Kelet-Afrika több országa, köztük Kenya, Etiópia, Uganda és Dél-Szudán óriási erőfeszítésekkel próbálja megfékezni az elmúlt hetven év legsúlyosabb sivatagi sáskainvázióját. A rovarok már elpusztították a növényzetet, köztük a gabonanövényeket, a hüvelyeseket és a legelőket is, ami hatalmas gazdasági veszteségeket okozott. A szakemberek most már szinte mindent bevetnének, hogy megállítsák őket.

Naponta akár 100-200 kilométert is megtesznek

Sok más sáskafélével ellentétben a sivatagi vándorsáska (Schistocerca gregaria) magányosan vagy egy hatalmas, vándorló raj tagjaként él, amelynek létszáma akár 50 millió is lehet. Amikor a lárvák kikelnek, rövid idő múlva már úgy néznek ki, mint szüleik kicsinyített változatban, de csak az utolsó, negyedik vagy ötödik lárvastádiumban növesztenek szárnyat.

A sivatagi sáska az egyik legpusztítóbb, mivel gyorsan képes szaporodniForrás: MTI/EPA/Kurokava Dai

Összedörzsölődő hátsó lábaik okozta inger hatására alakulnak áz rajképző alakká, majd színük zöldről fekete-sárgára vált, a kifejlett egyedek pedig barnáról pirosra vagy sárgára váltanak.

A rovar teste megrövidül, és feromont bocsát ki, amivel vonzza fajtársait.

Így alkotnak óriási rajokat, amelyek naponta akár 100-200 kilométert is megtesznek.

Sivatagi sáskákat próbál elűzni egy férfi birtokáról a kenyai fővárostól 200 kilométerre keletre fekvő EnziubanForrás: MTI/EPA/Kurokava Dai

Kenya, Etiópia, Uganda és Dél-Szudán jelenleg a sáskajárás második hullámával küzd, amihez különböző módszereket vet be a katonai egységek mozgósításától kezdve a vegyi védekezésig, ám a repülő rovarok populációinak ellenőrzése és kiirtása drága és eddig nem bizonyult túl hatékonynak.

A tudósok által bizonyított, eddig leginkább bevált megoldás az, amikor a tenyészhelyeken egyfajta peszticideket ásnak a talajba,

ami megakadályozza, hogy a peték kikeljenek. Ennek megvalósulásához azonban elengedhetetlenek a célzott földi és légi megfigyelések, hogy azonosítani tudják a lehetséges szaporodási helyeket.

Meg kell határozni a magas kockázatú területeket

Kelet-Afrika legpusztítóbb sáskajárása több mint hetven évvel ezelőtt történt, ám az akkori szakemberek igen kevés hangsúlyt fektettek a dokumentációra, ezért a tudósoknak kevés információja van a régió potenciális szaporodási helyeiről.

A Nemzetközi Rovarélettani és Ökológiai Központ (International Centre of Insect Physiology and Ecology) munkatársai most ezt a hiány próbálták meg pótolni, ezért

egy olyan térképet dolgoztak ki, amelyek meg tudják jósolni, hogy hol fejlődhetnek ki a sivatagi vándorsáskák

Kenyában, Ugandában és Dél-Szudánban.

Egy fiatal példányForrás: Wikimedia Commons/AtelierMonpli

A gépi tanulási algoritmust használó modell kapcsolatot teremt a sivatagi vándorsáska tenyészhelyei és a világ minden tájáról származó történelmi adatok között – mondta Henri Tonnang, a központ tudományos munkatársa a The Conservation online portálnak. – Láthatjuk, hogy az éghajlat és a talaj jellemzői is befolyásolják a peterakást és azoknak a kikelését, ami azért fontos, mert egyetlen szaporodási helyen, négyzetkilométerenként akár 40-80 millió vándorsáska is fejlődhet.

Hozzátette: meghatározva ezeket a magas kockázatú területeket meg tudjuk erősíteni a földi védekezést annak érdekében, hogy időben tudjuk a rovarokat költséghatékony és környezetbarát módon megfékezni.

Konkrét modelleket és térképet készítettek

A modell segítségével a szakemberek azonosították és feltérképezték a sivatagi vándorsáska potenciális szaporodási régióit Kenyában, Ugandában és Dél-Szudánban. Mint kiderült, Kenya hatalmas területei nagy kockázatnak vannak kitéve, különösen Mandera, Wajir, Garissa, Marsabit, Turkana északkeleti térségében.

Ugandában kevesebb lehetséges szaporodási hely van és ezek az északkeleti régiókra korlátozódnak, nevezetesen Kotido, Kaabong, Moroto, Napak, Abim, Kitgum, Moyo és Lamwo körzetekre. Dél-Szudánt pedig a Kenyával határos északi régiókban és délkeleti sarkokban fenyegeti leginkább a szaporodás.
Ezeknek az előrejelzéseknek köszönhetően jelentősen meg lehet erősíteni a földi és légi megfigyelési erőfeszítéseket, valamint az időjárási és vegetációs változók nyomon követését az előre jelzett szaporodási régiókban.A Nemzetközi Rovarfiziológiai és Ökológiai Központ összeállította a javaslatait:

  • A sáskák potenciális szaporodásának nagy területe miatt állandó sáskafigyelő egységet kell létrehozni Kenyában.
  • Ugandában munkacsoportot kell létrehozni, amely együttműködik Kenya megfigyelő egységével.
  • A fenntartható beavatkozásokat és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi, logisztikai és emberi erőforrások mozgósítását szorosan össze kell kapcsolni a megerősített sáskafigyelési erőfeszítésekkel.
  • Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vándorsáskák elleni fenntartható és biológiai védekezési lehetőségekre, a kémiai peszticid alapú sáskairtási stratégia káros hatásainak enyhítése érdekében.

A kutatók szerint azonban lehetséges, hogy a jövőben más, marginálisan megfelelő területek és körülmények is kedvezhetnek a vándorsáskák szaporodásának. Ezért is fontos a a modellezési erőfeszítések fokozása.