A magyar kriminalisztika történetében párját ritkítja a Budapest - Hegyeshalom-Bécs között közlekedő 10. számú nemzetközi gyorsvonat ellen 1931. szeptember 13-án kora hajnalban elkövetett robbantásos terrorcselekmény. A huszonkét halottat és tizenhét súlyos sebesültet követelő véres merénylet mélyen megrázta a korabeli közvéleményt. Egy, a helyszínen talált írásos üzenet alapján a nyomozóhatóság figyelme az akkoriban alig pár száz fős hazai földalatti kommunista mozgalomra terelődött. A merénylet másnapján, a kormányzó rezidenciáján megtartott válságtanácskozáson politikai indíttatású terrorcselekménynek minősítették a biatorbágyi robbantást, a kormány pedig elrendelte a statáriumot. Október 7-én a biatorbágyi detonációhoz hasonló erővel robbant az a hír, hogy Bécsben feladta magát a merénylet elkövetője, egy Ausztriában élő magyar származású kereskedő, Matuska Szilveszter.

Iszonyatos pusztítás látvány fogadta a helyszínre kiérkező nyomozókat

1931. szeptember 13-án éjfél után nyolc perccel félelmetes detonáció döreje szakította szét a fővároshoz közeli két szomszédközség, Bia és Torbágy éjszakai csendjét. A robbanás nyomán, a községek határában magasodó vasúti viadukton átrobogó bécsi expresszvonat vagonjai iszonyatos csattanással zuhantak a mélybe. Elsőként a biatorbágyi csendőrőrs szolgálatosai értek ki a katasztrófa helyszínére, akik azonnal lezárták a környéket.

A biatorbágyi viadukt egy archív, 1945 előtti felvételenForrás: Wikimedia Commons

Alig fél órával a robbanás után, a csendőrőrs riasztására a Magyar Királyi Államrendőrség detektívjei és bűnügyi technikusai is befutottak, akik rögtön hozzáláttak a nyomok rögzítéséhez.

Még a sokat látott nyomozókat is mélyen megrázta a pusztítás látványa;

a 22 méteres magasságból alázuhant vagonok roncsai közül 22 holttestet, és 17 súlyosan megsérült, jajveszékelő embert emeltek ki a beérkezett mentőalakulatok. A helyszíni szemlén megállapították, hogy a viadukton átfutó sínpár jobb oldali részéből mintegy négy méter hosszságú darab hiányzik.

A mélybe zuhant összezúzódott mozdony roncsaForrás: Wikimedia Commons

A robbanás erejét jól szemlélteti, hogy a hiányzó síndarabot a viaduktól 300 méterre fekvő egyik parasztház udvarán találták meg. Amikor megvirradt, a detektívek nekiláttak a helyszín aprólékos átvizsgálásának.

A nappali világosságban hamarosan ráleltek a robbanószerkezet maradványaira is.

A házilagosan barkácsolt pokolgépet az ekkor még ismeretlen tettes egy hosszú gázcsőből, továbbá egy elemes kapcsolószerkezetből állította össze.

A mélybe zuhant vagonok roncsai a viadukt tövébenForrás: Iho.hu

A bűnügyi technikusok vizsgálódása szerint az elkövető - vagy a tettesek - a fémcsövet nagyjából másfél-két kilogramm ekrazittal töltötték meg, és rézhuzalok segítségével rögzítették a sínre. A robbanószerkezetet a ráfutó szerelvény súlya aktiválta.

Válságtanácskozás a budavári királyi palotában

A helyszíni szemle alapján sikerült pontosan rekonstruálni a katasztrófa körülményeit. Amint a nyomokból megállapították, a robbanás nem közvetlenül a mozdony alatt, hanem a szerelvény 3. illetve 4. személykocsija között történt, és a detonációtól kisiklott vagonok húzták magukkal mélybe a mozdonyt is. Három vagon azonban – az ezekben ülő utasok hatalmas szerencséjére - a vágányon maradt.

A helyszín nappali fényben, 1931. szeptember 13-ánForrás: Wikimedia Commons

A mélybe zuhant mozdony összezúzódott fülkéjében szörnyethalt mozdonyvezető még halálban is a fék fogantyúját szorította, ami szintén arra utalt, hogy a mozdony már átfutott a pokolgép felett, amikor bekövetkezett a robbanás. A helyszín közvetlen közelében az egyik detektív egy direkt jól láthatóan elhelyezett levelet is felfedezett, amelyben ez állt:

Munkások, nincsen jogotok! Hát, majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben!"

A nyomozók a fellelt fenyegető hangnemű üzenet alapján politikailag motivált terrorcselekménynek minősítették a bűntettet, és ez meghatározónak bizonyult a másnap reggel megtartott válságtanácskozás döntéseire is.

Horthy kormányzó szeptember 14-én reggelre válságtanácskozást hívott össze a merénylet ügyébenForrás: Wikimedia Commons

Szeptember 14-én reggel Horthy Miklós kormányzó a budavári hivatalába kérette gróf Károlyi Gyula miniszterelnököt, Keresztes-Fischer Ferenc belügy- valamint Zsitvay Tibor igazságügyi minisztert, továbbá régi szegedi emberét, az izgágán karrierista honvédelmi minisztert, Gömbös Gyulát.

A válságtanácskozásnak egyetlen napirendi pontja volt; a biatorbágyi merénylet.

A kormányzó még a tanácskozás előtt megkapta a belügyminisztertől a nyomozás addigi eredményeit összefoglaló feljegyzést.

Garóf Károlyi Gyula ( a képen középen ülve, pipával a szájában) miniszterelnök, kormányának tagjaival. A miniszterelnök mellet balra állva Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter láthatóForrás: Wikimedia Commons

A tanácskozás résztvevői között teljes egyetértés alakult ki abban, hogy a biatorbágyi merényletet olyan politikailag motivált terrorcselekményként kell kezelni,

amelynek az 1919-es kommün óta különösen gyűlölt illegális kommunisták állhatnak a hátterében.

Mivel a belügyminiszter attól tartott, hogy újabb, a biatorbágyihoz hasonló terrorcselekmények elkövetését sem lehet kizárni, szigorú rendszabályok bevezetését javasolta.

Károlyi Gyula gróf, miniszterelnök szeptember 20-án kihirdette a statáriumotForrás: Wikimedia Commons

A belügyminiszter előterjesztésére a Károlyi-kormány 1931. szeptember 20-án az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi törvény alapján ezért ideiglenes hatállyal elrendelte a statáriumot.

Bécsben börtönbe csukták, Budapesten halálra ítélték

Bő két héttel később újabb bomba robbant, de szerencsére csak a közvéleményben; Bécsben ugyanis bejelentették, hogy október 7-én az osztrák hatóságoknál feladta magát a biatorbágyi merénylet elkövetője, Matuska Szilveszter.

A magyar származású és ekkor 39 éves Matuska néptanítóból lett kereskedelmi és ingatlanügynök az első világháború után. Matuska Szilveszter 1927-ben telepedett le az osztrák fővárosban, ahol főként kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott.

Az osztrák államrendőrségen foganatosított kihallgatása során nemcsak a biatorbágyi merényletet ismerte be,

hanem két további vasútrobbantási kísérletéről is beszámolt, az egyiket Ausztriában, a másikat pedig Bajorországban akarta végrehajtani, de szerencsére, eredménytelenül.

Matuska Szilveszter a merénylet után bő három héttel később Bécsben feladta magátForrás: Wikimedia Commons

Matuska büntetőpere a bécsi kerületi bíróságon zajlott kiemelt sajtóérdeklődés mellett. A tárgyaláson szemmel láthatóan zavarodottan viselkedő vádlott azt állította, hogy egy bizonyos Leó parancsára hajtotta végre a biatorbágyi, illetve kísérelte meg az ausztriai és bajorországi vonatrobbantásokat. „Leó, Leó parancsolta hogy ezt tegyem!" – hajtogatta a hallgatóság élénk derültségét kiváltva a bíróság előtt. A büntetőperben meghallgatott igazságügyi elmeorvosszakértők szerint

Matuska piromán hajlamú pszichopata személyiség,

de a személyiségzavara nem gátolta meg abban, hogy felismerje cselekménye társadalomra veszélyességét, vagyis büntetőjogilag beszámíthatónak minősítették.

"Leó, Leó parancsolta ezt nekem" - hangoztatta Matuska a bécsi kerületi bíróság előtt, a közönség élénk derültségét kiváltvaForrás: DRESCHIBE.DE

A bécsi kerületi bíróság végül hat és fél éves börtönbüntetésre ítélte Matuskát. Magyarországon Matuska Szilveszter távollétében folytatták le a büntetőeljárást, jóval szigorúbb ítélettel sújtva az osztrák verdiktnél; a fővárosi törvényszék kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte a biatorbágyi merényletért.

Senki sem tudja, mi lett Matuska Szilveszterrel 1944 után

Miután Matuska Ausztriában kitöltötte a börtönbüntetését, a magyar hatóságok diplomáciai úton kérték a kiadatását. Az akkor hatályos osztrák törvény viszont nem ismerte a halálbüntetést, ezért hogy kiadhatóvá váljon, kormányzói kegyelemmel életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatták át az ítéletét.

A bűnügyi nyilvántartó számára készített fotók Matuska SzilveszterrőlForrás: Murderpedia

Ezután már nem volt jogi akadálya a kiadatásnak; Matuska Szilvesztert Bécsből Budapestre szállították. De a magyar hatóságok sem jutottak többre Matuska kihallgatásával mint az osztrákok; a cselekmény motivációjával kapcsolatos kérdésekre ugyanis rendre azt válaszolta, hogy Leó parancsára tette azt, amit tett.

Matuska Szilvesztert a váci fegyházba szállították az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtására.

De a „biatorbágyi rém" mögött nem záródtak b örökre a váci fegyház súlyos vasajtai; további sorsának alakulásába beleszólt a történelem.

Matuska kiadatási őrizetben megérkezik BudapestreForrás: DRESCHEIBE.DE

1944 késő őszének vérzivataros napjaiban a Budapest ostromára készülő Vörös Hadsereg alakulatai Vác határába érkeztek. Az első szovjet egységek felbukkanását követő zűrzavarban pár órára őrizetlenül maradt a fegyház; a fegyveres őrség elmenekült.

Ezt kihasználva a foglyok többsége szintén kereket oldott, köztük Matuska Szilveszter is,

akit így – nyilván szándékolatlanul – de végeredményben a Vörös Hadsereg „szabadított fel". A biatorbágyi merénylőnek ettől kezdve mindörökre nyoma veszett; és senki sem tudja, hogy mi lett a magyar kriminalisztikai történet egyik legfurcsább alakjának a későbbi sorsa.