Kutatók egy csoportja azonosította azokat a vonásokat, amelyek fogékonnyá teszik az embereket a túlviláginak vélt hangok megtapasztalására – olvasható a Science Alert tudományos portálon. Az eredmények alapján sikerülhet jobban megismerni a skizofréniához hasonló mentális betegségek során fellépő hallási hallucinációkat.

A tisztánlátás és a tisztánhallás tudományos okai már régóta foglalkoztatják az antropológusokat és a hallucinációkat kutató szakembereket. Szintén érdekes megfigyelés, hogy míg egyesek pozitív élményként élik meg a hallucinációkat, addig mások a belső hangok megtapasztalásakor inkább stresszt éreznek. Többek között ennek a hátterét próbálták megfejteni a kutatók.

A spiritualisták olyan szokatlan hallási tapasztalatokról szoktak beszámolni, amelyek pozitívak, életük korai időszakában kezdődnek, és amelyeket az esetek többségében képesek irányítani" – magyarázta Peter Moseley, a brit Northumbriai Egyetem pszichológusa. A szakértő szerint a jelenség alaposabb megismerése azért is fontos, mert így a kontrollálhatatlan, negatív élményként ható tapasztalatok hátterét is megérthetnék.

Forrás: Flickr/National Media Museum

Mi jellemző a „szellemek" hangját halló emberekre?

Moseley kollégájával, Adam Powellel 65 tisztánhalló médiumot és 143 átlagos embert vizsgált. Azt akarták kideríteni, hogy mik a főbb különbségek a két csoport tagjai között.

Az eredmények alapján a spiritualisták 44,6 százaléka naponta hall szokatlan hangjukat, 79 százalékuk pedig arról számolt be, hogy a „túlvilági" élmények mindennapi életüket átszövik. A megkérdezett médiumok többsége úgy érzi, a hangok belülről jönnek, a felmérésben szereplő spiritualisták 31,7 százaléka azonban megmagyarázhatatlan külső hangokat is hall.

Az átlagos népességgel összevetve a spiritualisták jobban hisznek a paranormális jelenségek létezésében, és kevésbé foglalkoztatja őket az, hogy mit gondolnak róluk mások.

A médiumok első hallási tapasztalatai átlagosan 21,7 éves korukban kezdődtek és erősen hajlamosak az abszorpcióra.

Az abszorpció lényege, hogy az adott személy képes mélyebben elmerülni a mentális tevékenységekben, vagy a megváltozott tudatállapotokban, és hatékonyan ki tudja zárni a külvilágot.

Ezen kívül a spiritualisták a hallucinációkra is fogékonyabbak.

Az is kiderült róluk, hogy élményeik előtt nem hallottak a spiritualizmusról, csak akkor kezdtek foglalkozni a témával, amikor próbáltak magyarázatokat keresni tapasztalataikra.

Az általános populáció tagjaira is igaz az, hogy az abszorpcióra való hajlam fogékonyabbá tesz a természetfelettiben való hitre, esetükben azonban egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben jelentkeznek hallási hallucinációk.

Összességében a kutatók arra jutottak, hogy a „szellemek hangjának" hallása mögött nem külső nyomás, pozitív társadalmi kontextus vagy a paranormális hit szuggesztivitása áll. Sokkal inkább a korai személyes tapasztalatok, élmények, valamint az abszorpcióra való hajlam a meghatározóak.

A kutatás bővebben a Mental Health, Religion and Culture című szakfolyóiratban olvasható.