1921. március 26-án kísérelte meg először az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly a magyar trón visszaszerzését: ez volt az első "királypuccs". Miután az osztrák parlament kimondta a trónfosztást, és Ausztria köztársaság lett, a Habsburg családot száműzték az országból. 1921-ben Magyarország viszont még mindig királyság volt, és IV. Károly trónfosztása sem lett "de jure" kimondva. 

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva."
(IV. Károly lemondó nyilatkozata a magyar államügyek intézéséről)

Létrejött a király nélküli királyság

Az első világháború végén összeomlott a vesztes Osztrák-Magyar Monarchia, az 1916-ban megkoronázott Habsburg IV. Károly (I. Károly néven osztrák császár) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, 13-án pedig magyar királyi jogainak gyakorlását. Károly az eckartsaui nyilatkozatával Magyarországon lemondott uralkodói jogairól.Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották a "független és önálló népköztársaságot", amelyet 1919. március 21-én a 133 napig létező Tanácsköztársaság követett.

IV. Károly koronázási eskütétele a Mátyás-templom előtt, 1916 december 30-ánForrás: Wikimedia Commons

A Kommün leverését követően az ellenforradalmi rendszer nemzetgyűlése 1920. február 27-én elfogadta az 1920. I. törvénycikket "az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről".

Ez hatályon kívül helyezte a forradalmak intézkedéseit és az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét.

A tisztségre 1920. március 1-jén Horthy Miklós altengernagyot, a Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnokát és a Nemzeti Hadsereg fővezérét választották meg: létrejött a király nélküli királyság.

Miután november 12-én Ausztriában, november 14-én Csehszlovákiában, november 16-án pedig Magyarországon is kikiáltották a köztársaságot, IV. Károly Svájcba költözött.

Nem volt mód a trónra történő visszatérésre

IV. Károly nem tett le arról a szándékáról, hogy visszatérjen a magyar trónra: a jogalapot ehhez a lemondó nyilatkozat formulájában találta meg, az ugyanis nem terjedt ki az uralkodói mivoltáról történő lemondásra.

Magyarországon még erős volt a legitimista párt, de az utódállamok és az antant nagyhatalmak ellenezték a Habsburg-restaurációt, a kormányzó Horthy pedig - aki korábban legitimistának tűnt - óvakodott az egyértelmű állásfoglalástól.

IV. Károly király és Zita királyné koronázási képe. A királyi pár közt Ottó főherceg állForrás: Wikimedia Commons

Az ex-uralkodó 1921. március 26-án hamis útlevéllel és álruhában érkezett Svájcból Magyarországra,

útját hallgatólagosan támogatta Párizs és a Vatikán, és a brit diplomácia sem tett semmit megakadályozására. Károly Szombathelyen a legitimista Teleki Pál miniszterelnökkel, majd másnap Budapesten Horthy Miklós kormányzóval találkozott, de gyorsan kiderült, hogy nincs mód a trónra történő visszatérésre.

A kormányzó a király iránti hűségének hangoztatása mellett, ám az ország sorsa érdekében, távozásra szólította fel az uralkodót.

A húsvéti ünnepekre esett az első királypuccs

Az antanthatalmak április 3-án közös jegyzékben szögezték le, hogy semmilyen formában nem tűrnék el a Habsburgok restaurációját. A szomszédos államok a tiltakozás mellett részleges mozgósítást is elrendeltek, mert - lévén hogy Károly nem írta alá a trianoni békét - trónját visszaszerezve igényt támaszthatott volna a békediktátum nyomán elcsatolt területekre.

IV. Károly király, Zita királyné és Habsburg Ottó. Az erős egyéniségű királyné élete végéig nem volt hajlandó lemondani a trónrólwikipédia - Gryffindor

Miután idehaza a hadsereg, a kisgazdapárt és a kormányzó Horthy is ellene lépett fel, IV. Károly pedig a nyomásnak engedve április 6-án elhagyta Magyarországot. A húsvéti ünnepekre eső első királypuccs nyomán kiéleződött Horthy és Teleki viszonya, és utóbbi egy héttel később lemondott tisztségéről.Károly az év folyamán – feltehetően felesége, Zita császárné erőteljes nyomására – még egy kísérletet tett a trón visszaszerzésére, a második királypuccs már korántsem ilyen békésen játszódott le. A tavaszi látogatás kudarcából okulva, másodjára már jóval nagyobb körültekintéssel igyekeztek megszervezni Károly visszatérését, amit váratlan katonai akciónak terveztek, nyomásgyakorlás céljából.

Másodszor is vissza kívánta szerezni a trónt

A svájci száműzetésben élő, lemondott uralkodó 1921. október 20-án feleségével és szűkebb kíséretével együtt repülőgépen érkezett a Vas, valamint Győr-Sopron-Moson vármegye határán fekvő Dénesfa melletti Cziráky-birtokra. Innen vonattal Budapestre indultak. A királyi pár Magyarországra érkezésének hírére elsőként Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy Sopronban állomásozó csendőrzászlóalja esküdött fel IV. Károly hűségére, és menet közben több katonai helyőrség és polgári vezetők is hűségesküt tettek.

IV. Károly és Zita úton Budapest felé. A királyi pár vagonja előtt Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy (akit Károly ezredessé léptetett elő) áll egy csendőr társaságábanForrás: MEK OSZK

Károly közben számított az erősen legitimista arisztokrácia, továbbá a katolikus klérus felső körei, valamint néhány karlista főtiszt támogatására. Hortyt kívánták sarokba szorítani, hogy a kormányzó kénytelen legyen hozzájárulni a legitim király hatalmának elismeréséhez.

A fegyveres ellenállás azonban – vesztére – meg sem fordult a fejében. Pedig sem a nyugati hatalmak, sem pedig a kisantant nem támogattak egy magyarországi Habsburg-restaurációt.

Örökös száműzetésre ítélték

Október 23-án a tragikomikus budaörsi "csatában" a Gömbös Gyula által vezetett reguláris hadsereg és egyetemista önkéntesek szétszórták a királypárti egységeket.

Károlyt másnap királynak kijáró külsőségek között, de lényegében fogolyként Tihanyba vitték.

Mivel trónigényéről még ekkor sem mondott le, átadták az antant képviselőinek. Ők a távoli Madeira szigetére szállították és örökös száműzetésre ítélték. Itt halt meg 1922. április 1-jén, a katolikus egyház 2004-ben avatta boldoggá.

IV. Károly még mint trónörökös 1916-ban, a frontra utazóbanForrás: Fortepan

A Nemzetgyűlés 1921. november 6-án, az 1921. XLVII. törvénycikkben 1707 és 1849 után harmadszor is kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, bár a királyság intézményét továbbra is fenntartotta. Ezzel lezárult a magyar történelem csaknem ötszáz éves szakasza, Habsburg-korszaka is.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)