Beethoven és a magyar grófkisasszony reménytelen szerelme

Beethoven
Beethoven magányos, befelé forduló alkat volt
Vágólapra másolva!
Kereken kétszázötven éve, 1770. december 16-án született az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb hatású komponistája, Ludwig van Beethoven. Az érett klasszicizmus és a korai romantika zenei zsenije már életében ünnepelt szerzőnek számított, akinek utolsó nyilvános fellépésén, amelyen legmonumetálisabb művét, a IX. szimfóniát vezényelte személyesen, maga I. Ferenc császár is felállva tapsolt a közönséggel. A mogorva, befelé forduló és süketsége miatt emberkerülővé lett Beethoven a látszat ellenére tele volt gyengédséggel, és mély érzelmekkel. Egyéni tragédiája, hogy mindig olyan nőkkel szemben lobbantak fel érzései, akiktől nem remélhetett viszonzást. Az életét magányosan leélő zseninek, aki sohasem nősült meg, egy ifjú magyar arisztokrata nő, gróf Brunszvik Jozefin volt a legnagyobb szerelme.
Vágólapra másolva!

Mozarthoz hasonló csodagyereket akart faragni belőle durva és iszákos apja

A zenetörténetben csak bécsi klasszikusokként ismert híres triásznak, Wolfgang Amadeus Mozart és Joseph Haydn melletti harmadik nagy alakja, Ludwig van Beethoven nem osztrák, hanem flamand felmenőkkel rendelkezett.

Beethoven udvari karnagyként szolgáló nagyapja a belgiumi Antwerpenből telepedett át a kölni hercegséghez tartozó Bonnba, még 1761-ben. Apja, Joseph van Beethoven a választófejedelem udvarának énekese, anyja, Maria Magdalena Keverich pedig a fejedelem szakácsának volt a leánya.

Beethoven szülei, Joseph van Beethoven és Maria Magdalena Keverich Forrás: Wikimedia Commons

Beethoven 1770. december 16-án látta meg a napvilágot Bonnban, másodikként a család hét gyermeke közül.

A kiváló zenei tehetséggel megáldott Beethoven zseniális képességei már korai gyermekkorában kitűntek.

Iszákos és durva apja volt az első zenetanára, aki gyakran verte a zárkózott természetű, magába forduló és öntörvényű kisfiút.

Beethoven gyermekkori portréja Forrás: Wikimedia Commons

A korabeli Európa zenekedvelő közönsége ekkortájt az osztrák csodagyerek, Wolfgang Amadeus Mozart bűvöletében élt. Joseph van Beethoven ennek hatására határozta el,

hogy a fiából az ifjú Mozarthoz hasonló „pénzcsináló" gyermekvirtuózt farag.

A zaklatott családi körülmények között nevelkedő Beethoven egyedülálló tehetségére a bonni udvar nagynevű orgonistája, Christian Gottlob Neefe figyelt fel, aki 1780-ban vette szárnyai alá a tízéves fiút.

Wolfgang Amadeus Mozart a családjával. A korabeli Európát megbabonázta az osztrák csodagyerek Forrás: Wikimedia Commons/ Johann Nepomuk della Croce

Első, bemutatkozó koncertkörútját szintén ő szervezte meg, 1781-ben.

Beethovenről hamarosan kiderült, hogy nem csak zongoristaként számít különleges tehetségnek,

hanem zseniális komponista is. Első, zongorára szerzett művei 1782-ban jelentek meg, és még csak alig volt tizenhárom éves, amikor a választófejedelem másodorgonistájává nevezték ki.

Christian Gottlob Neefe, Beethoven első patrónusa Forrás: Wikimedia Commons

Gyors karrierjének köszönhetően ekkor már a serdülő Beethoven tartotta el az egész családját. Beethoven 1787-ben jutott el először a Habsburg császárvárosba, Bécsbe. Az ifjúnak az volt a titkos vágya, hogy példaképe, Wolfgang Amadeus Mozart tanítványa lehessen, de a két zseni sohasem találkozott egymással. Ekkor még aligha sejthette, hogy Bécs fogja világhíressé tenni.

Gyorsan romló hallása miatt már 34 évesen végrendeletet írt

Beethoven életében 1792 jelentette a fordulópontot, mert egyik korai csodálója, Waldstein gróf támogatásának köszönhetően ekkor telepedhetett le álmai városában, Bécsben. Joseph Haydn azonban minden törekvése ellenére sem vállalta el a képzését, így végül a császárváros ismert zenetudósa és karnagya, Johann Georg Alberchtsberger lett a zenei mentora.

Az ünnepelt komponista, Joseph Haydn elfoglaltságára hivatkozva utasította vissza, hogy Beethoven mestere legyen Forrás: Wikimedia Commons/Thomas Hardy

Egy befolyásos patrónusának, Breuning udvari tanácsosnak köszönhetően Beethoven hamarosan bejáratos lett a legmagasabb bécsi körök szalonjaiba is, ahol virtuóz zongorajátékával kápráztatta el az előkelőségeket.

Beethoven 1795-ben mutatkozott be első alkalommal a bécsi nagyközönségnek,

B-dúr zongoraversenyével, amivel nagy sikert aratott. Komponistaként azonban csak sok-sok évvel később kezdett el ismertté válni, mert az addigi művei legnagyobb részét ekkor még az íróasztalfiókjában őrizte.

Beethoven bécsi zenei mentora Johann Georg Alberchtsberger Forrás: Wikimedia Commons

Ismertsége, és társasági kapcsolatai ellenére a zárkózott természetű Beethoven nagyon magányosan élt. Telente Bécsben koncertezett, nyáron pedig a császárváros zajától elvonulva komponálással töltötte az idejét. Nagy sétákat tett az erdőben, és gyakran egy padon üldögélve jegyezte le mindazt,

ami a hosszú magányos sétái idején állt össze csodálatos harmóniává a fejében.

1798-ban döbbent rá először, hogy nem ért meg egy-egy szót, mert nem hallja jól a beszédet.

Beethoven magányos, befelé forduló alkat volt Forrás: Vienna Insight

Hallásának viharos romlása kétségbe ejtette és búskomorrá tette Beethovent, aki a századforduló éveiben emiatt tartós, mély depresszióba zuhant. Olyan gyorsan megromlott a hallása,

hogy többször is eljátszott az öngyilkosság gondolatával, ami miatt már 1804-ben megírta az első végrendeletét.

Nem véletlen, hogy ezekben az években születtek meg a legborongósabb hangulatú művei. Mindezek ellenére Beethovennek ezt a korszakát olyan hatalmas erejű alkotások jellemzik, mint az Egmont-nyitány, vagy az Apassionata, illetve a III.-VIII. szimfóniái.

Első látásra beleszeretett a magyar grófnőbe

Beethoven, aki fiatal korától befelé forduló és rendkívül zárkózott személyiségnek számított, a látszat ellenére tele volt gyengédséggel és mély érzelmekkel. Sajátos egyéni tragédiája, hogy a szerelmi érzései mindig olyan nők iránt lobbantak fel, akik eleve nem viszonozhatták azt magas társadalmi helyzetük miatt - vagy mert már férjnél voltak.

Beethoven a látszat ellenére mély érzésű férfi volt Forrás: Wikimedia Commons/ Joseph Karl Stieler

Beethovennek az egyik legnagyobb beteljesületlen szerelme egy fiatal magyar grófkisasszonyhoz, Brunszvik Jozefinhez kötődik.

Megismerkedésük Bécsben történt, még 1799-ben. Gróf Brunszvik Antalné, Seeberg Anna bárónő azzal a céllal utazott a császárvárosba, hogy leányai, Teréz és Jozefin számára rangban hozzájuk illő férjet, azaz „jó partit" találjon.

Beethoven portréja azokból az időkből, amikor Martonvásáron is járt Forrás: Wikimedia Commons/Christian Horneman

Bécsi tartózkodásuk alatt a grófné a városszerte emlegetett híres zongoravirtuózt, Ludwig van Beethovent kérte fel a leányai zongoratanárának.

A nagy művészi öntudattal megáldott Beethoven először vissza akarta utasítani a felkérést,

mivel az volt a véleménye, hogy az tanítson, aki nem tud komponálni. Amikor azonban gróf Brunszvik Antalné meghívásának eleget téve ellátogatott a magyar arisztokrata családhoz, és megpillantotta leendő tanítványát, Jozefin grófnőt, elhatározását megmásítva azonnal igent mondott.

Beethoven nagy szerelme, Brunszvik Jozefin 1800 körül Forrás: Wikimedia Commons

Az ekkor húszéves fiatal magyar grófkisasszony elbűvölte, és valósággal levette a lábáról Beethovent. Nem tudni, hogy a világhíres művész hirtelen fellobbant szerelme

legalább titokban, viszonzásra talált-e Jozefin grófkisasszonynál.

A kor szokásai szerint ugyanis a köztük lévő áthidalhatatlan társadalmi különbség eleve kizárta egy komoly kapcsolat lehetőségét.

Részlet az egyik Brunszvik Jozefin részére írt levélből Forrás: Wikimedia Commons

A zeneszerző hagyatékából a 20. században előkerült tizennégy levél tanúsága szerint azonban nem kizárható a titkos románc lehetősége sem. Beethoven 1808-ig háromszor fordult meg Martonvásáron, a Brunszvik-család Fejér megyei birtokközpontjának kastélyában.

A martonvásári Brunszvik-kastély napjainkban Forrás: Wikimedia Commons/ Darinko

Itt fejezte be egyik leghíresebb alkotását, az Apassionata-t, amit Jozefin bátyjának, Brunszvik Ferencnek ajánlott.

Megdördült az ég a halála pillanatában

Hallásának gyors romlása még inkább emberkerülővé tette Beethovent, aki az 1810-es évek elejétől egyre gyakrabban kezdte elkerülni a nyilvánosságot. Egyik utolsó fellépése a bécsi kongresszus hatalmasságai előtt történt 1814-ben, és noha Európa fejedelmei is meghajoltak a művész zsenialitása előtt, Beethoven ezután már nem vállalt koncerteket.

A süketsége és melankóliája sem akadályozta a komponálásban Forrás: Wikimedia Commons

Azonban a súlyos melankóliája, siketsége és rendszeressé vált fájdalmai valamint családi viszályai sem szegték kedvét a komponálásban, leghatalmasabb műveit, köztük a cisz-moll vonósnégyest, valamint talán a leghíresebb alkotását, a monumentális IX. szimfóniát is élete utolsó alkotói periódusában komponálta meg. Beethoven 1819-re teljesen megsüketült.

Beethoven portréja 1819-ből. Ebben az évben vált teljesen süketté Forrás: Wikimedia Commons/Ferdinand Schimon

Utolsó befejezett, és legnagyobb hatású szimfóniáját, a kilencediket már teljes süketségben, egyedül csak csodálatos belső hallására támaszkodva sok vívódás közepette írta meg. 1823-ban formabontó módon megváltoztatta a partitúrát, és a szimfónia IV. tételébe kórusbetétként megzenésítve beiktatta Schiller Örömódáját.

Beethoven portréja 1823-ból, amikor a IX. szimfóniát komponálta Forrás: Wikimedia Commons/Ferdinand Georg Waldmüller

Az ősbemutatóra 1824. május 7-én került sor. A IX. szimfónia hatalmas sikere miatt a darabot három héttel később a Hofburgban is bemutatták.

A császári páholyban az uralkodó, I. Ferenc, és a főhercegek foglaltak helyet, a nézőteret pedig zsúfolásig megtöltötték a bécsi előkelőségek. Noha már hosszú évek óta nem vállalt nyilvános fellépést, a zenekart – csakúgy, mint az ősbemutatón-, ez alkalommal személyesen Beethoven vezényelte.

A IX. szimfónia partitúra részlete Forrás: Wikimedia Commons

Amikor a finálé utolsó taktusai is elhangzottak, fergeteges ünneplés tört ki a nézőtéren, de ebből a teljesen süket Beethoven semmit sem hallott, hanem maga elé meredve, továbbra is a zenekar felé fordult. Ekkor odalépett hozzá az első hegedűse, és udvariasan a nézőtér felé fordította a gondolataiba merült mestert.

Beethoven csak ekkor pillantotta meg az őt tombolva ünneplő közönséget.

Saját maga vezényelte a IX. szimfóniát Forrás: Wikimedia Commons

Maga az uralkodó, I. Ferenc császár is felállva tapsolt a mester géniuszának. Az utolsó nyilvános szereplését követően Beethoven egészségi állapota rohamos romlásnak indult.

1827 márciusában ágynak esett.

Március 27-én éjszaka, amikor Beethoven meghalt, sűrű pelyhekben hullott a hó, a halála pillanatában pedig megdördült az ég.

Beethoven temetési menete Forrás: Wikimedia Commons/Franz Xaver Stöber

A temetésén 30-40 ezres tömeg kísérte utolsó útjára, köztük Franz Schubert, a romantika korának egyik legnagyobb komponistája is, akinek az volt a végakarata, hogy a halála után Beethoven mellé temessék.