha a farkast az általa zsákmányolt prédánál találjuk, azt ne próbáljuk tőle elvenni, vagy a zsákmányától elzavarni, mert szélsőséges agressziót válthat ki!

A farkassal való ritka találkozások esete lehet, ha szabadon látogatható barlangban bukkanunk farkas búvóhelyére, vagy szaporodóhelyére. Ebben az esetben a barlangból azonnal távozzunk! Ezek a szabályok az összes vadon élő állattal történő találkozásra (pl. róka, borz, vaddisznó) is vonatkoznak!

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kérése, hogy amennyiben farkast vagy farkasra utaló nyomot észlelnek,  jelezzék igazgatóságuk felé, az alábbi ügyeleti telefonszámon: +36 30 861-3808.

(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.bnpi.hu/hu/hir/mit-tegyunk-ha-farkassal-talalkozunkhttps://www.bnpi.hu/msite/194/farkas_poszter_bnpi.5.2.pdf)