Egy pszichológiai kutatás szerint elképzelhető, hogy az emberek a környezetükben gyakran együtt előforduló vizuális információkat ahhoz hasonlóan dolgozzák fel, ahogy az elméleti matematikusok gondolkodnak a komplex matematikai fogalmakról.

Az elméleti matematika legnagyobb alakjai azok a kutatók voltak, akik a legjobban tudtak gondolkodni komplex matematikai fogalmakról, úgynevezett "matematikai objektumokról", mint például halmazokról, csoportokról, gráfokról, tenzorokról vagy topologikus és vektorterekről teljesen elvonatkoztatva ezen fogalmak gyakorlati kapcsolataitól - olvasható a Közép-európai Egyetem (CEU) MTI-hez eljuttatott közleményében.

Mint írják, eddig úgy tűnt, hogy semmi sem áll távolabb a mindennapi életünktől, mint ez a gondolkodás, hiszen számunkra az objektum, azaz a tárgy egy konkrét, látható dolgot jelent, mint például egy kalapács vagy egy virág, aminek kerülete, részei, színe van és amelynek felismeréséhez és kezeléséhez semmiféle absztrakcióra nincs szükség.

A Fiser József által vezetett kutatócsoport napokban megjelent tanulmánya szerint a környezetünkben gyakran együtt előforduló vizuális információkat az emberek automatikusan és implicit módon tanulva közösen "tárgyakként" kezelik akkor is, ha azoknak nincs semmiféle közös kerületük vagy egyéb tárgyszerű tulajdonságuk és az együtt előfordulásról az illető nem rendelkezik explicit tudással sem. Mégis ezek a "tudatosan láthatatlan" tárgyak ugyanazokat a mentális figyelmi folyamatokat indítják be az emberek agyában, mint amelyeket a valódi fizikai tárgyak látványa.

Komplex matematika (illusztráció)Forrás: Science Photo Library via AFP/CONCEPTUAL IMAGES/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Conceptual Images/Science Photo

A kutatók a kísérletben kétfajta blokkban, felváltva mutattak be stimulusokat egy vizuális statisztikai tanulási paradigmában. Az első típusú blokkban arra kérték az alanyokat, hogy egymás után megjelenő, több absztrakt alakból szerkesztett képeket nézzenek. A képeken bizonyos alakok többször fordultak elő egymás mellett, mint mások. A másik típusú blokkban, úgynevezett tárgyalapú figyelmi (TAF) feladatot kellett a résztvevőknek megoldaniuk. A képek az első típusú blokkban használt absztrakt alakokból épültek fel. A kísérlet utolsó része azt mérte fel, hogy az alanyok gondolkodásában melyik alakpárok milyen erősen váltak összetartozóvá.

Korábbi TAF-tanulmányok felfedték, hogy az ilyen feladatokban az alanyok gyorsabban és pontosabban teljesítettek, ha a figyelemfelkeltő jel- és/vagy a célelemek egyazon tárgyon belül tűnnek fel a képben, mint amikor nem.

A beszámoló szerint pontosan ugyanilyen TAF-hatás jelent meg a kísérletben alkalmazott implicit "tárgyakkal", melyeket csak az absztrakt alakzatok együtt-előfordulása definiált és semmi más, mint a valódi, körvonalakkal rendelkező tárgyak esetében. Ráadásul ezen hatás erőssége egyenes korrelációban állt azzal, hogy az alanyok mennyire jól tanulták meg implicit módon az alakpárokat.

A tárgykoncepció ezen új és rugalmas definiálása lehetőséget nyújt a tárgyfelismerés és -kezelés egy sor, eddig megmagyarázhatatlan és furcsa megfigyelésének beillesztésére és értelmezésére - fogalmazott a közlemény szerint Lengyel Gábor, a tanulmány első szerzője.

Mint írják, nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a mindennapi tárgyak koncepciójához való ezen megközelítés és a matematikusok módszere között, ahogy matematikai objektumaikat definiálják és használják komplex szabályszerűségek és absztrakt jelenségek leírására.