Cristina Zenato nem csak szenvedélyes búvár aki egytt úszkál a cápákkal, hanem oktat, expedíciókat vezet, és barlangokat kutat illetve térképez fel a tenger mélyén. Mindeközben pedig még a tengerpartot is megtisztítja a sok szeméttől.
A cápák felismerik őt, és oda mennek hozzá simogatásra. Cristina igyekszik megváltoztatni a cápákról alkotott véleményt, megmutatva,hogy a cápák nem "zabálógépek".
A cápákról gyakran vélik azt, hogy válogatás nélkül esznek. A valóság ezzel szemben az, hogy az óceáni predátorok nincsenek mindig vadászó üzemmódban. Az idő nagy részében együtt úsznak azokkal a tengeri állatokkal, amik a prédájuk lehetnnének. Alkalmanként levadásszák a beteg vagy sérült állatokat,
ezzel is hozzájárulva az egészséges ökoszisztéma fenntartásához.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a ragadozók nem ölnek meg és fogyasztanak el minden potenciális prédát ami az útjukba kerül, hanem kiválasztanak egyet, és hagyják, hogy a többi folytassa az életét.
Cristina Zenato rendszeresen távolít el horgokat a cápák szájából. Míg a hajlított horgokat a legnehezebb eltávolítani, a dupla és tripla horgok a legveszélyesebbek Cristina biztonságára. Ha a cápa egy kis mozdulatot tesz a kényes művelet közben, Cristina vagy felszakítja a felszerelését, vagy erősen megrándulhat a karja és a csuklója. Ezek a horgok a cápák számára is nagyobb fenyegetést jelentenek. A legnagyobb veszélyt a kopoltyúrésekre jelentik a horgok.
A közhiedelemmel ellentétben sok horog nem rozsdásodik, mert vagy rozsdamentes acélból valók, vagy galvanizáltak és akár teljes egy évig megülhetnek egy cápa szájában, szenvedést, kényelmetlenséget okozva, valamint problémássá téve a táplálkozást.
Amikor a horgot eltávolítják, meg is gyógyítják a sérülést; ez szükséges, mert ez megakadályozza a fertőzések kialakulását. Míg a cápa bőre gyorsan gyógyul,de amikor idegen, ember készítette tárgy ágyazódik be a húsukba, ezzel gyakran nem tudnak megbírkózni, és elfertőződik a seb. Sok horog zsinórokkal és csalikkal, nehéz súlyokkal van felszerlve, ez pedig megnövelheti az állatot érő károsodást károsodást, és növelheti a szenvedését is. Az a tény, hogy a cápák reziliensek és erősek, még nem teszi őket immunissá a fájdalomra és a tevékenységünk okozta károsodásra.
Van, amikor Cristina Zenato azonnal sikeresen eltávolítja a horgot, de gyakran előfordul, hogy csak többszöri nekirugaszkodásra jár sikerrel a beavatkozás. Okkal adódó kérdés, vajon hogy tudja megállapítan, melyik állat engedi meg, hogy belenyúljon a szájába? Amikor hozzáfog a kísérlethez, a cápák tesznek egy gyors kört, majd és visszamennek hozzá, újra és újra. Olykor odasiklanak és a fejüket Crista ölébe nyugtatják, megállnak néhány másodpercre. Aztán elúsznak és ismét visszajönnek, amit Cristina "horogeltávolítási táncnak" nevez.
Általában a cápákat szélesre tárt állkapoccsal, a teljes fogsor mutatásával ábrázolják. A valóság azonban, hogy a cápák lazán nyitott állkapoccsal úsznak, hogy lehetővé tegyék a ventillációt, de sohasem állandóan szélesre tárt állkapoccsal. Az eddig ismert több, mint 500 cápafajnál érdekes megfigyelni,
hogy mindegyik faj egy úgynevezett prés levegőztetéses rendszert használ.
Ennek lényege, hogy a cápák kissé nyitott állkapoccsal úsznak a vízben, így a víz keresztüláramlik a kopoltyúlemezeken, ami kivonja az oxigént. A közhiedelemmel ellentétben, csak egy kis számú fajnak kell folyamatosan úsznia, hogy folyamatosan biztosítani tudja a vízáramlást, vagyis a légzési funkciót. A fajok többsége ugyanis rendelkezik egy hozzáadott légzőrendszerrel, az úgynevezett bukkális pumpálás módszerével. Míg mozdulatlanok, kinyitják és becsukják az állkapcsukat,és e tátogással keresztülpumpálják a vizet a kopoltyúkon.
Az alábbi két videón Cristina Zenato látható a cápákkal, az elsőn éppen benyúl egy cápa szájába és eltávolít egy horgot, a másodikon pedig babusgatja őket.