Hetvenöt éve kezdődött a hidegháború

Churchill soha sem hitte el, hogy Sztálin előbb vagy utóbb demokratává válik

Kereken hetvenöt éve, 1946. március 5-én mondta el nagyhatású beszédét a Missouri állambeli Fultonban Sir Winston Churchill, volt világháborús brit miniszterelnök, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a náci zsarnokság legyőzésében. Churchill, aki a klasszikus bismarcki reálpolitika egyik utolsó nagy alakjának tekinthető, a fultoni Westminster College hallgatósága előtt elhangzott és világszerte nagy visszhangot kiváltó beszédében az Európát fenyegető új zsarnokság, a szovjet bolsevizmus térhódításának veszélyeire hívta fel a figyelmet. A volt londoni háborús kormány egykori miniszterelnökének fultoni beszédétől szokás számítani a „vasfüggöny lezuhanását", vagyis a hidegháborús korszak kezdetét, noha azok a mély ellentétek, amelyek a Hitlert legyőző szövetséges hatalmakat megosztották és a közel fél évszázadig tartó szuperhatalmi szembenálláshoz vezettek, már a második világháború éveiben kitapinthatóvá váltak.

„A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára."
(Sir Winston Churchill)

Lényegében már Teheránban eldőlt, hogy szovjet birtokká válik Közép-Európa

A náci Németország legyőzése utáni európai rendezés fő irányvonala lényegében már a szövetséges nagyhatalmakat képviselő Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök, és Joszif V. Sztálin, a Szovjetunió első emberének 1943. november végi teheráni csúcstalálkozóján eldőlt. A hadi helyzetre figyelemmel

a teheráni konferencián még elsősorban Németország legyőzése és a hitleri rendszer felszámolásának kérdése állt

a „három nagy" tanácskozásának fókuszában, de azzal, hogy az angolszász szövetségesek 1944 tavaszára tervezett frontnyitásának nyugat-európai helyszínéről megszületett a végleges döntés, lényegében az is eldőlt, hogy a kelet-közép-európai térség szovjet befolyás alá fog kerülni.

Sztálin, az amerikai elnök és a brit miniszterelnök 1943 november végén, a teheráni konferencián véglegesítették a franciaországi invázió tervét Forrás: Wikimedia Commons/AP

A londoni háborús kabinet első embere, Winston Churchill, Sztálinnal és a szovjet diktátor mellé állt amerikai elnökkel szemben magára maradt a balkáni frontnyitásra vonatkozó elképzelésével. Sztálin azonnal átlátta, hogy Churchill javaslatának hátterében a Vörös Hadsereg közép-európai térségbe való benyomulásának megakadályozása áll, ami miatt a leghatározottabban opponálta a brit miniszterelnök tervét,

és ebben az amerikai elnököt is sikerült maga mellé állítania.

A szövetséges nagyhatalmak között lappangó ellentétek így már Teheránban kitapinthatóvá váltak. Sztálin, illetve a szovjet törekvések megítélésében valamint az európai rendezés kérdésben az angolszász nagyhatalmak képviselői között sem volt egyetértés.

Sztálin felismerte, hogy Churchill szeretné megakadályozni a Vörös Hadsereg Közép-Európába nyomulását Forrás: AFP/Ria/Novosti

A brit miniszterelnök - aki a klasszikus európai reálpolitikát képviselte az államvezetési gyakorlatában-, amikor 1941-ben Németország megtámadta a Szovjetuniót, antikommunista meggyőződését félretéve azonnal szövetségre lépett Sztálinnal. Ez a pragmatikus döntés – amely Anglia akkori legveszélyesebb ellenségének, Adolf Hitler náci Németországának a legyőzését tekintette legfőbb prioritásnak – azonban nem azt jelentette,

hogy Winston Churchill akár csak egy pillanatig is hitt volna a sztálini kommunista rendszer megszelídíthetőségében.

Churchill - amerikai kollégájától, Roosevelttől eltérően -, Sztálint mindig is egy olyan kegyetlen elnyomó rendszer élén álló despotának tekintette, akivel csak taktikai kérdésekben lehetséges a megbízható együttműködés.

Churchill soha sem hitte el, hogy Sztálin előbb vagy utóbb demokratává válik Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museum

Paradox módon mind a brit miniszterelnököt, mind pedig Sztálint ugyanaz a reálpolitikai gondolkodás irányította; a Kreml ura számára teljesen természetesnek számított, hogy addig tudja kiterjeszteni a kommunista befolyást, ameddig a hadserege eljut. Churchill is tökéletesen tisztában volt ezzel, ezért a háború utolsó két évében minden befolyását latba vetve azért küzdött,

hogy minél távolabb tartsa Európa szívétől a szovjet expanziót,

de e törekvésében csak nagyon kevés megértést kapott amerikai szövetségesétől. Roosevelt egyrészt semmilyen formában sem kívánta támogatni a brit gyarmatbirodalom háború utáni fennmaradását, másrészt a brit miniszterelnökkel szemben úgy vélte, hogy Sztálin és rendszere a háborús szövetség hatására közeledni fog a nyugati demokráciákhoz.

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, a brit miniszterelnök, Winston Churchill társaságában. Az elnök sokkal jobban megbízott Sztálinban, mint brit kollégája Forrás: AFP

Harmadrészt az amerikai elnök számára sokkal fontosabb cél volt elérni a szovjet hadba lépést Japán ellen, valamint meggyőzni Sztálint a háború utáni kollektív biztonsági együttműködésben való részvételről, mint feltartóztatni az európai szovjet befolyásszerzést. Ahogy Churchillnek még 1942-ben kifejtette: „Én úgy érzem, hogy Sztálin nem ilyen ember. ... és azt hiszem, hogy ha mindent megadok neki, amit csak tudok, és semmit nem kérek érte cserébe, noblesse oblige, nem fog elfoglalni semmit, és együtt fog működni velem egy demokratikus és békés világért." Mint jól tudjuk, nem így történt.

A „vasfüggöny" valójában már Potsdamban lezuhant

1945 tavaszán már valóságos versenyfutás folyt a szövetségesek között az európai területekért. Délen a Vörös Hadsereg az 1945. márciusi magyarországi utolsó német ellenoffenzíva letörése után gőzerővel benyomult Ausztriába, és igyekezett minél több osztrák területet megszállni.

Északon, a Balti-tenger mentén pedig Dánia irányába nyomultak a szovjet csapatok, nem egyszer figyelmen kívül hagyva a szövetséges haderők közötti, az 1945 februárjában a három szövetséges nagyhatalom jaltai konferenciáján létrejött megállapodáson alapuló megszállási határokat.

Montgomery tábornagy ( a képen középen) Zsukov marsall (középen balra) és Rokosszovszkij marsall társaságában a legyőzött Berlinben, a náci Németország bukása után Forrás: Wikimedia Commons

A jaltai konferencián a már Teheránban kitapinthatóvá vált ellentétek még jobban kiéleződtek,

elsősorban Lengyelország, és a közép-kelet-európai befolyási övezetek határainak kérdésében. Churchillt rendkívül aggasztotta, hogy a Kreml a Lengyelország nyakára ültetett, moszkvai kommunistákból álló úgynevezett lublini kormányt tekintette a lengyel érdekeket képviselő egyetlen „törvényes" kabinetnek. A brit miniszterelnököt ugyancsak súlyos aggodalommal töltötték el a szovjetek megszállta Bulgáriában valamint Romániában zajló események, és abban is biztos volt, hogy Sztálin szabad választásokra tett ígérete csak taktikai manőver a szovjet megszállás alá került kelet-közép-európai országok bolsevizálásának elleplezésére.

Churchill Roosevelt amerikai elnök és Sztálin társaságában az 1945. februári jaltai konferencián Forrás: AFP

Minden, az ezt tompítani célzó törekvése azonban ugyanúgy kudarcba fulladt Jaltán, mint korábban Teheránban. Ahogyan azt a brit miniszterelnök előre látta, a második világháborúból győztes szuperhatalomként kikerülő Szovjetunió – ugyanúgy, mint 1919-ben és 1920-ban – 1945 után ismét a saját ideológiája és rendszere erőszakos exportálásba kezdett.

Churchill a Führer-bunker bejáratánál Berlinben, a náci Németország veresége után. Churchill megnyerte a háborút Anglia számára, de elvesztette a békét, az 1945 júliusi válsztásokon vereséget szenvedett Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museum

Az 1945. július 17. és augusztus 2. között megtartott potsdami konferencián Németország megszállási övezeteinek kijelölésével

az is véglegessé vált, hogy a keletnémet területek szovjet domíniummá válnak,

sőt, az 1945 áprilisában meghalt Rooseveltet váltó Harry Truman amerikai elnök, valamint a júliusi angliai választásokon vereséget szenvedett Churchillt követő munkáspárti brit miniszterelnök Clement Attlee abba is beleegyeztek, hogy a Szovjetunió Kelet-Poroszország egy részét annak fővárosával, Königsberggel együtt magába olvassza.

Churchill, Truman és Sztálin a potsdami konferencián. Truman sokkal kevésbé bízott Sztálinban az elődjénél Forrás: Wikimedia Commons/U.S. National Archives and Records Administration

A később sokat emlegetett vasfüggöny ezért gyakorlatilag már 1945 nyarán lezuhant, két részre osztva Európát, és négy évtizedre bebetonozva a kommunista elnyomó rendszereket a szovjet megszállás alá került közép-kelet-európai országokban.

Vasfüggöny ereszkedett Európára

A háborút Anglia számára megnyerő, de a békét elvesztő Winston Churchill 1945. júliusi bukása után is vitathatatlan politikai tekintély maradt, akinek szavára a világ minden táján odafigyeltek.

Winston Churchill 1945 után is nagytekintélyű politikus maradt Forrás: Wikimedia Commons/Yousuf Karsh

A volt brit miniszterelnököt 1946-ban a marylandi Westminster College díszdoktorává fogadta; a ceremóniára az Egyesült Államokba érkezett nagytekintélyű államférfit a Fehér Házban a legmagasabb szinten fogadták,

Sir Winston Churchill pedig az amerikai tartózkodását kihasználva, országos előadó körútra indult.

1945. március 5-én, a Westminster College fultoni dísztermében, Harry Truman elnök, és más magas rangú amerikai közméltóságok jelenlétében mondta el híres beszédét, amelyre az utókor úgy emlékszik, mint a hidegháború nyitányára.

1946. március 5-én a Missouri állambeli Fulton Westminster Egyetemén készített kép a beszédét befejező Sir Winston Churchill volt brit miniszterelnökről (j) és Harry Truman amerikai elnökről (j2) Forrás: MTI/AP/-

Politikatörténeti értelemben a hidegháborús szembenállás azonban nem Churchill híres fultoni beszédével, hanem már közvetlenül Jalta után elkezdődött. Churchill nem programot hirdetett Fultonban, hanem csak pontos látleletet adott a háború után kialakult és sok szempontból fenyegető nagyhatalmi szembenállásról. E híres beszédében hangzott el először a vasfüggöny kifejezés, de tagadhatatlan, hogy a fultoni beszéd inspirálta Harry Truman elnököt is az egy évvel későbbi feltartóztatási doktrína meghirdetésében.

Harry S. Truman 1947-ben hirdette meg a róla elnevezett feltartóztatási doktrínát Forrás: Wikimedia Commons/National Archives and Records Administration

Churchill beszédében világosan kifejtette, hogy mit is takar szerinte a vasfüggöny mélyebb értelme: „A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől (ma Szczecin, Lengyelország – a szerk.) az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa összes régi államának fővárosai – Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezeknek a híres városoknak és országoknak a lakossága a szovjet szférába került, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének "- hangsúlyozta a volt brit háborús kormányfő.

Churchill Truman elnök társaságában az 1946 márciusi amerikai előadó körútján Forrás: MTI/AP/-

Churchill beszédében az angolszász demokrácia felsőbbrendűségéről, világhatalmi monopóliuma megőrzésének szükségességéről is értekezett a "zsarnoksággal" szemben. "

Az Egyesült Államok most a világhatalom csúcspontján áll"

- szögezte le a volt brit miniszterelnök, és határozottan szorgalmazta az angolul beszélő népek testvéri szövetségét, hogy megvédhessék a biztonságot, a jólétet, a szabadságot és a haladást a háborútól valamint a zsarnokságtól.

Ez utóbbi megtestesülését látta azokban az államokban, ahol "ellenőrzést kényszerítenek az egyszerű népre, az államhatalmat korlátlanul gyakorolják diktátorok vagy oligarchiák, amelyek egy előjogokat élvező párton és egy politikai eljárásmódon keresztül működnek".

Winston Churchill Montgomery tábornagy társaságában, 1944-ben. A brit kormányfő hamar felismerte a Vörös Hadsereg Közép-Európába törésének veszélyeit Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museums.

Churchill azonban azt is leszögezte, hogy szerinte az újabb háború nem elkerülhetetlen, mert Oroszország nem háborút kíván, hanem annak gyümölcseit, „hatalmának és tanításának végtelen terjesztését". Hozzátette: "Abból, amit a háború alatt orosz barátainknál és szövetségeseinknél láttam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy semmi sincs, amit annyira csodálnának, mint az erőt és semmivel szemben sem táplálnak kevesebb tiszteletet, mint a katonai gyengeséggel szemben".

Churchill 1945. május 8-án a náci Németország kapitulációját ünnepli Londonban Forrás: Wikimedia Commons/AFP

Éppen ezért a hatalom egyensúlyának régi elmélete már hibás, a másik féllel elrettentő erőt kell szembeszegezni "- fejtegette, és figyelmeztette a nyugati demokráciákat: ne engedjék meg, hogy "ezek a rendkívül fontos évek kihasználatlanul múljanak el". Beszédében kifejtette,

hogy a nyugati világnak a vasfüggöny leereszkedésén kívül más oka is lehet az aggodalomra,

mint például az Olaszországban szovjet támogatással szervezkedő kommunista párt, továbbá az Oroszországtól távol, ám szovjet biztatásra kiépülő kommunista ötödik hadoszlopok mind komoly fenyegetést jelentenek a nyugati demokrácia értékeire.

Churchill prognózisa helyesnek bizonyult Forrás: MTI/AP/-

Churchill fultoni prognózisa is helyesnek bizonyult; az éles szuperhatalmi szembenállás ellenére sem sodródott újabb pusztító háborúba a világ, ám csaknem fél évszázadon át az atomrakéták fenyegető árnyéka irányította az emberi civilizációt.