Raphaela Heesen, a Neuenburgi Egyetem biológusa és kutatótársai egy francia állatkertben figyelték meg a bonobók (Pan paniscus) viselkedését, miközben a majmok egymást kurkászták.
Eközben alkalmanként megzavarták, a nevükön szólították vagy élelemmel csábították félre őket, zajosan kinyitották és becsukták területük ajtaját.
A bonobók nyolcvan százaléka alig néhány perccel a táplálkozási szünet vagy a zaj után visszatért a kurkászáshoz
- írták a tudósok a Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban.
Ellenben ha saját szőrüket ápolták, a megszakítás után csak minden negyedik állat tért vissza a tevékenységhez.
Úgy tűnik, a csimpánzfaj egyedei értik saját társas szerepüket. Tudatában vannak kötelességeiknek és motiválja őket partnerük, hogy visszatérjenek a kurkászáshoz. Ezek olyan tulajdonságok, amelyeket eddig csak az embereknek tulajdonítottak - mondta Heesen.
Azt is megfigyelték, hogy a bonobók gesztusokkal, hangokkal és arckifejezésekkel kommunikálnak, amikor megszakítják, és amikor folytatják a tevékenységet.
A kommunikáció intenzitása azonban eltérő annak függvényében, miért szakította meg az állat a kurkászást: ha az ajtócsapkodás, tehát egy rajta kívülálló ok miatt szakította meg, akkor erőteljesebben kommunikált, mint akkor, amikor a csábító falat miatt hagyta magára fajtársát. Visszatéréskor pedig fordított arányú volt az intenzitás.
A tudósok tovább vizsgálják, mire utalnak a bonobók egyes gesztusai. Úgy vélik, az emberekhez hasonlóan bocsánatot kérnek a fajtársaktól a várakoztatásért.
(Forrás: MTI)