Az ősi barlangművészek tudatosan foszthatták meg magukat az oxigéntől

Európa legrégebbi művészeti emlékeinek egy részét teljesen elrejtették, amelyek a mély, sötét és kanyargós barlangok szűk mászótereiben kaptak helyet. Ahhoz azonban, hogy a túlviláginak tűnő rajzokat még ma is láthassuk a falakon, a művészek egy különös technikát használhattak: a füst és az oxigénhiány által kiváltott, megváltozott tudatállapotot.

A hallucinációs növényeket a tudósok már korábban is hozzákapcsolták a barlangművészet túlviláginak tűnő alkotásaihoz, de egy új hipotézis azt sugallja, hogy az ókori emberek tudatosan keresték a hasonló élményeket, már jóval azelőtt, hogy pszichoaktív anyagokat lkezdtek volna használni.

A régészek most azt találták, hogy minél messzebbre másznak a friss levegőtől, annál nagyobb „mentális utazáson" vettek részt, és annál művészibbé váltak.

El Castillo barlangrajzai: absztrakt alakzatok Forrás: SWNS.com/Pedro Saura

Néhány évvel ezelőtt meglátogattunk néhány rajzokkal és festményekkel díszített barlangot Franciaországban, ahol azt vettem észre, hogy a legtöbb kép mélyen, a nagyon szűk barlangokban található –

mondta Yafit Kedar, a Tel-Aviv Egyetem régésze a Jerusalem Post-nak, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Elkezdtem azon gondolkodni, miért döntöttek úgy, hogy így dolgoznak, szemben azzal, hogy a szélesebb barlangok bejáratánál festenek, ahol természetes fényt is élvezhettek.

A fáklyáknak a barlang légáramlására gyakorolt hatását modellezve Kedar és munkatársai azt találták, hogy minél szűkebb a barlang bejárata, az embereknél annál gyorsabban lépett fel oxigénhiány. Az egyetlen bejárattal rendelkező, mély barlangokban végzett szimulációk pedig azt mutatták, hogy az oxigénszint mindössze tizenöt perc alatt 18 százalék alá süllyedhet. Mindez hypoxia állapotot is előidézhet: a vér csökkent oxigéntelítettségének szó szerinti jelentése boldog oxigénhiányos állapot.

Az Indonéziában felfedezett ősi barlang művészet egy anoa bölényt ábrázol, amint szembenéz számos kisebb ember-állat figurával. Forrás: https://www.nature.com/articles/d41586-019-03826-4

Ez azt a paradox helyzetet jellemzi, amikor valaki kóros oxigénhiányos állapotban van, ám látszólag ez nem okoz neki kellemetlenséget.

Az oxigénhiány természetesen felszabadíthatja a dopamintermelődést az agyban, amely álmosságot, eufóriát, hallucinációkat vagy testen kívüli élményeket okozhat. A barlangokat kutató tudósok már beszámoltak hasonló hatásokról, még égő fáklya nélkül is. A tűz használata azonban még valószínűbbé tesz egy ilyen állapotot.

Különböző szimulációk bizonyították, hogy az oxigénszint akár 9 százalékra is csökkenhet, ahol az ember már elveszítheti az eszméletét.

Bár ez első hallásra elrettentőnek tűnhet, mégis több száz ősi barlangfestmény található a felső paleolitikum időszakából, amelyek mintegy 14 ezer és 40 ezer évvel ezelőtt, nagyon hasonló mélységben készültek.

A kutatók szerint ezért lehetséges, hogy őseink azért másztak le Európa sötét barlangjai mélyére, hogy céltudatosan lépjenek be egy megváltozott tudatállapotba.

A Journal of Archaeology, Consciousness and Culture tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az ilyen hallucinációs állapotban festett képek úgy néznek ki, mintha lebegnének a barlang felületén: a falakon, a padlón és a mennyezeten egyaránt.