Frank Hurley fényképeit eredetileg egy felderítetlen kontinens tudományos dokumentációjának szánták, ám ehelyett egy epikus túlélési történetet rögzítettek. Ernest Shackleton 1914. augusztus 8-án indult birodalmi transzantarktiszi expedíciójára, hogy tudományos és földrajzi kutatásokat, felfedezéseket végezzen a Déli-sarkon, és a sark érintésével átkeljen a teljes kontinensen. A kitűzött célt azonban nem érte el, mert hajójukat, az Endurance-t a Weddell-tengeren először körülzárta, majd később összeroppantotta a feltorlódott jég, így a csapatnak el kellett hagynia azt. Hónapokig éltek a sodródó jégtáblákon, mielőtt megmenekültek.

Rögzítette az epikus túlélést

Amikor Frank Hurley fotóművész aláírta a szerződést arról, hogy elkíséri Ernest Shackleton brit felfedezőt 1914-ben a Déli-sarkra tartó expedíciójára és dokumentálja az eseményeket, még úgy gondolta, hogy az Antarktisz sivár, ám gyönyörű és feltáratlan terepének legelső képeit kaphatja lencsevégre.

Ám arra, amit végül megörökített, senki sem számított.

Ernest Henry Shackleton őrnagy (1919)Forrás: Wikimedia Commons

Miután Shackleton Antarktisz-kutató hajója, a HMS Endurance 1915. január 19-én a jég csapdájába esett a Weddell-tengeren, az expedíció és a legénység sorsa szinte kilátástalannak tűnt. Több száz kilométerre voltak a lakott területektől és messze a hajózási útvonalaktól. Tudták, hogy akár évekig is sodródhatnak, senki sem menti meg őket.

Hurley nehéz üvegnegatívokon megörökített fényképeit eredetileg az expedíció úttörő tudományos kutatásának dokumentálásaként szánták, ám miután az Endurance-t a fokozódó jégnyomás lassan összetörte, a hajót el kellett hagyni – mutatott rá a History.com történelmi portál. – A fotóművész végül az eredeti céljánál még rendkívülibb dolgot rögzített: 28 férfi epikus túlélését a rendkívüli fizikai nehézségek és a mentális stressz közepette.

Az Endurance teljes vitorlázatban a Weddell-tengeren. A képre kattintva galéria nyílik!Forrás: Wikimedia Commons/State Library of New South Wales collection -

A csapat végképp egyedül maradt a végtelen jégmezőkön, ahol még soha nem járt előttük ember, Hurley pedig nem csupán az elhagyatott sarki tájat, hanem a legénység tagjainak elszántságát is rögzítette a képeken, miközben a hőmérséklet nulla fok alá süllyedt és a túlélők szembeszálltak az éhezéssel és a kétségbeeséssel.

Több mint hatszáz fotót készített

Ahogy a fényképek is mutatják, Hurley-nak soha nem okozott problémát, hogy felküzdje például a nehéz fényképezőgép-felszerelését a hegyoldalra vagy a még el nem hagyott hajó kötélzetére, hogy a legjobb képeket örökítse meg. Még egy sötétkamrát is felállított a hajóban.

A Weddel-tengeri csapatForrás: Wikimedia Commons/Frank Hurley

A sötétkamrában végzett munkát rendkívül nehézzé tette az alacsony hőmérséklet, mert odakint mínusz 13 Celsius fok volt – írta a naplójában Frank Hurley. – A sötét szobában, a gépház közelében, azonban a hőmérséklet fagypont felett marad, de a fényképlemezek kezelése így is gondot okoz, mivel a tartályt melegen kell tartan, merti az megfagyhat. A fényképek előhívása komoly kellemetlenséget okoz az ujjak számára, amelyek fájdalmasan felszakadnak és repedeznek körmök körül."

Az Endurance-t először körülzárta, majd később összeroppantotta a feltorlódott jégForrás: Frank Hurley /Cambridge University

Amikor az Endurance-t 1915. november 21-én, tíz hónap vesztegelés után a jég összezúzta, az magával vitte Hurley negatív gyűjteményét is. A fotós azonban úgy döntött, hogy megpróbálja megmenteni a munkáját, ezért a fagyos vízbe merült, hogy felhozza a negatívokat és a filmeket.

Arra azonban nem számított, hogy Shackleton másként állítja fel a fontossági sorrandet és a negatívumokat túl nehéznek tartja ahhoz, hogy azokat magukkal vigyék a menekülés során.

Frank Hurley és Ernest Shackleton az ÓceántáborbanForrás: Wikimedia Commons/s in Ernest Shackleton's book, South, in 1919.

Hurleynak a helyszínen gyorsan kellett döntenie arról, hogy melyik fényképeket lenne a legfontosabb megőrizni a több mint 600 darab, elkészült fotóból.Végül az eszközeinek a nagy részét maga mögött kellett hagynia, így a megpróbáltatások végén már csak egy Kodak Vest Pocket típusú kamerát, illetve három tekercs filmet cipelt magával. Körülbelül még három tucat képet készített az Elefánt-szigeten, valamint a megmenekülésükről.

A csapat ugyanis a kutatóhajó elhagyása után még hónapokig táborozott egy nagy jégtáblán, majd az Elefánt-szigeten. Többen csónakkal próbáltak meg segítséget szerezni, és csak 1916 augusztusában sikerült minden embert épségben kimenteni.

Shackleton Punta Arenasból küldött egy levelet a feleségének, Emilynek, amiben a következőket írta: „Kedvesem! Megjártuk a poklot, de senkit nem veszítettünk el."