Noha Dzsingisz kán emléke a mai napig él, halálának körülményeit még 800 év után is rejtély övezi. Számos legenda született a kán idő előtti halálának okával kapcsolatban, a szúrt sebet követő vérveszteségtől kezdve a mérgezésen át a ló megbotlása után elszenvedett végzetes sérülésekig. Egy új tanulmány azonban arra a következtetésre jutott, hogy a félelmetes hódítóval valójában a bubópestis végezhetett.

Dzsingisz kánt szerették és tisztelték az alattvalói

Dzsingisz mongol nagykán – eredeti nevén Temüdzsin vagy Temudzsin – korában egyesítve a mongol törzseket felépítette a világ legnagyobb birodalmát. A Keletről nyugatra húzódó Mongol Birodalom nagyjából kettő és félszer nagyobb volt, mint a Római Birodalom, és a Csendes-óceán és a Kaszpi-tenger között uralkodott. A Dzsingisz kán nem véletlenül lett minden kétséget kizáróan a mai napig a leghíresebb mongol a világon, aki jelenleg is a mongol nemzeti öntudat megtestesítője. Uralkodói nevének egyik feltételezett jelentése ezért a „tenger(nyi) népek uralkodója".

Dzsingisz kán 14. századi ábrázolásaForrás: Wikimedia Commons

A harcos-uralkodó halála azonban enyhén szólva is igencsak ellentmondásos. Ennek több oka van: egyrészt mert akadtak olyan ellenségei, akik negatív propagandát terjesztettek, másrészt viszont a követői is szívesen színezték ki a vele kapcsolatos eseményeket és emelték legendás magasságokba őt.
Dzsingisz kán halálakor egyértelműen a politikai hatalmának csúcsán állt – mondta Wenpeng You, az ausztráliai Adelaide-i Egyetem humánbiológiai kutatója a ZMEScience online tudományos portálnak.

Hozzátette: az uralkodót ráadásul általában szerették és tisztelték az alattvalói és szolgái, ami valószínűtlenné teszi azt, hogy a halálát politikai merénylet vagy mérgezés okozta volna.

A titokzatos betegség nyolc nap alatt elvitte az uralkodót

A kán halála körülményeinek megállapítása érdekében a kutatók górcső alá vették azokat a leggyakoribb betegségeket is, amelyekkel mind a mongol csapatoknak, mind az ellenségeiknek is szembe kellett nézniük a 13. században.

A történészek legfontosabb forrása azonban a „Yuan története", amely az egyik leginkább hivatalosnak számító kínai történelmi mű és amelyet Kína „huszonnégy történelmének" is neveznek. A dokumentum a Ming-dinasztia idején, 1370-ben, tehát közel 150 évvel a kán halála után készült.
Az ősi könyv szerint Dzsingisz kán 1227. augusztus 18. és augusztus 25. között megbetegedett, miközben a Nyugat-Hiasz ellen folytatott hadjáratot. A titokzatos, lázzal járó kór megjelenésétől számított nyolc napon belül elhunyt.

Dzsingisz kánt a világtörténelem egyik legnagyobb hódítójaként tartjuk számonForrás: Wikimedia Commons/Sayf al-Vâhidî. Hérât. Afghanistan - P.M. History 2/2011. (

Az okokról azonban máig nincs egységes álláspont. Korábban néhány kutatás arra jutott, hogy Dzsingisz kán valószínűleg tífuszban halt meg. Ám Francesco Galassi orvos, az adelaide-i Flinders Egyetem paleopatológusa most megjegyezte, hogy

a tífusz egyéb, a láz mellett jellemző és meghatározó tüneteiről, például a hasi fájdalomról és hányásról nem esett szó a korabeli beszámolókban.

A szakember és munkatársai ezért újabb kutatásokat végeztek a témában és arra jutottak, hogy Dzsingisz kán dokumentált tünetei a legjobban a bubópestis tüneteivel egyeznek meg, amely az emberiség történelmének egyik leghalálosabb betegségét jelentette.

A pestis a rabszolgákat és a császárokat sem kímélte

A bubópestis vagy más néven „fekete halál" három nagy járványt okozott a világon: az elsőt még Krisztus előtt 541-ben, a másodikat 1347-ben, majd a harmadikat 1894-ben. Ezek minden alkalommal halálos pusztítást végeztek, nem kímélve embereket, állatokat, nemzeteket és kontinenseket sem. A „fekete kór" az 1347 és 1350 közötti időszakban végzett a lakosság egynegyedével Európában, ahol több mint 25 millió ember halt meg, és további 25 millióan Ázsiában és Afrikában vesztették életüket. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy Európa népessége csak a 16. században nyerte vissza a világjárvány előtti szintet. A rendkívül virulens Yersinia pestis nevű kórokozó válogatás nélkül szedte áldozatait és ez elől a nagy Dzsingisz kán sem menekülhetett.

A pestisjárvány sorra szedte az áldozatait a legtöbb településenForrás: Pinterest

Dzsingisz kán halálának látványos, rendkívül kifinomult vagy még logikailag elfogadhatóbb értelmezése helyett a beszámolókban rögzített klinikai kép, valamint a betegség időtartama és körülményei mind a pestisre utalnak – mutattak rá a szerzők az International Journal of Infectious Diseases című tudományos szaklapban publikált tanulmányban. – Ez a hadsereg 1226-os körülményeit és útvonalát tekintve egy ésszerű és logikus következtetés, illetve egy utólagos diagnózis arról, hogy a pestis, mint az egyik legősibb kórokozó, a történelemben szinte mindig jelen lévő betegség volt.

A tudósok azt azonban beismerik, hogy az ilyen retrospektív elemzések ennyi idő után könnyebben hibázhatnak.

Rejtély övezi a kán temetkezési helyét is

A kutatók szerint talán soha nem tudhatjuk meg biztosan, hogy mi okozhatta Dzsingisz kán halálát, hacsak nem elemezzük valamilyen módon a maradványait, ami valószínűleg sohasem fog megtörténni.
Egy hátborzongató legenda arról beszél, hogy a kán csak egy egyszerű temetést kért, mindenféle megkülönböztető jelzés nélkül.

Ha igaz a felvetés, akkor a hívei nagy erőfeszítéseket tettek a sírjának az elrejtésére.

A temetkezési helyet építő rabszolgákat, majd az őket kísérő katonákat is meggyilkolták, ezért csak néhány ember tudott később mesélni a jelöletlen helyről, de ők félelemből valószínűleg magukkal vitték titkukat a saját sírjukba.

Dzsingisz kán 2008-ban készült szobraForrás: Wikimedia Common/Korzhev Ivan

A kán halálának idején a mongol kultúra tagjai abban hittek, hogy az uralkodók a haláluk után is megőrizték isteni hatalmukat – írták az ausztrál kutatók a tanulmányban. – Ezért temették el azok maradványait jelöletlen, fokozottan védett és elérhetetlen sírokba; különösen szerették a hegyeket, amelyekről azt hitték, hogy így a halottak közelebb lehetnek az éghez és így az Istenhez.

Akadtak azonban más temetési lehetőségek is: ezek között szerepelt például az uralkodó testének megsemmisítése, amit egy mezőn, egy titokban ásott gödörben helyeztek örök nyugalomra, de a holttestet bizonyos esetekben elhamvasztották.
A legtöbb szakértő úgy véli, hogy Dzsingisz kánt valahol a szülőhelye közelében, Khentii Aimagban, Mongólia északkeleti részén temették el, utódai társaságában. A helyszín pontosabb feltérképezése érdekében Albert Yu-Min Lin, a Kaliforniai Egyetem kutatója 2015-ben egy tudományos projektet indított: ennek során bárki hozzájárulhat Dzsingisz-kán temetkezési helyének meghatározásához, azok lehetséges helyszínének a műholdas képeken történő megjelölésével. Eddig tízezrek vettek részt a munkában, amivel több tucat potenciális régészeti lelőhelyet hoztak létre.