Hetvenöt éve kezdődött a háborús főbűnösök nürnbergi pere

A német háborús főbűnösök a vádlottak padján, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt Nürnbergben

Hetvenöt éve, 1945. november 20-án kezdte meg Nürnbergben a Nemzetközi Katonai Törvényszék a náci Németország háborús bűnökkel vádolt 24 vezetőjének perét. A nürnbergi perben a világtörténelem során először vontak felelősségre háború kirobbantásában és háború okozta szenvedésekben vétkes állami, katonai és pártvezetőket.

A szövetségesek azonnali akasztást, Sztálin tárgyalást követelt

Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió a második világháború idején, 1943. október 30-án egyezett meg a háborús bűnösök felelősségre vonásában, külügyminisztereik Moszkvában megtartott konferenciáján.

Sztálin, az amerikai elnök és a brit miniszterelnök 1943 november végén a teheráni konferencián hivatalosan is bejelentették, hogy Németország veresége után felelősségre vonják a náci háborús bűnösöket Forrás: Wikimedia Commons

A moszkvai tanácskozáson írták alá a „Nyilatkozat a német rémtettekről" elnevezésű dokumentumot, amelyben a szövetséges hatalmak képviselői megállapodtak, hogy a háborús bűnösöket „a Föld legtávolabbi rejtekhelyéig is üldözni fogják".

A szívós német védekezés miatt Teherán után még a katonai kérdésekre kellett koncentrálni Forrás: WW2 IN COLOR/ TOBIAS KURTZ

A szövetséges nagyhatalmak képviselői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, valamint Winston Churchill miniszterelnök, a londoni háborús kabinet feje, továbbá Joszif V. Sztálin szovjet párvezető, a Sztavka (a szovjet katonai műveletek legfőbb irányító szervének) elnöke az 1943. november 28. és december 2. között

Teheránban megtartott konferenciájukon hivatalosan is bejelentették,

hogy Németország katonai veresége után felelősségre vonják a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetőit.

Churchill és Sztálin a brit miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásán. Sztálin elvetette, hogy a háborús főbűnösöket lincselésszerűen vonják felelősségre Forrás: Wikimedia Commons

A szándékot ugyan deklarálták, ám a részletekben való megállapodás a háború derekán az ennél fontosabb katonai kérdések miatt még váratott magára. A szövetségesek vezetői között különböző elképzelések vetődtek fel a náci háború bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatban. A Roosevelt-adminisztráció külügyminisztere,

Cordell Hull szükségtelennek tartotta velük szemben a „rendes", hosszadalmas bírósági procedúrát,

mert az volt az álláspontja, hogy a náci háborús főbűnösöket az elfogásuk után mindenfajta „jogi teketória" nélkül azonnal fel kell akasztani.

Cordell Hull külügyi államtitkár (külügyminiszter), a washingtoni külügyminisztérium, a State Department feje szerint az elfogott náci háborús főbűnösöket azonnal fel kell akasztani Forrás: Wikimedia Commons/Congress Library

De ugyanígy vélekedett Henry Morgenthau, az amerikai kormány pénzügyminisztere is, akinek rögtönítélő bíráskodással kapcsolatos elképzeléseit eleinte maga Roosevelt elnök is osztotta. Ugyancsak ehhez hasonló gondolatokkal kacérkodott Winston Churchill, a londoni háborús kabinet kormányfője.

Henry Morgenthau pénzügyminiszter sem tartotta szükségesnek a náci vezetőkkel szembeni jogi processzust Forrás: Wikimedia Commons

A nyugati demokráciák képviselőivel szemben sajátos módon pont a szovjet diktátor, Sztálin szorgalmazta a legerőteljesebben a rendes és nyilvános bírósági eljárást a háborús bűnösök felelősségre vonására.

Eleinte Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, is osztotta Cordell Hull elképzelését Forrás: Kongresszusi Könyvtár

Amikor a brit miniszterelnök a perrel kapcsolatos nemzetközi jogi nehézségekre hivatkozva az „egyszerűbb" megoldás mellett érvelt 1944 októberében, Sztálin a következőket válaszolta: „Képtelen gondolat, hogy bírósági eljárás nélkül hajtsanak végre kivégzéseket; ebben az esetben azt mondaná a világ, hogy félünk a gonosztevők bíróság elé állításától."

Henry L. Stimson a Truman-adminisztráció külügyminisztere (a képen középen) ellenezte a lincselésszerű felelősségre vonást Forrás: Wikimedia Commons/U.S. National Archives and Records Administration

Henry L. Stimson, aki Hullt váltotta a washingtoni State Department, a külügyminisztérium élén, a leghatározottabban elvetette a háborús bűnösök lincselésszerű felelősségvonásával kapcsolatos elképzeléseket, egyetértve Sztálin javaslatával.

Komoly fejfájást okozott a jogászok számára az eljárásrend kidolgozása

Az eljárással kapcsolatos különböző elképzelések miatt a Nemzetközi Katonai Törvényszék létrehozásáról szóló megállapodást - Franciaországgal kiegészülve – végül csak 1945. augusztus 8-án írták alá a győztes szövetséges nagyhatalmak képviselői, amelyhez később még 19 állam csatlakozott.

A per előkészítése során különösen sok megoldandó kérdést vetett fel a törvényszék eljárási rendje

és az alkalmazandó joganyag kidolgozása.

A német háborús főbűnösök a vádlottak padján, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt Nürnbergben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nagy nyilvánosság előtt lefolytatott bírósági perben aligha lehetett megkerülni a nullum crimen sine lege, továbbá a nulla poena sine lege kettős alapelvét (nincsen bűncselekmény, illetve nincsen büntetés törvény nélkül), amely elvek valamennyi modern büntetőjogi rendszer fundamentumát alkotják. A fő problémát a háborús és emberiség elleni bűntettek újonnan megfogalmazott törvényi tényállási definíció jelentették,

amelyeket visszamenő hatállyal akartak alkalmazni,

ez pedig szembe ment az előbb említett kettős jogelvvel. Ezt a problémát végül az úgynevezett Radbruck jogfilozófiai klauzula segítségével oldották fel a szövetségesek, amely szerint ha valamely jogi norma sérti az egyetemes erkölcsi elveket, akkor visszamenő hatállyal érvénytelennek kell tekinteni.

Göring (a kép bal szélén, sötét szemüvegben), Ribbentrop (középen) és Wilhelm Keitel (a kép jobb szélén) a nürnbergi törvényszék előtt Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A törvényszék a Harmadik Birodalom azoknak a volt vezetőinek illetve szervezeteinek felelősségre vonására jött létre, akiknek a terhére rótt bűncselekmények konkrétan egyetlen országhoz, illetve földrajzi helyhez sem voltak köthetők.

A bírói testületben a négy nagyhatalom delegáltjai kaptak helyet.

Az ügyészeket is a szövetségesek jelölték ki, az egyes jogrendszerek közötti ellentmondások, eltérések miatti viták elsimítása Robert Jackson amerikai főügyész feladata lett, a vádlottak pedig 27 fő és 54 segédvédő közül választhattak.

Robert H. Jackson, amerikai főügyész Forrás: Wikimedia Commons/United States Library of Congress's Prints and Photographs division

A bírák és az ügyészek kiválasztása miatt számos kritika érte a szövetséges nagyhatalmakat,

mondván, hogy egykori hadviselőkként nem tekinthetők pártatlannak a bíráik. Ezért a jogi szakértők szerencsésebbnek tartották volna, ha a semleges államok jogászaiból áll fel a törvényszék, de ezt az álláspontot elvetették.

A háborús főbűnösök ügyében eljáró tanács amerikai bírái Forrás: Wikimedia Commons/ Library of Congress

Az Amerikai Egyesült Államok John Parker és Francis Bride hivatásos bírákat, a Szovjetunió Alexander Volcskovot és Iona Nyikicsenko vezérőrnagyot, Nagy-Britannia Lord Geoffery Lawrence, valamint Norman Birkett angol büntetőbírókat delegálta a tanácsba, Franciaországot pedig Donnedieu de Vabres, továbbá Robert Falco képviselte.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék brit bírái Forrás: Wikimedia Commons

A háborús főbűnösök perében eljáró tanács elnökének a brit Lord Geoffry Lawrence főbírót jelölték ki.

A tárgyalásokon mind a nyolc jogász részt vett, az ítélethozatalban azonban már csak a négy főbíró. A londoni egyezmény alapján bármelyik vádlottat csak többségi szavazással lehetett elítélni.

Hitler pártnapjainak egykori színhelyén vonták felelősségre az elvbarátait

A vádirat négy vádpontból állt: 1. béke elleni bűncselekmények (támadó háború előkészítése, megindítása és folytatása nemzetközi egyezmények és megállapodások megsértésével); 2. emberiesség elleni bűncselekmények (kivégzések, deportálások, népirtás); 3. háborús bűncselekmények; 4. "közös terv vagy összeesküvés" az előzőekben felsorolt bűncselekmények elkövetésére.

A törvényszék dönthetett arról is, hogy azokat a szervezeteket vagy csoportokat, amelyekhez valamely bűnösnek nyilvánított személy tartozott, maguk is bűnös szervezeteknek tekintendők-e.

Sztálin a berlini tárgyalást szorgalmazta Forrás: Ria/Novosti/Archive

A bíróság állandó székhelye Berlinben volt, de a tárgyalások helyszínéül – hosszas viták után Nürnberget választották. Sztálin a berlini helyszínhez ragaszkodott volna, de végül belement ebbe a kompromisszumos megoldásba.

A nürnbergi helyszín kiválasztásának szimbolikus jelentősége is volt,

mert Hitler 1933. január 30-án történt hatalomra jutása után itt rendezték meg a náci párt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt pártnapjait, és ugyancsak itt hirdették ki a zsidóság jogfosztását szentesítő hírhedt nürnbergi törvényeket is, 1935-ben.

Hitler a nürnbergi pártnapokon Forrás: Bundesarchiv/O. Ang.

A jogtörténetben addig példanélkülinek számító per 1945. november 20-án kezdődött el a viszonylag épen maradt nürnbergi Igazságügyi Palota 600-as számú nagy tárgyalótermében. Az 1946. október 1-jéig tartó, angol, francia, német és orosz nyelven zajló eljárás során 218 tárgyalási napon 407 ülést tartottak, 236 tanút hallgattak ki,

és a törvényszék mintegy negyedmillió írásbeli vallomást tanulmányozott át.

A tárgyalásokon 15 ezer oldalnyi jegyzőkönyv, nagy mennyiségű hang- és képfelvétel készült, a dokumentumokat később 22 vaskos kötetben tették közzé.

Nem számított mentségnek a parancsra történt elkövetés

A nürnbergi perben a német háborús főbűnösöket vonták felelősségre, ám a 24 vádlott közül éppen a náci hierarchia csúcsán állt legbefolyásosabb személyek hiányoztak.

Adolf Hitler 1945. április 30-án, az összeomlás végóráiban, a berlini kancellária Führer-bunkerében az előző nap nőül vett feleségével, Eva Braunnal együtt öngyilkos lett.

Hitler és szeretője, Eva Braun, akit egy nappal a közös öngyilkosságuk előtt vett el felségül Forrás: AP/ U.S. AMY SIGNAL

Az összes közül talán legfanatikusabb náci, Joseph Goebbels – akit Hitler a politikai végrendeletében kancellárrá tett meg –, május elsején, miután mind a hat gyermekét megmérgezte, feleségével, a szintén fanatikus náci Magda Goebbelsszel együtt követett el öngyilkosságot a kancellária bombatölcsérektől szaggatott kertjében, akkor, amikor a szovjet egységek már csak alig pár száz méterre voltak az épülettől.

Magda és Joseph Goebbels a gyermekeikkel. Magda Goebbels ciánkapszulával megmérgezte a gyerekeiket a bunkerben, mielőtt a férjével együtt öngyilkos lett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Heinrich Himmler, a „Reichsführer-SS", az SS birodalmi vezetője, és a koncentrációs táborokban elkövetett népirtás egyik legfőbb felelőse, miután szökés közben elfogták, 1945. május 27-én a brit haderő lüneburgi főhadiszállásán ciánnal megmérgezte magát.

Hitler a "hűséges Heinrich", vagyis Himmler SS-főnök társaságában Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A háborús bűntettek és más bűncselekmények elkövetésével megvádolt 24 nemzetiszocialista vezetőből

ezért csak 21-en ültek a vádlottak padján.

Martin Bormannt, akit Hitler az összeomlás napjaiban pártkancellárrá tett meg, nem sikerült elfogni. (Csak jóval később derült ki, hogy ő is öngyilkos lett, amikor 1945. május elsején, másodmagával próbált elmenekülni a berlini kancellária bunkeréből).

Martin Bormann menekülés közben lett öngyilkos Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Robert Ley, a Német Munkafront vezetője a per kezdete előtt végzett magával, a Krupp konszern tulajdonosa, Gustav Krupp ellen pedig egészségi állapota miatt szüntették meg az eljárást.

Az egykori náci hierarchia legmagasabb rangú tagja, aki a vádlottak padjára került, Herman Göring birodalmi marsall, Hitler egykori helyettese és a Luftwaffe főnöke volt.

Hitler és Göröng Forrás: Wikimedia Commons

A vádlottak nem ismerték el a Nemzetközi Törvényszék hatáskörét, a német bíróság kizárólagos illetékességét hangoztatták ügyükben, eredménytelenül.

A törvényszék elutasította a védelemnek azt az érvelését is, amely szerint csak államok követhetnek el háborús bűnöket,

kimondva: a háborús bűntetteket mindig konkrét személyek hajtják végre, akik ezért felelősségre is vonhatók.

A bírói tanács a nürnbergi perben Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

A Radbruck jogfilozófiai klauzulára és a genfi konvencióra hivatkozva elvetették azt a védői érvet is, hogy a vád tárgyává tett cselekményeket "ex post facto", vagyis visszamenőleges hatállyal minősítették volna bűncselekménynek. A bírák nem fogadták el a vádlottak "parancsra cselekedtem" védekezést sem.

Az öngyilkos Göring holttestét is felakasztották

Az ítéletet 1946. október 1-jén hirdették ki: 12 vádlottat, Hermann Göring volt birodalmi marsallt, Joachim von Ribbentrop egykori birodalmi külügyminisztert, Wilhelm Keitel vezértábornagyot, a német véderő főparancsnokság (Oberkommado der Wehrmacht, OKW) főnökét, Alfred Jodl vezérezredest, az OKW hadműveleti vezetőjét, Wilhelm Frick volt belügyminiszter, a Cseh-Morva Protektorátus kormányzóját, Ernst Kaltenbrunner SS-vezetőt,a zsidóság kiirtásáért is felelős Birodalmi Biztonsági Főhivatal főnökét, Alfred Rosenberget a náci párt főideológusát, Hans Frankot, Lengyelország kormányzóját, Fritz Sauckelt,a náci munkaerő-gazdálkodás birodalmi főbiztosát, Arthur Seyss-Inquartot, Ausztria, Dél-Lengyelország illetve Hollandia gauleiterét, Julius Streichert,a Der Stürmer antiszemita lap főszerkesztőjét, a zsidóellenes propaganda egyik vezető alakját, valamint távollétében Martin Bormann pártkancellárt kötél általi halálra ítéltek.

A vádlottak egy csoportja a nürnbergi perben Forrás: Wikimedia Commons

Három vádlott, Rudolf Hess, Walther Funk, valamint Erich Raeder életfogytiglani, négy másik elítélt, Albert Speer, Baldur von Schirach, Konstantin von Neurath és Karl Dönitz pedig 10-20 év közötti börtönbüntetést kapott.

Karl Dönitz vezértengernagy brit fogságba kerül, 1945 májusában. Mögötte világos ballonkabátban Albert Speer, Hitler fegyverkezési minisztere látható, mindkettejüket elítélték Nürnbergben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Három vádlottat Hans Fritzsche-t, Hjalmar Schacht-ot és Franz von Papent felmentettek az ellenük emelt vád alól.

Az ítélet kihirdetését megelőző hosszas tanácskozásokon komoly viták zajlottak a négy főbíró között.

A szovjet Iona Nyikicsenko valamennyi vádlott mind a négy vádpontban történő elítélését szorgalmazta, és az összes vádlottra halálos ítélet kiszabását javasolta.

Franz von Papen, Hans Fritsche, és Hjalmar Schacht vádlottakat felmentette a bíróság Forrás: Bettmann/Corbis

A másik három bíró azonban árnyaltabban látta az egyes vádlottak felelősségének súlyát, ezért a kihirdetett ítéletben végül az ő álláspontjuk érvényesült. A kivégzéseket október 16-án a nürnbergi fegyházban hajtották végre tíz elítélten. Bormannt nem tudták elfogni, Göring pedig a kivégzés előtti éjszaka a cellájában öngyilkos lett.

Hátborzongató aktusként azonban, a halott Göring holttestét is felakasztották.

A kivégzett náci háborús főbűnösök holttesteit ezután az egykori dachaui koncentrációs táborba szállították, ahol az erre a célra utolsó alkalommal beüzemelt krematóriumban égették el őket, a hamvaikat pedig szétszórták.

Nem lehet elkerülni a történelem ítélőszékét

A törvényszék bűnös szervezetnek mondta ki továbbá a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt eredetileg a párt védelmi osztagaként (Schutzstaffel - SS) létrehozott, de később önállló fegyveres testületté fejlesztett szervezetét,az SS-t, biztonsági szolgálatát, az SD-t, továbbá a politikai rendőrséget, a Gestapot is.

SS-katonák a budai várban. Nürnbergben bűnös szervezetnek nyilvánították az SS-t Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

E bűnösnek nyilvánított szervezetek egykori tagjait a londoni egyezmény aláírói úgy állíthatták bíróság elé, hogy a vádlottaknak kellett ártatlanságukat bizonyítaniuk. Ugyanakkor a háborús felelősség eltérő értelmezése miatt nem nyilvánították bűnösnek egészében a német kormányt, a hadsereg vezérkarát és főparancsnokságát sem.

Az SS-t Himmler egyfajta elit náci lovagrendnek képzelte el Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nürnbergi ítéleteket az ENSZ Közgyűlése 1946. december 11-én jóváhagyta, és a nemzetközi jog szintjére emelte a bíróság gyakorlatát. 1946 és 1949 között Németországban további 12 hasonló pert folytattak le a náci diktatúra mintegy 170 magas rangú képviselője, köztük embereken kísérleteket folytató orvosok, katonai parancsnokok, gyárosok és bankárok, a nemzetiszocialista gyakorlatot támogató bírák, jogászok, kormányzati tisztviselők ellen.

A nürnbergi processzus szabályait az ENSZ a nemzetközi jog részévé tette Forrás: Wikimedia Commons/United States Government

A japán háborús főbűnösök perét 1946. május 3. és 1948. november 12. között Tokióban tartották, a 28 vádlott közül hetet ítéltek halálra. A nürnbergi pert számos bírálat érte, ennek kapcsán mondta az amerikai fővádló, Robert Jackson: a perbe fogottak vétke nem az volt, hogy a háborút elvesztették, hanem az, hogy elkezdték. Nürnberg legfontosabb tanulsága az, hogy egyetlen állam legmagasabb szintű vezetői sem számíthatnak feltétel nélkül az állami felségjog biztosította immunitásukra, ha a béke ellen támadnak, vagy emberiség elleni bűnökhöz asszisztálnak, még ha akadnak is köztük, akik megússzák.

(Forrás: MTVA Sajtóarchívum)