Megrajzolták az elveszett kontinens lehetséges, rejtett határait

Az Új-Kaledónia korallzátony a világ második leghosszabb kettős korlátú korallzátonya, amelynek hossza 1500 kilométer

Egy új óceántérkép-expedíció megrajzolja a Csendes-óceán déli részén fekvő, elmerült „elveszett kontinens", Zélandia határait. A víz alatti kontinens mintegy 60-85 millió éve szakadt el Ausztráliától, amellyel együtt körülbelül 85-130 millió éve vált külön Antarktikától. Amit ma láthatunk belőle, az Új-Zéland két fő szigete, az Északi- valamint a Déli-sziget, valamint Új-Kaledónia.

Zélandia területe mintegy 3,5 millió négyzetkilométer, ami több, mint Grönlandé vagy Indiáé, és majdnem a fele Ausztrália területének. A tudományos társadalom úgy gondolja, hogy valamikor 79-83 millió évvel ezelőtt szakadt el az ősi szuperkontinenstől, Gondwanától, amely magába foglalta a déli félteke mai kontinenseit és szigeteit, beleértve az Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Madagaszkárt, Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, és a mai északi féltekéről az Arab-félszigetet és Indiát.

Új-Zéland két szigete és Új-Kaledónia kivételével a kontinentális kéregnek ez a töredéke most az óceán fenekén fekszik.

Zélandia, vagy más néven Tasmantis (maori nyelven Te Riu-a-Māui) volt már kontinenstöredék, mikrokontinens, valamint egy 2017-ben publikált kutatás óta: kontinens. A tudósok azóta azon dolgoztak, hogy feltérképezzék ezt az elveszett kontinenst; mindez nem könnyű feladat, mivel a földdarab 94 százaléka víz alatt van.

A kéreglemezek sematikus ábrázolása Zélandia feltüntetésével Forrás: N. Mortimer et al./GSA Today

Derya Gürer, az ausztráliai Queenslandi Egyetem kutatója és munkatársai új adatokat gyűjtöttek Új-Zéland északnyugati pereméről.

A tudósok összesen 28 napot töltöttek a Falkor hajó fedélzetén a régió feltárásával, 37 ezer négyzetkilométer terület feltérképezésével.

Expedíciónk a tengerfenék topográfiai és mágneses adatait gyűjtötte össze, hogy jobban megértsük, hogyan alakult ki az Ausztrália és Zélandia közötti keskeny folyosó

– magyarázta Gürer az egyetem közleményében, amit a LiveScience online tudományos portál idéz. – Zélandia ugyanis alapvetően két, közel párhuzamos gerincből áll, amelyek között egy inaktív hasadékvölgy húzódik.

A gerinceket kontinentális kéreg alkotja, ám a tudósok valószínűsítik, hogy a helyszínen több olyan mikrokontinens is elmerült, amelyek akkor szakadtak el a főbb kontinensektől, amikor Ausztrália elvált Gondwanától. Gürer kiemelte azt is, hogy

a kontinentális kéreg ezen töredékei különböznek a tengerfenék környező óceáni kérgétől, amely sűrűbb és vékonyabb, mint a kontinentális kéreg.

Az Új-Kaledónia korallzátony a világ második leghosszabb kettős korlátú korallzátonya, amelynek hossza 1500 kilométer Forrás: Getty Images/Arne Hodalic

A térképet a tudósok a Schmidt Óceán Intézettel együttműködésben készítették, a Seafloor to Seabirds expedíció részeként. A most kapott adatok egy nagyobb projektbe, a Seabed 2030 együttműködésbe is bekerülnek majd, amelynek célja, hogy 2030-ig nyilvánosan elérhető, átfogó térképet készítsen az óceán fenekéről.

A Nemzeti Óceán-és Légkörkutató Hivatal szerint (NOAA) szerint eddig csak a tengerfenék kevesebb, mint 10 százalékát térképezték fel modern szonár módszerekkel.

A Seafloor to Seabird expedíció azonban nem csak a domborzatról gyűjt információkat, hanem a terület mágneses mezőjének intenzitásáról is. Mivel az óceáni kéreg és a kontinentális kéreg különböző ásványi anyagkoncentrációkból áll, tehát különböző „mágneses aláírásokkal" bír, ezek az adatok lehetővé tehetik Gondwana törött töredékeinek rekonstrukcióját a kutatók számára.