Az amazóniai esőerdőben egy körülbelül 13 kilométer hosszú „festővásznat" fedeztek fel a tudósok, rakta masztodonok, óriás lajhárok és más, kihalt állatok jégkorszaki rajzaival. A gyönyörű művészeti alkotásokat egy most publikált tanulmány szerint okkerrel rajzolhatták.
Kolumbia legdélibb részén, Amazonas megyében meglepő jégkorszaki művészeti kincsre bukkantak a kutatók. Eredményeiket a Quarternaly International szaklapban publikálták.
Ezeket a hihetetlen képeket az Amazóniában a legkorábban emberek készítették – mondta Mark Robinson, a University of Exeter régésze a LiveScience online tudományos portálnak, aki társaival a sziklafestményeket elemezte.
Az őslakosok valószínűleg a kolumbiai Amazon északi szélén, Serranía La Lindosa régészeti lelőhelyén kezdték el festeni ezeket a képeket az utolsó jégkorszak vége felé, körülbelül 12 600–11 800 évvel ezelőtt. Ez idő alatt az Amazonas folyamatosan alakult át a ma ismert, trópusi erdővé. A növekvő hőmérséklet a területet a szavanna, a tövises cserje és az erdő övezte színes tájról a mai trópusi esőerdővé változtatta.A jégkorszak festményeinek ezrei kéznyomatokat, geometriai rajzokat és állatok legkülönbözőbb ábrázolásait őrzik. Szarvasok, tapírok, aligátorok, denevérek, majmok, teknősök, kígyók, de tevefélék, lovak és háromujjú patás emlősök is megjelennek a sziklafestményeken. Más részei embereket, vadászati jeleneteket és növényeket ábrázolnak, fákkal és a szavannával.
Az új eredmények részletesebbek, mint a korábbiak, és rávilágítanak arra, hogy nézhettek ki ezek a mára kihalt fajok – mutatott rá Robinson. – A festmények élénk és izgalmas bepillantást engednek az akkori közösségek életébe is.
Hozzátette: hihetetlen ma belegondolni, hogy az egykori emberek óriási növényevők között éltek és vadásztak, amelyek némelyike akkora volt, mint egy kisebb autó.
Ezek a sziklafestmények a látványos bizonyítékai annak, hogy az emberek hogyan művelték a földet, hogyan vadásztak, gazdálkodtak és halásztak – magyarázta José Iriarte, az Exeteri Egyetem régésze. – Valószínűleg a művészet a kultúra erőteljes része volt, és jól tükrözte az emberek társadalmi kapcsolatait.
A szakemberek szerint Dél-Amerika állatai közül sok az utolsó jégkorszak végén pusztult el, valószínűleg az emberi vadászat és az éghajlatváltozás hatásának kombinációja révén.
A tudósok a sziklákba vájt menedékhelyeket még 2017-ben és 2018-ban tárták fel, a kolumbiai kormány és a FARC, egy lázadó gerillacsoport 2016-os békeszerződését követően. A kutatók ekkor indították el az úgynevezett „LastJourney" projektet vezették, amelynek célja annak kiderítése, hogy az emberek mikor telepedtek le először az Amazonas területén, és hogy a gazdálkodásuk és vadászatuk milyen hatással volt a régió biológiai sokféleségére.