Megoldhatták a rejtélyt: tényleg III. Richárd ölette meg unokaöccseit

Új nyomokat találtak a történészek, amelyek megoldhatják egy több mint ötszáz évvel ezelőtti, angol királyi gyilkosság rejtélyét. Ezekből úgy tűnik, hogy a korábbi feltételezések helytállóak és maga III. Richárd angol király adott parancsot az unokaöccsei, a 9 és a 12 éves herceg kivégzésére. Az uralkodó nem véletlenül az angol történelem egyik leghírhedtebb figurája; részben William Shakespeare művei miatt vált ismertté.

Többször meg akarta szerezni a koronát

III. Richárdot Anglia királyává koronázták, ám ezért komoly árat kellett fizetnie. A Shakespeare drámája nyomán főgonosznak tartott uralkodó valóban kegyetlen személyiség volt, akit semmi sem riasztott vissza a célja eléréséről.

A történészek már régóta gyanították, hogy egy királygyilkosság után valószínűleg a testvére gyermekeit is hidegvérrel megölette.

A koronája útjában ugyanis csak két fiatal unokaöccs, a 12 éves V. Eduárd és a 9 éves Richárd, York hercege állt. III. Richárdra az utolsó York- és egyben Plantagenet-házi uralkodóként tekinthetünk, aki bátyja, IV. Eduárd angol király trónra lépése után az egyik legnagyobb hatalmú alattvalóként élt.

III. Richárd és felesége, Anne Neville portréja a cardiffi kastély egyik rózsaablakán Forrás: Wikimedia Commons

Többször lázadt testvére ellen, miközben számos hadjáratban vett részt, lassan Anglia leggazdagabb és legnagyobb hatalmú főnemese lett. IV. Eduárd azonban 1483-ban meghalt és végakaratában Richárdot nevezte meg régensnek addig, míg fia, a trónörökös V. Eduárd eléri a nagykorúságot.

A fivér azonban kijátszotta a rendelkezést: Eduárdot a koronázás előtt Towerben szállásolták el, amely bár a koronázásra váró királyok szokásos lakhelye volt, ám börtönként is funkcionált.

Richárd a ceremóniát többször meghiúsította, majd azt állította, hogy miután a néhai király bigámiát követett el, ezért fiai törvénytelenek és ő maga az egyedüli örökös.

A hercegek nyomtalanul tűntek el

A két fiú a korabeli beszámolók szerint 1483. júliusában még együtt raboskodott a Towerben, ám a nyár végére nyomtalanul eltűntek.

Soha többet, senki sem látta őket életben

– mutat rá az Egyesült Királyság Historic Royal Palaces történelmi portál.

III. Richárd, aki világ életében a trónra vágyott Forrás: Wikimedia

Ekkor kezdtek pletykák terjedni azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg III. Richárd rendelte el a hercegek halálát.

Az uralkodó bűnösségét egy korábban ismeretlen, „belső forrás" is megerősítette:

az erről szóló tanulmányt Tim Thornton, az angliai Huddersfield Egyetem Történelem, Angol, Nyelvészeti és Zene Tanszékének történelem professzora publikálta a közelmúltban.

A Towerben raboskodó hercegek halála valószínűleg a brit történelem egyik legnagyobb rejtélye

– mondta Thornton a LiveScience online tudományos portálnak. – Ez a drámai történet az óriási politikai zűrzavar és az angliai polgárháború hátterében játszódott le, amelyet a Rózsák háborújának neveznek.

A rózsák háborúja több mint három évtizedig tartott Forrás: Wikimedia Commons

Ez az elnevezés az 1455 és 1485 között történt eseményeket fedi le, amikor a Plantagenet-dinasztia két, négy családot vagy házat is magába foglaló rivális ága harcolt az angol trónért. A fehér rózsát képviselő York-házat IV. Eduárd vezette unokatestvére, a vörös rózsa jelképével felvértezett Lancaster-ház ellen, amit VI. Henrik király irányított.

Bármi áron meg akarta szerezni a koronát

Eduárd végül fölénybe került és királlyá koronázták, Henrik fia és örököse pedig elhunyt 1471-ben a csatamezőn. Minden megváltozott azonban, amikor az uralkodó meghalt.

Az ifjú V. Eduárd és öccse, Richárd a Towerben (Everett Millais festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Senki nem sejtette, hogy hamarosan még több vér fog folyni csak azért, mert Richárd eldöntötte, hogy bármi áron megszerzi a koronát

– jelentette ki Thorton a The Journal of the Historical Association tudományos szaklapban.

Ahogy fogalmazott, a későbbi III. Richárd elsőként meggyőzte a Parlamentet, hogy nyilvánítsa törvénytelennek a halott király fiait, majd kivégezte a fiatal V. Eduárd kísérőit és támogatóit, miközben

a herceget „a saját védelme érdekében" a Towerben fogva tartotta, végül pedig elrendelte a 9 éves Richárd bebörtönzését is.

A fiúkat így ügyesen eltűntette a nyilvánosság elől, és néhányan már akkor azt feltételezték, hogy bármikor megvalósulhat a legrosszabb forgatókönyv, tehát a hercegeket meggyilkolják.

Philip James de Loutherbourg ábrázolása a bosworth-i csatáról Forrás: Wikimedia Commons

Miután III. Richárd vereséget szenvedett 1485 augusztusában és megölték Bosworth-nél, még többen kapcsolták össze a nevét a hercegek rejtélyes halálával

– magyarázta Thorton. – Ezek a beszámolók azonban gyakran csak a spekulációkra épültek, és a fiúk sorsával kapcsolatos, számtalan részlet bizonytalan maradt, például hogy mikor és hogyan haltak meg.

A vádak között szerepelt a fulladás, a mérgezés, a megfojtás, a kiéheztetés és az erőszak valamilyen ismeretlen módja is.

Oka lehetett a gyilkosság elrendelésére

De egy másik kérdés is tisztázatlan maradt: vajon tényleg III. Richárd volt a gyilkosság ötletgazdája? Egyes történészek azzal érveltek, hogy a királynak nem volt oka elrendelni a hercegek halálát és azt is hozzátették, hogy az ilyen történeteket csak az ellenséges hatalmi erők terjesztették és a vádat az uralkodó ellenségei állították fel.

Morus Tamás humanistaként egy olyan utópisztikus államideált tanított, mely a vallási tolerancián, általános boldogságon és a magántulajdon megszüntetésén alapult Forrás: Wikipedia Commons

Ám ez az álláspont figyelmen kívül hagyja azt az egyértelmű indítékot és a gyanús körülményeket, például a fiúk véletlenszerű eltűnését pont abban az időben, amikor Richárd trónra lépett

– mutatott rá Thornton. – Mindez pontosan akkor történt, amikor közvetlenül vagy közvetve is lehetősége és valószínű oka is volt a leendő királynak arra, hogy eltávolítsa a potenciális trónaspiráns ellenfeleit.

Hozzátette: ez azonban csak egy közvetett bizonyíték, ami mindeddig rengeteg teret hagyott a kérdéseknek, amelyek az elrendelt gyilkosságra utalhatnak.

Az egyik legmeggyőzőbb mű a király bűnösségének érvelésére Morus Tamás (Sir Thomas More) „III. Richárd király története" című munkája,

amely vázolta „a gyilkosságok, az érintett alattvalók és a parancsok koherens és részletes elbeszélését". Morus két toronyőrt, Miles Forest-et és John Dighton-t nevezte meg gyilkosokként, aki szerint a férfiakat Sir James Tyrrell, III. Richárd embere bérelte fel a feladatra. A bérgyilkosok a beszámoló alapján késő este léptek be a hercegek hálószobájába, ahol a párnáikkal fojtották meg az alvó fiúkat.

Személyes beszámolók erősíthetik meg a történetet

Az elkövetkező évszázadokban Morus Tamás könyve gyorsan III. Richárd trónfoglalásának és a hercegek sorsának meghatározó beszámolójává vált. Valószínűleg ez inspirálhatta William Shakespeare művét is, ahol az angol királyt vérszomjas zsarnokként ábrázolják.

16. századi portré a rózsák háborúját eldöntő Tudor Henrikről Forrás: Wikimedia Commons

Morus Tamás azonban soha nem árulta el, hogy honnan tudott ezekről a borzalmas részletekről.

Thornton tanulmánya most azonban úgy tűnik, hogy megtalálta az információ forrását: az egyik bérgyilkos fiait. Ahogy arra rámutat, keveset tudunk Dighton-ról és Forest-ről, akik mindketten meghaltak, amikor Morus elkezdte írni az állítólagos gyilkosságokról szóló beszámolóját. Utóbbinak azonban volt két fia:

Eduárd és Miles, akik akkoriban még éltek és szintén VIII. Henrik udvarában szolgáltak a 16. század első évtizedeiben, épp úgy, ahogy a híres angol humanista.

Thornton szerint mindez azt sugallja, hogy Morus nem kitalálta a több tudós által korábban propagandának minősített történetet, hanem közvetlen információkat kaphatott két hiteles forrásból, személyes visszaemlékezésekből.

Ez viszont alátámaszthatja, hogy tényleg maga III. Richárd király adta ki a parancsot a hercegek kivégzésére.