A különc őslénytankutató, a Jurassic Park igazi Grant doktora

Robert T. Bakker nevéhez fűződik a "dinoszaurusz reneszánsz"

Egészen az 1970-es 80-as évekig az volt az uralkodó álláspont, hogy a földtörténeti középidőt, a mezozoikumot uraló híres szárazföldi állatcsoport, a dinoszauruszok, más hüllőkhöz hasonlóan hidegvérű, és ezért tohonya, lassú, és nem éppen intelligens állatok voltak. Robert T. Bakker amerikai paleontológus 1986-ban megjelent „The Dinosaur Heresies", vagyis „ A dinoszaurusz eretnekség" című, nagy port felvert művében szembefordulva a konzervatív iskolával nem kevesebbet állított, mint hogy a dinoszauruszok melegvérű, összetett viselkedésbiológiájú, egyes csoportjaik pedig kifejezetten magas intelligenciával rendelkező állatok voltak. Steven Spielberg a dinoszaurusz reneszánszot elindító tudóst kérte fel az ikonikus, és hatalmas kasszasikert hozott filmje, a Jurassic Park szakmai tanácsadójának, akit Grant professzor személyesített meg a filmben.

A dinoszauruszok „eretneksége"

Robert T. Bakker a dinoszauruszokkal kapcsolatos ismereteket forradalmasító amerikai tudós március 24-én ünnepelte a 76. születésnapját. A földtörténeti középidő, a 249 millió éve elkezdődött és 65 millió éve befejeződött mezozoikum meghatározó szárazföldi állatcsoportja, a dinoszauruszok legnagyobb részt az ő munkásságának köszönhetően léptek ki a természettudományi múzeumok és kutatóműhelyek falai közül, és váltak a legismertebb és legnépszerűbb ősállatokká.

Dr. Robert (Bob) T. Bakker, aki felállította a dinoszauruszok melegvérűségéről szóló elméletet Forrás: Wkimedia Commons /Ed Schipul

A világhírű paleontológus, aki komoly inspirációt jelentett Steven Spielberg számára a Jurassic Park megalkotásához, már gyermekként, nyolc éves korában kezdett el érdeklődni a középidő titokzatos őshüllői iránt.

Ez az érdeklődés később egész életre szóló szenvedéllyé vált.

Bakker a patinás Yale egyetemen a dinoszauruszokkal kapcsolatos új szemlélet egyik korai képviselőjének, John Ostrom professzornak lett a tanítványa. Miután a nagyhírű Harvardon megszerezte a doktori címet, a Baltimore-i John Hopkins egyetemen kapott katedrát, ahol ősállat-anatómiát kezdett el tanítani.

Tojásokból kikelő Massospondylus fiókák a fészekben, háttérben a . Bakker vetette fel először a dinoszauruszok utódgondozását Forrás: Julius T. Csotonyi

Bakker azonban ízig-vérig terepi kutatónak, mintsem szobatudósnak bizonyult; mert legtöbb idejét – filmbeli alteregójához, Grant doktorhoz hasonlóan – a dinoszaurusz eldorádónak számító Wyoming állam sziklasivatagos vidékén töltötte kövületvadászattal. A dinoszauruszok egykori élőhelyeit kutatva jutott el Mongóliába és Dél-Afrikába is.

A Trierarchuncus prairiensis dinoszaurusz illusztrációja. Bakker elméletét az a felfedezés is alátámasztja, hogy a két lábon járó dinoszauruszok többsége tollazatot vislet Forrás: Boban Filipović

A feltárt maradványok anatómiai jellegzetességeinek gondos tanulmányozásán kívül rendkívül nagy hangsúlyt fektetett az egykori környezeti viszonyok rekonstruálására, és a dinoszauruszok viselkedésbiológiai nyomainak a felderítésére is.

A Föld 100 millió éve, a kréta időszak derekán, a dinoszauruszok fénykora idején Forrás: Geology Page

A sok-sok éves terepi munka tudományos tapasztalatai érlelték meg benne azt a dinoszauruszokról kialakított merőben új és forradalmi képet, amit az 1986-ban kiadott, hatalmas visszhangot kiváltó könyvében, „A dinoszaurusz eretnekség" című műben összegzett.

Forradalmat indít el Bakker dinoszaurusz reneszánsza

Robert T. Bakker következtetései mindenben elevették a dinoszauruszokról kialakított korábbi hagyományos képet, mely szerint ezek a kihalt őshüllők hidegvérű, lassan mozgó, illetve nehéz felfogású ostoba állatok lehettek. Bakker alkotta meg az ügyes, kiválóan alkalmazkodó, fürge, és melegvérű dinoszauruszok elméletét, amit a kövületek vizsgálatára és modern analógiákra alapozva állított fel. A dinoszauruszok melegvérűsége mellett számos érvet sorakoztatott fel.

Robert T. Bakker nevéhez fűződik a "dinoszaurusz reneszánsz" Forrás: Dinosaurs Made Easy

Bakker rámutatott arra, hogy a dinoszauruszok igen gyors evolúciója és specializálódása az olyan melegvérű állatokra jellemző, mint amilyenek az emlősök és a madarak.

Mivel kétséget kizáróan bizonyított, hogy a melegvérű madarak a dinoszauruszok közvetlen leszármazottai,

ezért ha a dinoszaurusz ősök hidegvérű állatok lettek volna, úgy a madaraknak a törzsfejlődésük során át kellett volna térniük valahol a melegvérű metabolizmusra, - ami rendkívül jelentős és összetett változás – ám ennek az „átugrásnak" nincs semmilyen nyoma a közvetlen dinoszaurusz ősök, az átmeneti formák (mint amilyen például az Archeopteryx) és az első valódi madarak fosszilis rekordjában.

A legkorábbi és legprimitívebb madár, a még a dinoszauruszokra emlékeztető Archeopteryx kövülte a jura időszak végéről Forrás: Wkimedia Commons /H. Raab

Bakker arra is rámutatott, hogy az olyan ragadozók, mint például a Deinonychus vagy a Velociraptor rendkívül gyors mozgású, aktív életmódot folytató dinoszauruszok voltak,

ami sokkal jobban jellemző a melegvérű állatokra.

Ugyanerre utal a húsevő dinoszauruszoknál a ragadozó/zsákmány arány, ami sokkal jobban hasonlít az emlősökre, mint más hidegvérű hüllőkére, például a krokodilfélékre.

A jura időszak tengereiben különösen gyakoriak voltak a krokodilfélék. A képen egy Steneosaurus nemzetségbeli példány testfosszíliája látható, amely hozzávetőleg 170 millió éves Forrás: Hauff Museum

Amennyiben a dinoszauruszok nem lettek volna melegvérűek, akkor léteznie kellene olyan fosszilis bizonyítékoknak, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos ökológiai fülkéket (niche-ket) a dinoszauruszok árnyékában élő ősi emlősök töltötték be.

A Deinonychus korszerű tudományos rekonstrukciója Forrás: Wkimedia Commons

Ilyen bizonyíték azonban nem létezik; sőt, az emlősök a kréta időszak végén egyre kisebbé váltak a perm időszaki emlősszerű hüllő őseikhez viszonyítva. A fosszilis csontanyag tanulmányozása azt mutatja, hogy a dinoszauruszok igen gyorsan növekedtek, ami szintén a melegvérű állatok sajátossága.

Vonuló Brachiosaurusok rekonstrukciója Forrás: Mundó Prehistórico

A melegvérű állatok keringési rendszere sokkal hatékonyabb, mint a hidegvérű állatoké, és jóval fejlettebb a szívük is. Ebből az következik, hogy az olyan hatalmas testtömegű növényevő dinoszauruszoknak, mint például a Barchiosaurus-féléknek, a melegvérűekhez hasonló szívvel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy a vér feljuthasson a magasan ülő fejbe.

Spielberg Robert T. Bakkert bújtatta Grant doktor bőrébe

Robert T. Bakker talált először tudományos bizonyítékot a jura időszak végén élt szárazföldi csúcsragadozó, a theropoda Allosaurus szülői gondoskodásra, ami

egyértelműen cáfolta azt az elképzelést, hogy a nagytestű dinoszauruszok primitív, unintelligens állatok lettek volna.

A dinoszauruszok endotermiájáról, vagyis melegvérűségéről vallott elméletnek – amit Bakker még 1968-ban vetett fel először-, napjainkra már számos cáfolhatatlan bizonyítéka lett.

A hatalmas jura időszaki theropoda, az Allosaurus fosszilis koponyája a New York-i Természettudományi Múzeumban Forrás: Wkimedia Commons / Jarrett Campbell

Ezek közül az a felfedezés számít a legjelentősebbnek, ami egyértelművé tette, hogy a két lábon járó dinoszauruszok többsége a madarakéhoz hasonló, vagy pedig finom szőrszerű tollazatot viselt, ez pedig a melegvérűség csalhatatlan jele.

A Grant doktort megszemélyesítő Sam Neill a Jurassic park című filmben Forrás: Wikimedia Commons/The Last World

Elsősorban Kínából kerültek elő nagy számban olyan fosszíliák, amelyeken a tollazat lenyomata, néhány esetben pedig még a színe is megőrződött. Bakker kutatási eredményei talán Spielberg alkotásban, a valóságos dinoszaurusz mániát kiváltó Jurassic Parkban váltak legszélesebb körben ismertté a nagyközönség előtt.

Bakker a tanítványaival Forrás: Wkimedia Commons / Ed Schipul

Ez nem véletlen, hiszen a világhíres rendező a dinoszaurusz reneszánszt elindító

neves tudóst kérte fel a produkció szakmai tanácsadójának.

A filmben az ismert új-zélandi színész, Sam Neill által megszemélyesített dr. Alan Grant paleontológus, aki felkért szakértőként vesz részt John Hammond, a dúsgazdag szórakoztatóipari mágnás őslényparkjának bejárásán, amikor először találkozik szembe az életre keltett dinoszauruszokkal, megdöbbenve jön rá arra, amit valójában Robert T. Bakker fedezett fel, vagyis hogy a dinoszauruszok melegvérű állatok.