A szakemberek szerint a sisak egy úgynevezett korinthusi típus, amely Görögország városáról kapta a nevét, ahol először Krisztus előtt a 6. században készítettek ilyen eszközt. Megjegyezik azt is, hogy a fejvédő csak ezután vált népszerűvé és terjedt el a Földközi-tenger egész területén, ahol mindenhol használták.
A sisakot szakszerűen egyetlen bronzlapból készítették hevítés és kalapálás segítségével
– közölte Kobi Sharvit, az IAA tengeri egység igazgatója a LiveScience online tudományos portállal. – Ez a technika lehetővé tette súlyának mérséklését anélkül, hogy csökkentette volna a harcos fejének „védelmére való képességét".
A régészek úgy gondolják, hogy ez a sisak valószínűleg egy görög harcosé lehetett, aki
a görög flotta egyik hadihajóján szolgált és részt vett az akkoriban az országot irányító perzsák elleni, tengeri konfliktusban.
Eközben Perzsia egy Közel-Keleten átívelő birodalmat irányított és a perzsák kétszer is megpróbáltak betörni Görögországba. Az első a híres marathóni csata, Krisztus előtt 490. szeptember 12-én történt, amikor I. Dareiosz perzsa nagykirály és Miltiadész athéni hadvezér seregei csaptak össze Marathón mellett.
Az ókori diadal végkimenetele lehetővé tette Hellásznak, hogy fellélegezve a Perzsa Birodalom nyomása alól készülhessen az újabb csatára.
A második invázió során a perzsákat egy spártai vezetésű erő lassította le Krisztus előtt 480-ban, a thermopülai csatában. És bár egy árulónak köszönhetően a perzsák végül győzedelmeskedni tudtak, a vesztes ütközet nem csak a felkészülésben adott értékes időt a görögöknek, hanem az emberi hősiességre is dicső példát szolgáltatott. Ezután egy ideig még folytatódtak az ellenségeskedések a görögök és a perzsák között.
A sisakot is egy olyan görög harcos viselhette, aki részt vett az egyik ilyen támadásban.
Végül Szalamisznál Athén hajóhada megfordította a háború esélyeit, és Hellász később sikeresen visszaverte a Perzsa Birodalom támadását.