A pingvinek ürüléket bombákat dobáltak, fény derült a makimajmok bűzös parfüm „használatára", de a legaranyosabbnak tűnő majmok is kitettek a magukért az idén. Amikor a tudósok az állatokat vizsgálják, soha nem tudhatják, hogy milyen újabb, furcsa viselkedésre derül fény. Összeszedtük az idei év legfurcsább állattörténeteit.

Varangyszerveken lakomázó kígyók

Az ázsiai kukri kígyók kegyetlen módon bánnak a zsákmányukkal. Hasonló viselkedést még nem figyeltek meg egyetlen más kígyófajnál sem, ezért a nemzetközi kutatócsoport igencsak meglepődött, amikor szeptember végén a tanúja volt ennek a horrorisztikus módszernek. A Herpetozoa tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kukri kígyó fogaikkal felhasítják a varangyok hasüregét, majd így fogyasztják el a belső szerveiket egészen addig, amíg csak egy üres bőrt hagynak maguk után.

Egy kukri kígyó portréjaForrás: AFP/Matthijs Kuijpers

A ragadozó időnként órákat is képes eltölteni a lakomával. A kukri kígyók bizarr étkezési szokása vélhetően arra vezethető vissza, hogy fő prédájuk az ázsiai közönséges varangy vagy más nevén ázsiai foltos varangy (Duttaphrynus melanostictus). Ez a békafaj arról ismert, hogy nyaki részén méregmirigyek vannak és a kiválasztott toxin a ragadozók ellen véd.

A kutatók ebből arra következtettek, hogy a a kukri kígyók bizarr étkezési stratégiájukat a méreg elkerülése érdekében alkalmazhatják.

Kannibál majmokra bukkantak Costa Rica esőerdőjében

A fehérarcú kapucnismajmok (Cebus imitator) első ránézésre abszolút kedvesnek tűnnek: mélybarna szemükkel és apró, fehér szőrrel keretezett arcukkal igazán megkapó látványt nyújtanak. Idén november végén azonban a kutatók meglepő felfedezést tettek a Costa Rica-i Santa Rosa Nemzeti Parkban.

Rájöttek, hogy ezek az imádnivalónak tűnő lények alkalomadtán nem riadnak meg a kannibalizmustól sem.

Meglepő dolgot tettek ezek a majmokForrás: Pinterest

A tudósok épp mintákat gyűjtöttek a mangrove erdőben, amikor egy újszülött majom valami oknál fogva leesett a fáról és a rokonai érdeklődve gyűltek össze a holttest körül. Hamarosan az egyik fiatal hím és egy vemhes nőstény békésen elkezdett falatozni a kismajom lábából. Végül csak a fej, a mellkas és a karok maradtak érintetlenül.

A tudósok azonban azt gyanítják, hogy a kannibalizmus szokatlan viselkedés lehet a fehérarcú lényeknél.

Lencsevégre kapták a panda udvarlását

A szakemberek három teljes évig követték a pandákat a kínai Qinling-hegységben: a filmesek két hímet rögzítettek a felvételeken, akik komoly harcot vívtak egy nőstény figyelméért. Ez volt az első alkalom, hogy ezt az udvarlási magatartást filmre vették. Ám ha laikusként valami aranyosra és bújósra számítunk, akkor nagyot tévedünk.

Durvák is lehetnek a pandák udvarlási szokásaiForrás: NurPhoto/Rachen Sageamsak/Xinhua/Photoshot/NurPhoto/Rachen Sageamsak

A két hím egy fa tövében állt ki egymás ellen, harcoltak és ordítottak, miközben a nőstény a lombok között ült és figyelt. A hímek közül az idősebb nyerte ezt a kezdeti összecsapást, ám miután a nőstény lemászott a fáról, sikerült elmenekülnie a hódolója elől.

Ezután mindkét hím több hétig követte a nőstény nyomait, míg végül a fiatalabb hím nyert és párosodhatott a „szerelmével".

Ürülékbombákat hagytak a pingvinek

Egy idei felfedezés szerint a pingvinek akár nagy távolságokra, a testhosszuk körülbelül kétszerese erejéig képesek a saját ürüléküket „kilőni". A tudósok most azt is pontosan kiszámolták, hogy ehhez mekkora erőre lehet szükségük.

A pápaszemes pingvin az egyetlen Afrikában fészkelő pingvinfajForrás: Elter Tamás

A csapat kifejezetten a Humboldt-pingvinek (Spheniscus humboldti) különös viselkedésére figyelt fel, amelyek kecses ívben „lőtték ki" ürüléküket a fészkeikből a magas partra. A szakértők végül kiszámították, hogy a pingvinek végbélében keletkező nyomás nagyjából 28,2 kilopascal volt. Ez azt jelenti, hogy az erőteljes „ürülékbombák" körülbelül 8 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek és nagyjából 134 centiméter távolságra juthatnak.

Az angolna merész „kitörése"

Novemberben egy kék gém repült Delaware állam partvidéke fölött, amikor hirtelen egy amerikai angolna „tört ki" a testéből. Sam Davis, a Marylandből származó mérnök által készített és publikált képeken jól látható, hogy

az angolna „kövér nyakkendőként" lóg ki a madárból.

A lenyelt angolna kifúrta magát a gém testébőlForrás: Live Science/Sam Davis

A furcsa páros több ragadozó figyelmét is felkeltette, két fiatal sas, valamint egy szemfüles róka is a szárnyaló gém nyomába eredt, nyilván azt remélve, hogy hamarosan potya zsákmány lesz a madárból, vagy útitársából.

Miután az angolna megmenekült a kék gém hasából, a merész állat a tudósok szerint talán életben maradhatott; de csak akkor, ha sós vízbe vagy annak a közelében esett le. Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a szerencsétlen incidens ellenére valószínűleg a kék gém is túlélte a történteket.

A csupasz turkálók új képességének felfedezése

A földalatti alagutak homályában kecses kis állatok építik fészkeiket, biztonságosan elrejtve őket a ragadozók elől, a föld mélyén. A csupasz turkáló, vagy más néven csupasz vakondpatkány furcsa módon az egyetlen faj, amely mindig egyetlen helyre készíti ezt a fészket: az odúja délkeleti részére. Az állatok zsúfolt földalatti barlangokban élnek, ahol kevés az oxigén, de ez mégsem jelent gondot ezeknek a ráncos furcsaságoknak.

A csupasz vakondpatkányok vagy más néven csupasz turkálók a világ egyik legfurcsább állataiForrás: Roland Gockel

Ők ugyanis az oxigéntől függetlenül, inkább a szén-dioxidtól teszik függővé a túlélésüket egy októberben közzétett kutatás szerint.

Enélkül az agyuk rövidzárlatot kapna és az állat görcsös rohamokat kapna.

Egy genetikai mutáció miatt ugyanis a vakondpatkányok agya nem tudja kordában tartani az elektromos aktivitást. Ez a mutáció azonban lehetővé teszi az állatok számára, hogy megőrizzék értékes energiakészleteiket. A barlangjaikban található magas szén-dioxid-szint úgy gátolja a bizonyos agyi tevékenységet, hogy az megmenti a csupasz turkálókat az esetleges rohamoktól.

A makik büdös bájitala

A hím gyűrűsfarkú makik (Lamur catta) édes, gyümölcsös aromát kennek a csuklójukra, hogy ott található mirigyek váladékaival keverve különféle illatanyagot hozzanak létre, ami vonzza a nőstényeket a párzási időszakban.

Az állatok tehát úgymond „előállítják a saját kölnijüket", hogy meghódítsák szívük választottját. Kazushige Touhara a japán Tokiói Egyetem kutatója és munkatársai idén áprilisban észrevették, hogy a létesítményükben élő nőstény gyűrűsfarkú makik körülbelül 2 másodpercig hosszabb ideig szimatolják a hímeket a párzási időszak alatt, mint azon kívül.

A gyűrűsfarkú maki őshazájában, Madagaszkár szigetén veszélyeztetettnek számítForrás: Nyíregyházi Állatpark

Azt is megállapították, hogy ezek a csuklóváladékok az év nagy részében keserű szagúak, de a tenyészidőszakban édesebb, gyümölcsözőbb illatot kapnak. A tudósok elmélete szerint a szagváltozást a tesztoszteron ingadozása okozhatja, ami azt jelezheti, ha egy hím készen áll a párzásra. És bár a nőstények erős érdeklődést mutatnak a párzási időszakban kibocsátott illat iránt, az még nem világos, hogy a „flörtölésnek ez a büdös formája valóban kívánatosabb partnerekké teszi-e a hímeket".

A kacsacsőrű emlős színes vibrálása

Amikor a tudósok a rejtélyes kacsacsőrű emlősöket tanulmányozták, meglepő felfedezést tettek november elején. A texasi A&M Egyetem kutatói szerint az alapesetben barna állat bundája zöld és kék színben világít ultraibolya (UV) fényben. Az úgynevezett biofluoreszcencia, tehát a más színű fény elnyelése, majd újbóli kibocsátása már ismert néhány halnál, kétéltűekben, madarakban és hüllőkben, ám ez a tulajdonság az emlősöknél azonban sokkal ritkább.

A múzeumi példányok ultraibolya fényben készült fényképei felfedték a kacsacsőrű titkos fényétForrás: ammalia 2020; 10.1515/mammalia-2020-0027

A Mammalia tudományos szaklapban novemberben publikált tanulmány szerint ez ez az első bizonyíték a tojásrakó emlősök biofluoreszcenciájára, amely eddig csak két emlősnél ismertek: az UV-fény alatt élénk rózsaszínben izzó repülő mókusoknál és az oposszumoknál.

A szakemberek azt feltételezik, hogy a kacsacsőrű emlősök biofluoreszcenciájukat nem az egymással való kommunikációra, hanem rejtőzködésre használják, hogy meg tudják téveszteni a ragadozókat.

Az idei év bizarr és furcsa állattörténetekről szóló összefoglalót a LiveScience online tudományos portál gyűjtötte össze.