Néhány állat, például egy gyík vagy egy gekkó önként megválik valamely szervétől. Ezt a képességet, az önamputációt általában védekezéskor alkalmazzák, hogy kijátsszák az őket megtámadó ragadozót. Az elveszett testrész később gyorsan regenerálódik, újra kinő. Most azonban a tudósok meglepetésére kiderült, hogy ezzel a képességgel az aligátorok is rendelkeznek, de csak addig, amíg fiatalok.

A fiatal mississippi aligátor vagy más néven csukaorrú aligátor (Alligator mississippiensis) képes arra, hogy akár a teljes testhossza 18 százalékát is újranövessze, ami elérheti a körülbelül 23 centimétert. Ezt a fajta mechanizmust  a tudósok azonban korábban még nem figyelték meg a fajnál. Az Arizonai Állami Egyetem (ASU) kutatói ráadásul úgy találták, hogy az aligátorok egészen másként regenerálódnak, mint ahogy a többi, általunk már ismert állat.

A hüllők és farkos kétéltűek leválasztják a testükről az elkapott farokrészt, amit az állat képes regenerálni néhány hét után.

Az új farok azonban porcszövetet tartalmaz a csont helyett és a pótolt résznek egy kissé más lesz a színe is, mint az eredetinek. A gyíknak nem eltörik a gerincrésze, hanem egy izmot működtet a farokrészek között. Az aligátorok azonban nem foglalkoznak az izmok újranövesztésével.

Képesek újranöveszteni a farkukat, de csak addig, amíg fiatalokForrás: Pinterest

Nyilvánvalóan rengeteg energiával jár az új izmok előállítása – mondta Jeanne Wilson-Rawls, az Arizonai Állami Egyetem állatfiziológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A gyíkoktól eltérően nem tudják elvégezni az önamputációt, a farok elvesztése általában területi agresszió okozta traumából vagy a nagyobb egyének kannibalizmusából származik, de rögzítettek például olyan esetet is, amikor egy motorcsónak motorrotorja vágta le a testrész egy darabját.

Ahogy arra a Scientific Reports tudományos szaklapban megjelent publikáció rámutat, az aligátorok a csontvázizomokat helyettesítik, és ez a folyamat sokkal inkább hasonlít egyfajta „sebjavításra".
A regenerálódott aligátor farkat nem egy porcszövet, hanem csont támasztja alá – magyarázta Cindy Xu az egyetem sejtbiológusa és a kutatás első szerzője, Cindy Xu a Twitteren. – A fiatal mississippi aligátorok újranövesztett farka mind a regeneráció, mind a sebek helyreállításának jellemzőit mutatja, ám a porc, az erek, az idegek és a pikkelyek újranövése hasonló a gyíkoknál megfigyeltekhez.

Kiemelte: a jövőbeni összehasonlító vizsgálatok fontosak lehetnek annak megértéséhez, hogy a regeneráló képesség miért változó a különböző hüllők, farkos kétéltűek és más állatcsoportok között. Hozzátette, hogy miután ezeknek a nagy része veszélyeztetett fajnak számít, a folyamat működésének további vizsgálata kihívást jelenthet, de hasznos információkat nyújthat.

Rebbecca Fisher, az Arizonai Állami Egyetem anatómusa szerint „ha megértjük, hogy a különböző állatok hogyan képesek helyrehozni és regenerálni a szöveteket, akkor ezeket az ismereteket a kutatók később felhasználhatják az orvosi terápiák fejlesztésében is."