Mi áll a paranormális jelenségek hátterében?

Ghost on Elean Donan Castle ramparts Scotland. Biosphoto / Evelyne Boyard (Photo by Evelyne Boyard / Biosphoto / Biosphoto via AFP)

Kísértetkastélyok, szellemidézés, telepátia, jövendőmondás, testen kívüli élmények: olyan jelenségek, amelyeket nem lehet megmagyarázni, akár hisz valaki bennük, akár nem. Egy pár éve megjelent könyvben mégis megtaláljuk e rejtélyek kulcsát.

Richard Wiseman egy dologban nagyon biztos: mégpedig abban, hogy paranormális jelenségek nem léteznek. A Hertfordshire-i Egyetem pszichológus professzora Paranormality: Why we see what isn't there (Paranormális jelenségek - avagy miért látjuk azt, ami valójában ott sincs) című könyvével szeretné az érdeklődőket is meggyőzni álláspontjáról.

A kutató szerint minden paranormális jelenségre létezik tudományosan megalapozott magyarázat. "Telepatikus képességű embereket kerestem fel, álmatlan éjszakákat töltöttem kísértetkastélyokban, és megkíséreltem halottakkal beszélni. Mégis mindig ugyanaz történt: ha tudományos alapossággal vizsgáltam az első látásra izgalmasnak tűnő esetet, a rejtély rögvest szertefoszlott" - mondta Wiseman.

Ártó szellemek és kísértetkastélyok

Meglebbenő függöny, léptek alatt nyikorgó padló, hűvös fuvallatok, különös éjszakai hangok: a világ minden táján és kultúrájában léteznek kísértettörténetek. Felmérések szerint az emberek 30 százaléka hisz a szellemek létezésében, és 15 százalékuk állítja: találkozott már kísértettel. Ám Wiseman szerint csupán elménk és érzékszerveink csapnak be minket.

Egy skót kastély kísértete Forrás: Biosphoto via AFP/Evelyne Boyard / Biosphoto/Evelyne Boyard

Az evolúció során különösen fogékonnyá váltunk apró neszek és finom mozgások észlelésére, hogy ezáltal idejében észlelhessünk minden lehetséges veszélyforrást a ragadozókkal teli vadonban. Az emberősök korában a túlélés szempontjából előnyösebb magatartás volt, ha elődeink akár tíz alkalomból kilencszer indokolatlanul rémültek meg és menekültek el, mint ha egyszer is figyelmen kívül hagyva a jeleket, ragadozók áldozatául estek volna.

Agyunk ezt az állandóan veszélyt kereső hozzáállását az eltelt évezredek alatt sem vetkőzte le teljesen, állítja Justin Barrett, az Oxfordi Egyetem Kognitív és Evolúciós Antropológiai Intézetének pszichológusa. Egyes emberekben ez a védekező mechanizmus túlműködhet, ezért az ő agyuk tudat alatt minden ismeretlen zörejben vagy fuvallatban ellenséges szándékot vél felfedezni. És mivel elménk mindig ok-okozati összefüggéseket keres, az első pillanatban megmagyarázhatatlan eseményekért - más kézzelfogható megoldás híján - természetfeletti lényeket tesz felelőssé, ami pedig egyenesen elvezet minket a kísértettörténetek születéséhez.

Gyakran becsap az agyunk Forrás: AFP

A rejtélyes események okairól levont téves következtetéseken túl azonban agyunk még tovább tetézi a bajt: akaratunkon és tudatunkon kívül eltorzítja a történteket. Ennek egyik oka a figyelem összpontosulása. Szemünk ugyanis a történéseknek csak kis részét képes teljes pontossággal megfigyelni, mégpedig azt, amelyet agyunk aktuálisan a leglényegesebbnek ítél. A látott kép többi része ehhez képest sokkal kevésbé részletgazdag. Ennek ellenére elménk azt az illúziót kelti és hiteti el velünk, hogy mindent alaposan megfigyeltünk. Éppen ezért akaratunk ellenére is hibásan és hiányosan tudjuk csak visszaidézni a látottakat, vagy még rosszabb esetben a homályos részleteket fantáziánk egészíti ki.

A történtek pontos visszaidézését tovább nehezíti a memória működésének elve is. Agyunk minden esetben igyekszik kapcsoltan tárolni az információkat, ezért az átélt élményeket állandóan összeveti már meglévő tapasztalataink halmazával, kombinálja azokat, és ez alapján kreálja az emlékeket. Tehát korábbi élményeink és előfeltevéseink döntően meghatározzák az új memórianyomokat. Ezek a folyamatok együttesen képesek gyökeresen megváltoztatni azt, hogy később miként idézzük fel a történteket. Mindez természetesen tudat alatt zajlik le, így a kísértetjelenségek szemtanúi teljes mértékben igaznak és hitelesnek vélik élménybeszámolóikat, vagyis nem szándékosan állítanak valótlanságot.

Lapozzon a cikk folytatásához!