A legújabb vizsgálatokból kiderült, hogy a fáraónak egy hatalmas vágás éktelenkedett a homlokán, a szeme és az arca körüli is vágások voltak, illetve a koponyáján egy olyan, szúrt seb is lehetett, amely eljuthatott az agytörzsig. Ezekből úgy tűnik, hogy a legyőzött uralkodót a támadói minden oldalról körülvehették.
Mindez arra utal, hogy Szekenenré Ta-aa valóban ott harcolt a csatatéren a katonáival együtt, életét kockáztatva Egyiptom felszabadítása érdekében
– mondta Sahar Saleem, a Kairói Egyetem radiológiai professzora a LiveScience online tudományos portálnak.
Szekenenré Ta-aa Krisztus előtt 1558-1553 között uralkodott Dél-Egyiptom felett, és az ő uralkodása alatt zajlott az Egyiptom északi vidékét megszállva tartó hükszoszok kiűzésének első szakasza.
Töredékes papiruszbeszámolók szerint a hükszósz Aaszerré Apepi gyakran panaszkodott arra Szekenenrének, hogy a thébai vízilovak ordítása egyszerűen nem hagyja aludni.
Tekintve, hogy Apepi fővárosa, Avarisz több mint 700 kilométerre van Thébától, Apepi csak ürügyet keresett a háborúra. A hamis vádak alapján a hükszoszok királya a szent medence megsemmisítését követelte, ami súlyos sérelmet jelentett Szekenenrére nézve.
Ez a kohold vádak alapján megfogalmazott sértés lehetett a későbbi háború előszava és legfontosabb kiváltó oka a történészek szerint. Egy, a Thébában talált faragott kőtábla szövege arról mesél, hogy Szekenenré Ta-aa fia és közvetlen utódja, Kamosze is a hükszoszok elleni csatában halt meg.
Azt azonban senki sem tudta, hogy mi történhetett az egyiptomi fáraóval, akinek látszólag sietve bebalzsamozott múmiáját csak 1886-ban fedezték fel a Dejr el-Bahari rejtekhelyen több más királymúmiával együtt (ma az övé a legrégebbi fáraómúmia, amelyet a kairói Egyiptomi Múzeum állít ki).
A régészek akkor már észlelték a sebeket a koponyán, és ezek miatt azt feltételezték, hogy egy csatában ölhették meg, vagy esetleg a palota elleni cselszövés áldozata lett.
A múmiát felfedező 19. századi régészek egyfajta igen rossz, kellemetlen szagról számoltak be, amikor kibontották azt: ezért már akkor is arra gyanakodtak, hogy a fáraót egykor igen gyorsan és sietősen balzsamozhatták be, talán pont a csatatéren.
Az új tanulmány során a tudósok több szögből álló röntgensugarakat használtak a fáraó múmiájának háromdimenziós képének eddigi legpontosabb elkészítéséhez.
A fáraó maradványai azonban igen rossz állapotban vannak, ezért a vizsgálat nem volt könnyű: a csontok az ízületek mentén elváltak egymástól, és a fejet leválasztották a test többi részéről.
Ennek ellenére a koponya sebei egy kegyetlen halál történetéről mesélnek. A fáraó homlokán egy hét centiméter hosszúságú, fentről-lefelé irányú vágást találtak, amelyet baltával vagy karddal ejthettek. Már önmagában ez a seb is végzetes lehetett. Egy másik,
potenciálisan végzetes sérülés a fáraó jobb szeme felett húzódott, 3,2 centiméteres hosszúságú vágásként, amit valószínűleg egy baltával ejtettek.
Az orr, a jobb szem és a jobb arc további sérüléseinek iránya jobbról-balra van, ezt minden bizonnyal egy fejsze okozhatta. A rekonstrukció szerint közben valaki kardot vagy baltát lendített a fáraó előtt, amely ismét mélyen felvágta a bal arcát. Szintén balról egy fegyver, valószínűleg egy lándzsa behatolt a koponya tövébe, így ott egy körülbelül 3,5 centiméter hosszú seb maradt.
A 19. századi régészek korábban már beszámoltak ezekről a sebekről, de Saleem és kollégája, Zahi Hawass egyiptológus most
új, balzsamozó anyaggal borított koponyatöréseket fedeztek fel,
amelynek a jobb oldalára összpontosítva úgy tűnik, hogy a sérüléseket egy tőr és egy nehéz, tompa tárgy, esetleg fejsze okozhatta.
A múmia kezeit hajlított testtartásban és ökölbe szorított pózban találták, ám az alkarján nem a szakemberek nem fedeztek fel semmiféle sérülést, ami védekezésre utalhatna.
Ebből arra következtettünk, hogy Szekenenré Ta-aa kezeit talán megkötözték, amikor meghalt
– mutatott rá Sahar Saleem. – Az is lehet, hogy a csatatéren elfogták, majd több támadó kegyetlen módon kivégezte: a tőrdöfés szögéből azonban nagyon úgy tűnik, hogy feküdt, amikor leszúrták.
A legfontosabb bizonyíték arra, hogy nagy csaták zajlottak akkoriban, az magának a fáraónak a múmiája: a korábbi elméletek már bizonyították, hogy Szekenenrét egy csatabárddal valóban fejbe vágták, majd mikor már a földön feküdt, tőrrel nyakonszúrták.
A körülbelül negyvenéves uralkodó a fejét ért hatalmas ütés tette harcképtelenné, mielőtt leszúrták volna, és a bizonyítékok szerint bár erős testalkatú volt, mégsem védekezett ez ellen.
Noha a kutatók már korábban is felfedeztek olyan fáraó múmiákat, amelyeket erőszakos sebek borítottak, eddig nem találtak bizonyítékot arra, hogy az uralkodó a harctéren a katonáival együtt harcolt volna, ahol elesett.
Az Újbirodalom utolsó nagy hatalmú uralkodójának, III. Ramszesznek például elvágták a torkát, amikor egy merész államcsínyt vagy támadást követtek el ellene
– magyarázta Saleem. – A történelmi beszámolók arról szólnak, hogy III. Ramszesznek és III. Thotmesz is részt vett csatákban, ám a múmiájukon nem találtak bizonyítékokat az itt szerzett sérülésekre.
Saleem szerint egyetlen, eddig feltárt, ám ismeretlen, nemesember múmiájának volt egy nyíl a mellkasába ágyazva, amelyet a férfi valószínűleg a harctéren kaphatott.
Az a tény, hogy a balzsamozók megpróbálták valahogyan „befoltozni" Szekenenré Ta-aa fáraó koponyasérüléseit arra utal, hogy nem kapkodták el a koponyán végzett munkálatokat
– állítja a Frontiers in Medicine tudományos szaklapban publikált tanulmány. – A fáraó kiszáradt agya a koponyája bal oldalára ragadt, és eszerint valaki a halála után az oldalára fektethette: vagy ott, ahol elesett a csatatéren, vagy ott, ahová a holttestét balzsamozás céljából szállították.
És bár lehet, hogy Szekenenré Ta-aa életét vesztette ebben a bizonyos csatában, de utódai végül megnyerték a végső háborút.