Az abszolút csend hangja egyáltalán nem az, amire számítunk. A Microsoft washingtoni központjában a mérnökök az akusztika tudományát az abszolút határok közé szorították: megtervezték a világ legcsendesebb szobáját, amit teljesen elzártak minden külső hangtól. Első hallásra mindez nagyon jól hangzik és az ember már szinte elképzeli, ahogy a vasárnap délutánját egy ilyen hangszigetelt kamrában tölti. Ám a valóság nem is állhatna távolabb az igazságtól.

A boldog élmény helyett a puszta hanghiány valójában elviselhetetlen, ami felhívja a figyelmet a különböző testi funkciókra, amelyeket általában úgymond elnyom háttérzaj. Ilyenek például a saját szívdobbanásunk vagy akár a vérkeringésünk hangja. A ZME Science online tudományos portál szerint

senki sem bírná egy óránál tovább ebben a szobában.

A Microsoft által 2015-ben tervezett szobát „visszhang nélküli" szobának nevezik, amely szó szerint ezt is jelenti. A szoba belsejét mind a hat oldaláról mély, üvegszálas V-alakú elemek alkotják, amelyek alakja bizonyos frekvenciák elnyelésére és csillapítására szolgálnak. Falai szigetelt acélból és lábvastag betonból állnak, míg a padló acélkábelekből, amelyek összekapcsolódnak, és egy úgynevezett „trambulinhálót képeznek". Az ajtó és a környező helyiségek körüli tömítések további szigetelési réteget adnak.

Megtervezték a világ legcsendesebb szobájátForrás: Microsoft

Mindezek eredményeként a szoba a hangok 99,99 százalékát elnyeli, ami gyakorlatilag némává teszi az emberi fül számára.A visszhang nélküli szobában a háttérzaj negatív decibelekben mérhető, ami -20,6 dB, és ami jóval az emberi hallás küszöbértéke alatt van. Összehasonlításképpen: egy csendes hálószoba 30 „abszolút" decibel.

Ennek a megdöbbentő csendnek köszönhetően a Microsoft redmondi visszhangmentes kamaráját a Guinness-rekordok könyve „a világ legcsendesebb helyének" ismerte el.

A tudósok szerint azonban a szoba talán „túl csendes", mert bár a legtöbb ember nem élvezi a hangoskodást, de ha valami már ennyire csendes, akkor az összezavarhatja a testünket. A fülünk ugyanis nem csupán a hangok és forrásaik azonosítására alkalmas. A belső fül hurok alakú csatornái folyékony és finom, szőrszerű érzékelőket tartalmaznak, amelyek segítenek megőrizni egyensúlyunkat.

Visszhang nélkül a „beépített tértudatunk eldől" és szédülni kezd. Elsőként azonban a csend egyfajta elviselhetetlen csengésként nyilvánul meg a fülünkben, ezért az emberek többsége nem is szándékozik bent maradni egy ilyen „süketkamrában" néhány másodpercnél tovább. A szédülés és fülzúgás mellett hamarosan elkezdjük hallani a szívverésünket, a gyomrunk működését, a véráramlást, de még a saját ízületeink surlódását is, ha valamilyen finom mozdulatot teszünk.

Egy visszhangmentes kamrában „az ember maga lesz a hang".