A tudósok szerint azonban békacsapdának nevezni őket egyelőre meglehetősen spekulatív. Az Ecology and Evolution tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kijelentés egyetlen Heterixalus andrakata béka csapdába ejtésének megfigyelésén alapul Madagaszkár szigetén. És ebben az esetben a pók nem is a kétéltűt ette a csapdában, hanem
kényelmesen egy pár levél mellett várakozott egy árnyékos üregben, amikor a béka „önkéntelenül a csapdájába sétált".
Ám a „véletlen" egybeesés és a puszta opportunizmus lehetőségeit szem előtt tartva, a tudósok szerint erős a gyanú, hogy a levélszerkezetek egy olyan eszközre jelentenek jó példát, amelynek célja, hogy odacsábítsa a kétéltűeket a forró, déli napsütés elől.
A kétéltűeket elpusztító pókokról szóló korábbi beszámolók opportunista viselkedésre utalnak, és eddig semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak a „specializációról"
– írták a madagaszkári Antananarivo Egyetem és a németországi Goettingeni Egyetem biológusai a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – A megfigyeléseink alapján azonban azt feltételezzük, hogy a pókok célzott csapdákat használnak a kétéltűek zsákmányolására.
Az ehhez hasonló csapdák építése azonban nem ritka a pókok körében. A szakemberek ezúttal négy, különféle technikát találtak:
az állatok valamennyi esetben a két szomszédos levél szélét kötötték össze pókselyemmel, három különböző fafajta egyikére, de hagytak egy keskeny teret, ahová visszahúzódhattak.
Természetesen lehet, hogy ez csak egy szimpla hűvös hely, ahová a pókok elrejtőzhetnek mind az erős trópusi hőség, mind a ragadozók elől. Ám a tudósok szerint nem lenne értelme „ennyi erőfeszítést" tenni egy ideiglenes búvóhely építéséhez, hiszen az ízeltlábúak rengeteg természetes üreget találhatnak ugyanerre a célra.
A bizonyítékok alapján feltételezzük, hogy a kétéltűek nemcsak opportunista, válogatás nélküli vagy véletlenszerű zsákmányok lehetnek, hanem a Damastes sp. pókok szisztematikusan hasznosított táplálékforrásai
– mutattak rá a kutatók a tanulmányban.
Hozzáteszik azonban, hogy magát a szándékot elég nehéz meghatározni a biológiában, mert az evolúció gyakran véletlenszerű. Ám egy ilyen pókcsapda több szempontból is „jó célt szolgál": egyrészt, mert a táplálékot úgymond „házhoz hozza", másrészt így megéri az erőfeszítést, amit az állat annak az építésébe fektet.