Nem hasonlít semmilyen, korábban már bármely állat csigolyájában látottakhoz az az egyedülálló „szerkezet", amit a kutatók most vizsgáltak. Egy most publikál tanulmány szerint a pteroszauruszok nyakcsigolyája egy soha nem látott belső csontszerkezetnek köszönhetően „támasztotta alá" repülés közben abszurdan hosszú nyakukat és nagy fejüket.

A tudósok szerint az „egyedülálló szerkezet" pont úgy néz ki, mint egy kerékpár küllője. Ez tehette lehetővé, hogy a legnagyobb pteroszauruszok – amelynek szárnyfesztávolsága meghaladta a tíz métert – például a Quetzalcoatlus northropi, a mai zsiráfénál is hosszabb nyakkal repülhessenek.

Ilyen lehetett az a pteroszauruszForrás: DAVIDE BONADONNA

A tanulmányunk egyik legfontosabb megállapítása a kereszt-merevítőkön belül a csigolya centrumának elrendezése – mondta Dave Martill, az angliai Portsmouth-i Egyetem paleobiológus professzora a LiveScience online tudományos portálnak. – Nem hasonlít semmihez, amelyet korábban bármely állat csigolyájában láttunk.

A csapat megállapította, hogy a pteroszauruszokban ezek a rúdszerű szerkezetek kötötték össze a nagyrészt üreges nyakcsigolyák belső falait. Ezeknek a „karcsú rudaknak" az átlagos átmérője 1,16 milliméter volt, és „spirálisan helyezkedtek el a csigolya hosszában.
Az evolúció fantasztikus, lélegzetelállítóan hatékony szárnyasokká formálta ezeket a lényeket – mutatott rá a szakember.

A repülő pteroszaurusz szárnyfesztávolsága elérte a négy métert isForrás: Triangle News/02031765581/contact@trianglenews.co.uk/Baynor University

Az első pteroszauruszok, avagy repülő hüllők mintegy 220 millió évvel ezelőtt jelentek meg, amelyekre membrános szárnyaikkal az első aktív repülésre képes gerinces állatokként tekintünk. Körülbelül 225 millió évvel ezelőtt, a késő triász korban bukkantak fel és mintegy 65,5 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak végén tűntek el. Anatómiájuk hüllő őseikéhez képest jelentősen módosult: csontjaik üregesek voltak, mint később a madarak csontjai, mellcsontjuk pedig alkalmassá vált arra, hogy megtapadhassanak rajta a repüléshez szükséges izmok. Agyuk megnagyobbodott, amit a kutatók szerint a repüléssel kapcsolatos agyfunkciók megjelenése okozhatott.
Már eddig is gyanítottuk, hogy a pteroszaurusz nyakcsontjai üregesek, de egy átlagos szerkezet valószínűleg nem tudta volna megtámasztani az állat méretes fejét és nyakát – mutattak rá a tudósok az iScience tudományos folyóiratban publikált tanulmányban. – Különösen akkor, ha a pteroszaurusz vadászat közben megragadott egy nehéz zsákmányt, amit aztán a levegőben szállított.

A pteroszaurusz nyakcsigolya egy kerékpár küllőire hasonlítForrás: Williams és mtsai

Cariad Williams, az Illinois-i Egyetem doktorandusz hallgatója, a tanulmány első szerzője kiemelte azt is, hogy

„ezeknek az állatoknak nevetségesen hosszú nyaka van".

Hozzátette: egyes pteroszaurusz fajokban az ötödik nyakcsigolya a fejtől ugyanolyan hosszú, mint az állat testének a többi része.

Ennek kivizsgálására röntgen-komputertomográfiát (CT) végeztek egy Marokkóban felfedezett, jól megőrzött krétakorú pteroszaurusz mintán (Alanqa saharica). Az eredmények azt mutatták, hogy a nyakcsigolyák belsejét spirálisan elrendezett, pókhálószerű vonalak keresztezik. Ezek a számítások szerint mintegy 90 százalékkal növelték a nyakcsigolya terhelhetőségét.