A Frontiers in Veterinary Science tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint vitathatatlanul fontos megállapítás, hogy a legtöbb gazdi nem tudja megbízhatóan azonosítani a kutyája szorongására utaló jeleket.
Tudjuk, hogy számos kutya érzékenyen reagál a zajokra, mégis alábecsüljük a zajtól való félelmüket, amit úgymond normálisnak tartunk, mivel sok kutyatulajdonos nem tud olvasni a testbeszédből
– mondta Emma Grigg, a kutatás vezetője, az UC Davis Állatorvosi Iskola oktatója a ZME Science online tudományos portálnak.
A tanulmány megállapításai arra utalnak, hogy még az olyan, viszonylag gyakori zajok is szorongást válthatnak ki az ebekben, mint amilyen a mikrohullámú sütő vagy a porszívó működése közben keletkez zaj, de ilyen lehet a füstjelző berendezés figyelmeztető hangja is.
A tudósok szerint a magas frekvenciájú szaggatott zajok nagyobb valószínűséggel váltanak ki túlzott nyugtalanságérzetet.
A kutya szorongásának leggyakoribb jelei közé tartozik a meglapulás, a remegés vagy visszahúzódó viselkedés. Ezeket a legtöbb ember megbízhatóan azonosítja, miután a saját szorongásos reakcióinkat utánozzák.
Más reakciók azonban finomabbak és könnyen félreérthetők.
Ide tartozik a zihálás, a fej elfordítása vagy a test merevsége. Szakemberek szerint további jelzésként szolgálhat a fülek hátracsapása vagy a fej lehajtása.
Gigg szerint fontos, hogy a kutyatulajdonosok jól megismerjék a kutyák szorongással összefüggő, lehetséges viselkedési formáit, hogy jobban megértsék kedvenceiket, mert így adott esetben segíteni tudjanak rajtuk.
A most publikált tanulmány adatait egy 386 kutyatulajdonos részvételével végzett felmérés részeként gyűjtötték össze, ahol feljegyezték a házikedvencek különféle háztartási hangokra adott reakcióit.
A szerzők megvizsgálták a kutyák viselkedését és a gazdáik reakcióit is. Mindez végül feltárta, hogy az emberek láthatóan alábecsülik kutyáik szorongásos viselkedését, és a gazdik többsége szórakozottan reagál a nyugtalanságérzet megnyilvánulásaira.
Nem egyezik a tulajdonosoknak a félelemről alkotott felfogása, és a ténylegesen jelenlévő, félelemmel összefüggő viselkedés mintája
– mutatott rá Grigg. – Vannak, akiket inkább szórakoztat a kutyájuk félelme, ahelyett, hogy aggodalommal reagálnának erre.
Hozzátette: remélik, hogy a tanulmányuk a gazdákat is ösztönzi fogja arra, hogy elgondolkodjanak azon, vajon milyen hangforrások okozhatják a kutyájuk stresszes viselkedését; így pedig
lépéseket tehetnek annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék kedvencük kitettségét ezekben a helyzetekben.
A szakemberek szerint ennek figyelembe vételével jelentősen javíthatjuk a kutyánk életminőségét is.