„De te, Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett."
(Mikeás könyve, 5. fejezet, 5,1.)
A Názáreti Jézus, a kereszténység központi alakja a világtörténelem valószínűleg legismertebb, legnagyobb hatású alakítója. Noha Jézus tanítását pontosan megőrizték a kanonizált evangéliumok, de személyéről, illetve életútjáról már jóval kevesebbet tudunk. Az pontosan nem ismert, hogy mikor született, mint ahogyan a megszületése valamint a tanitásainak megkezdése között eltelt három évtizedről is alig ejtenek szót az evangéliumok.
Nem maradt fenn arról sem leírás, hogy milyen volt a megjelenése. A legelső Jézusról fennmaradt portréképek a 4. század második feléből, illetve az 5. század elejéről származnak, amelyek a Megváltó működése után több évszázaddal később keletkeztek, tehát ezek sem tekinthetők hiteles Jézus ábrázolásnak. Természetesen, a hívők számára a Názáreti tanítása jelenti hitük, és a keresztény egyház fundamentumát, nem pedig ezek a kérdések.
Erről a kérdésről csak közvetett módon igazítanak el az újszövetségi evangéliumok. A Lukács szerinti szentírás Augustus császár népszámlálási rendeletének idejére teszi Jézus születési évét. Octavianus, akit az első századi római polgárháborúk lezárásaként a szenátus i.e. 27-ben tett meg egyeduralkodói jogokkal felruházott princepsznek és illetett az Augustus (felséges) névvel, összesen három általános népszámlálást rendelt el a birodalom területén.
Ezek közül egyet még az imperátorrá történt kikiáltását megelőző évben, i. e. 28-ban rendelt el, kettőt pedig már az uralkodása alatt, i.e. 8-ban, illetve a halála évében, i. u. 14-ben. Lukács evangéliuma így ír Jézus születési idejéről: „Azokban a napokban történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt." (Lukács 2, 2) Az 1. században élt romanizált zsidó hadvezér és történetíró, Josephus Flavius szerint a Quirinius helytartósága alatt történt népszámlálás – átszámítva - i. u. 6-ban történt.
Flavius itt azonban a népszámlálás végét, nem pedig az elrendelési idejét adja meg. Máté evangéliuma Jézus megszületését Nagy Heródes (i. e. 37 – i. e. 4) uralkodásának a végére teszi, amikor a Messiás megszületésének hírére a király elrendelte a két év alatti fiúgyermekek meggyilkolását ( Máté 2,6).
Jézus ezek szerint a második népszámlálás és Heródes i. e. 4-ben történt halála között születhetett, a legnagyobb valószínűség szerint i. e. 8-ban, vagy 7-ben. De vajon valóban decemberben születhetett-e a Megváltó?
A Újszövetségi Szentírás nem jelöli meg konkrétan Jézus születési hónapját, amire az evangéliumok szintén csak néhány közvetett támpontot adnak. Lukács evangéliuma azt írja, hogy Erzsébet, Keresztelő Szent János anyja áldott állapotának hatodik hónapjában jelent meg Máriának az angyal, hogy közölje vele az örömhírt, ő is hamarosan fiút hoz a világra.
„A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." (Lukács 1,3) Ha innen számoljuk a szeplőtelen fogantatást, akkor az éppen a Hanuka idejére, a zsidó naptár szerinti Kiszlév havára,
vagyis november és december közepe közé esett,
a Megváltó megszületése pedig Tisri havában, vagyis szeptember és október közepe között, a sátorok ünnepe idején történhetett, akkor, amikor a pásztorok elkezdték a jószágok behajtását a legelőkről.
Az újszövetségi evangéliumok erre nem sok támpontot adnak. Jézus feltehetően a korabeli galileaiakhoz hasonlíthatott, tehát sötét hajú és barna szemű férfi lehetett.
Amikor a Getszemáni-kertben Kajafás főpap emberei elfogták, az áruló tanítványnak, Júdásnak csókkal kellett jeleznie a katonáknak, hogy az apostolok közül ki az, aki a Messiásnak nevezi magát. Egyesek ebből arra következtetnek, hogy Jézusnak nem lehettek a tanítványaitól jelentősen eltérő megjelenésbeli jellegzetességei.
Az általunk is jól ismert Jézus kép, amely vállig érő hullámos hajjal és hosszú, földig érő ruhában ábrázolja a Megváltót, a niceai zsinat utáni évtizedekben kezdett elterjedni, nem elválaszthatatlanul attól a zsinati határozattól, amely véglegesen pontot tett Jézus, mint személy, emberi, illetve isteni eredetének évszázados vitájára. Az ekkor és az ezt követő évszázadokban keletkezett Jézus képek a megdicsőült Krisztust Isten fiaként ábrázolják.
Egyes bibliakutatók kétségbe vonják, hogy Jézus a vállára eresztett hosszú hajat viselt volna. Ehhez Szent Pál korintusiakhoz írt első levelének egyik sorát szokták hivatkozási alapként idézni: „Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik? Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta." (1Kor 11.15) Ha Jézus valóban hosszú hajat viselt volna, Pál aligha írja le mindezt – vélik egyesek.
Ezt azonban mégsem lehet perdöntőnek tekinteni, mivel Pál sohasem találkozott Jézussal,
és csak jóval később, a megtérése után kezdte el hirdetni a krisztusi tanítást. Létezik viszont kettő olyan, Jézus személyéhez kötött ereklye, amelyek megőrizték a Megváltó arcának kontúrját. Ezek a titokzatos torinói lepel, és a másik, nem kevésbé rejtélyes szent relikvia, Veronika kendője.
Noha vannak, akik kétségbe vonják a torinói lepel eredetiségét és azt közönséges középkori hamisítványnak tartják, de számos megdöbbentő természettudományos bízonyíték mást mutat. Erről részletesen itt írtunk korábban. A Krisztus halotti takarójának tartott lepel rostjaiba egy nagy energiájú és ismeretlen eredetű sugárzás annak a férfialaknak a kontúrját égette bele, aki a bibliai szenvedéstörténet jegyeit viseli a testén.
A lepelről készített felvételek negatívjai 3D-ben jelenítik meg a testet. A hosszúkás, szakállas és bajszos arcot vállig érő haj övezi. A torinói lepel arcáról készített modern számítógépes rekonstrukcióról egy olyan arc tekint vissza ránk, ami nagyon hasonló a jól ismert Jézus ábrázolásokhoz.
A Veronika kendőjén látható arclenyomat pedig tökéletes egyezést mutat a torinói lepel férfiarcával. Mindezek ellenére valószínű, hogy sohasem fogjuk megtudni, hogyan is nézhetett ki valójában Jézus. A hívő ember számára viszont nem ez, hanem az a fontos, amit a Betlehemben megszületett Megváltó örökül hagyott ránk.