Az első hó szeptemberben takarta be Tirol erdeit, két alpesi zerge szökkent elém, amint felfelé haladtam. A helyi zerge populáció már szinte zavartalanul fogadja érkezésem, hiszen közel 3 éve találkozunk rendszeresen hajnali túráim alkalmával.

Ahogy felfelé haladunk, a szarvasok és európai őzek életterét átveszi a zergék élőhelye, a törpefenyők zónájában. Télen alacsonyabban, az erdők felső területein, nyáron a hegyi legelőkön és sziklás hegyoldalakon találjuk őket. A nőstények ekkor hozzák világra egy, maximum két utódjukat. A hegyvidéki patások állománydinamikáját nagyban meghatározza a táplálékforrás rendelkezésre állása, különösen a nyári időszakban, a laktáció és az elválasztás fenntartása érdekében.

A hőmérséklet emelkedése befolyásolja a növényi fenológiát és így a táplálék minőségét. A növényzet eloszlási mintázatát és minőségének változásait tanulmányozva megjósolható a zergék állományváltozása. Valamennyi forgatókönyv azt sugallja, hogy az apennini zerge a következő 50 évben akár a kihalás szélére is sodródhat, és az alpesi zerge állománya is radikálisan lecsökkenhet.

A klímaváltozás elsősorban a zergék táplálékán keresztül befolyásolja az állománynagyságotForrás: Hegedüs Kinga

A hőmérséklet minden 1ºC fokos emelkedésére 150 méterrel húzódik feljebb a hóhatár a 2010-es EEA jelentés alapján. Az európai magashegyi növényfajok elterjedési területei több száz kilométerrel elmozdulhatnak észak felé a 21. század végére.

Az elmúlt 22 évben az alpesi zerge és a kőszáli kecske élőhelye jelentősen magasabbra tolódott az Alpokban. Liberati és munkatársainak vizsgálatai szerint a tavaszi hőmérséklet emelkedése csökkenti a hóágyi növényzet elérhetőségét, beleértve a zerge legjobb táplálékforrásait is, ami negatív demográfiai következményekhez vezet. Így a klímaváltozás elsősorban a fiatalkori mortalitást növeli, csökkenti a test növekedését és növeli a téli elhullás kockázatát. A felmelegedő hőmérséklet befolyásolhatja a paraziták életciklusát is, ami gyorsabb fejlődési sebességhez és hosszabb periódushoz vezethet, amikor az átvitel lehetséges, és növekszik az átvitel sebessége is.

Az Alpok északi területein 2500–2800 m között ingadozott a hóhatár az ezredfordulónForrás: Bakó Gábor

Farkasok a klímaváltozás és a közvélemény kereszttüzében

Nem csak a klímaváltozás, de a társadalom felfogásának változása is hatással lehet a fauna jövőjére. 2018-ban nagyjából harminc farkast tartottak számon Ausztriában, de az állomány csak a Cseh határ közelében állandósult. Említésre érdemes az a tény, hogy a farkasok visszatelepedése ellen leginkább Salzburgban emelnek szót, egy olyan városban, ahol jellemzően nem lehet farkassal találkozni. Ezzel szemben a Cseh határ közelében - ahol a legtöbb észlelés tapasztalható - a közvélemény támogatja a farkasok védelmét. Szerencsére az osztrák és az uniós jogszabályok egyaránt garantálják a farkasok védelmét, így nem lehetett politikai kérdést generálni az információhiányos területeken a fajjal kapcsolatban (Pfiffinger G. 2019).

A globális éghajlatváltozás ugyan káros hatással van a farkasok egyedszámára, ugyanakkor hozzájárul a vaddisznó populációk növekedéséhez és ezáltal növeli az emberek és a vaddisznók közötti konfliktusok gyakoriságát (Vetter et al. 2020). Az állomány egészséges populációinak fenntartását, és az egyedszám kordában tartását elősegíti a farkasok visszatelepedése.

A Stubaiban található egyik legnagyobb gleccser, a Sulzenauferner visszahúzódása következtében 2003-ban kialakult tó, a SulzenauseeForrás: Hegedüs Kinga

A hóhatár változása

A nyári és téli hóhatár változásai jelentős különbségeket mutatnak régiónként és évenként is, így az Alpok gleccsereinek úgynevezett „magassági egyensúlyvonalát" (ELA) szokás egybevetni az évtizedek viszonylatában. Ez az a tengerszint feletti magasság, ahol a felhalmozódó hó és jég mennyisége megegyezik azzal, amely egy év alatt megolvad vagy elpárolog.

A legújabb jelentések szerint a 3500 méter alatt található gleccserek eltűnése a korábban becsültnél sokkal hamarabb várható. A térség ökoszisztéma szolgáltatásai közül nem csupán az ivóvízellátás és az idegenforgalom téli sportokra épülő hányada kerülhet veszélybe a következő évtizedekben, de a vegetációt érintő és mikroklímában tapasztalható folyamatok is aggasztók. Az alpesi növényfajok 60%-a a kihalás szélére kerülhet.

Észak-Olaszországban fehér geotextíliával védik a Presena-gleccsert a túl gyorsütemű nyári olvadástólForrás: AFP/Miguel Medina

Az Észak-Olaszországban található Presena-gleccser 1993 óta elveszítette térfogatának egyharmadát. Ezért a síturisztikai bevétel egy részét környezet- és természetvédelmi célokra fordítják, például júniustól szeptemberig minden nyáron hatalmas, fehér geotextíliával fedik le a gleccser felszínét. A ponyva lassítja az olvadást.

Az eredeti cikk a National Geographic Online-ban jelent meg, a szakirodalmi hivatkozások is ott olvashatók.