A császári Németország hadvezetése 1915 februárjában bejelentette, hogy válaszul a brit kereskedelmi blokádra, minden olyan hajót el fog süllyeszteni előzetes figyelmeztetés nélkül, amely angol érdekeltségű. Mivel a császári nyílt vízi flotta a Royal Navy fölényes blokádja miatt beszorult az anyakikötőibe, ez a feladat a német U-Boot flottára várt. 1915 télutóján nem csak a szárazföldön, hanem a tengereken is eszkalálódott a háborús pusztítás.

Nagy Britannia a nemzetközi jog fölé helyezi magát a tengeri háborúban

A szarajevói merénylet, Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös, és Zsófia főhercegné meggyilkolása után napra pontosan egy hónappal később, 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent a Szerb Királyságnak. A hadüzenet láncreakciót indított el, először a cári Oroszország rendelte el a mozgósítást Szerbia mellett, amit a központi hatalmak oldaláról Németország Szentpétervár elleni hadüzenete követett augusztus elsején.

A trónörökös és felesége távozóban a szarajevói városházáról, 1914. június 28-án, percekkel a végzetes merénylet előttForrás: Wikimedia Commons

Ezt két nappal később a Franciaországhoz intézett német hadüzenet és Belgium lerohanása követte,

aminek hatására Nagy Britannia augusztus 4-én a császári Németországnak, augusztus 12-én pedig a Monarchiának üzent hadat. Augusztus végére már az összes jelentősebb európai nagy és középhatalom – ekkor még Olaszország kivételével – hadban állt egymással. Nagy Britannia kormánya az augusztus 4-i hadüzenettel egyidejűleg tengeri blokádot hirdetett meg II. Vilmos Németországával szemben.

Gavrilo Principet lefogják Ferenc Ferdinánd trónörökösre és feleségére leadott halálos lövések után Szarajevóban 1914. június 28-án. A szarajevói merénylet vezetett a hadüzenethez, és végső soron az első világháború kitöréséhezForrás: Wikimedia Commons

A brit blokád vonalát a párizsi egyezmény megsértésével azonban nem a német partok előtt húzták meg, hanem a Shetland-szigetek, Norvégia, és a La Manche csatorna között lezárták az egész Északi-tengert a német hadi és kereskedelmi flotta elől. Az Admiralitás első lordja (a kormány tengerészeti minisztere), Sir Winston Churchill kezdeményezésére a blokádot nem csak a német hadiipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagokra és berendezésekre, hanem az élelmiszerekre is kiterjesztették, aminek egyértelműen a német lakosság kiéheztetése lett volna a legfőbb célja.

Winston Churchill, az Admiralitás első lordjakéntForrás: Wkimedia Commons / Data4 Collectoins Canada

Az Admiralitás október másodikán – ugyancsak a nemzetközi tengerhajózási szabályokat sértő módon – elaknásította a La Manche csatorna keleti kijáratát, majd november 2-án háborús övezetté nyilvánította az Északi-tenger nemzetközi vizeit is.

Churchill kezdeményezésére a Royal Navy az 1915. január 31-én kiadott titkos rendelkezésével felhatalmazta a brit kereskedelmi hajókat, hogy a német tengeralattjárók megtévesztésére, semleges államok lobogói alatt hajózzanak.

A császári nyílt tengeri flotta nehéz felszíni egységei menetben, az első világháború idejénForrás: Wkimedia Commons / New York Times, 1916

A londoni kabinet a távoli blokád bevezetésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az ezt tiltó 1856-os egyezmény „idejét múlttá" vált, az 1907-es londoni deklarációt pedig a brit parlament nem ratifikálta, ergo, annak rendelkezései nem kötik Angliát.

Nagy Britannia tehát saját magát törvényen felül helyezte a kibontakozó tengeri háborúban,

ugyanakkor elvárta ellenfeleitől a nemzetközi tengerhajózási és hadijog szabályainak akkurátus betartását. Mindezek után borítékolható volt, hogy a nemzetközi jogot sértő brit intézkedések sem fognak német válasz nélkül maradni.

Igazából ekkor kezdődött el a korlátlan tengeralattjáró háború

1915. február elsején egy angol lobogó alatt hajózó civil jacht támadást intézett egy felszínre emelkedett német tengeralattjáró ellen. ( Az Admiralitás első lordja, Winston Churchill kezdeményezésére rendszeresítették a flotta kötelékében az úgynevezett Q -.hajókat. Ezek olyan, álcázott fegyverzettel ellátott kereskedelmi gőzösök voltak, amelyek az igazoltatásukra és elfogásukra felszínre emelkedett német tengeralattjárókat, - miután az U-Boot megközelítette a Q- hajót –, gyilkos ágyú és géppuskatűzzel szórták meg.)

Egy első világháborús német búvárnaszád, az U-14 a kikötőben. Németország gyakorlatilag már 1915 februárjától kiterjesztett tengeralattjáró háborút folytatottForrás: Wkimedia Commons /Bundesarchiv

A február elsején történt incidens csak az utolsó csepp volt a pohárban.

A német admiralitás feje, Hugo von Pohl tengernagy már 1914 decemberében azt a javaslatot terjesztette Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár elé, hogy a brit blokádra válaszul, indítsanak U-Boot háborút a brit kereskedelmi flotta ellen.

Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár és kabinetje jóváhagyta a tengeralattjáró háború kiterjesztésétForrás: Wkimedia Commons /Bundesarchiv

A német császári kormány – hosszas vita után – 1915. február 4-én hatalmazta fel az „Admiralstab" (a haditengerészet főparancsnoksága) fejét az összehangolt tengeralattjáró-háború megindítására.

Hugo von Pohl tengenagy, az Admiralstab első embereForrás: Wkimedia Commons /

A birodalmi közlönyben (Deutscher Reichsanzeiger) megjelent hivatalos közlemény 1-es pontja

az Északi-tenger és a La Manche csatorna teljes övezetét háborús övezetté nyilvánította,

kimondva többek között azt is, hogy: „1915. február 18. után az összes itt fellelt ellenséges kereskedelmi hajó meg lesz semmisítve. A hajók legénységét és utasait ennek során nem mindig lesz lehetséges értesíteni a fenyegető veszélyre." A német haditengerészet főparancsnoksága nyilvánosságra hozta továbbá, tud arról, hogy a brit kereskedelmi gőzösök semleges államok lobogóval álcázzák magukat, ezért a semleges államokat is figyelmeztette a várható következményekre.

Sikeres menekülés a legázolási parancs alapján

A német bejelentésre adott válaszként Winston Churchill 1915 februárjában elrendelte, hogy a brit hajók ne tegyenek eleget a német tengeralattjárók megállásra felszólító parancsának, hanem meneküljenek el, ha viszont ezt a körülmények nem teszik lehetővé, akkor pedig „teljes gőzzel induljanak meg feléjük".

A legázolási parancsként elhíresült utasítás ugyan kínosan kerülte a „legázolás" kifejezés használatát,

de elég egyértelművé tette, hogy a kereskedelmi gőzösök kapitányai adott esetben kötelesek megkísérelni ilyen módon elsüllyeszteni az őket megállítani készülő német tengeralattjárókat.

Churchill adta ki az elhíresült legázolási parancsotForrás: Wkimedia Commons / Imperial War Museum

Az utasítás a német tengeralattjáró-hadműveletet „kalóz akciónak", a német tengerészeket pedig „kalózoknak" minősítette, akikre nem vonatkozik a nemzetközi hadijog. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a tengeralattjárók személyzetét nem illeti meg a hadifogoly státusz, és agyon lehet lőni őket, amennyiben az „elfogásuk túl körülményes lenne."

A parancsot nem alkalmazó brit kapitányokat pedig bírósági eljárással fenyegette meg a később súlyosan kritizált utasítás.

Charles Fryatt kapitány a személyszállító gőzösöket is üzemeltető Great Eastern Railway vasúttársaság alkalmazásában állt, aki 1915-ben egy Anglia és Hollandia között utasforgalmat lebonyolító személyszállító hajó parancsnokaként szolgált.

Charles Fryatt kapitányForrás: Wkimedia Commons /Imperial War Museum

Fryatt kapitány 1915. március 2-án találkozott először német tengeralattjáróval, amikor a Wrexham gőzös fedélzetén Harwichból a hollandiai Rotterdamba hajózott. Az SS Wrexham közelében felbukkant U-Boot megállásra szólította fel a fegyvertelen angol hajót,

ám a parancsnok, az Admiralitás utasításának megfelelően ennek nem tett eleget,

hanem egy éles manőverrel megfordította a gőzöst, és teljes sebességgel távolodni kezdett a német búvárnaszádtól.

A tengeralattjáró háború súlyos fenyegetést jelentett Nagy BritanniáraForrás: Wikimedia Commons/Willy Stöwer

Az SS Wrexham üzemi csúcssebessége 14 csomó volt, ám a fűtőknek sikerült 16 csomós sebességet kicsikarnia a gőzgépekből, így mintegy 40 tengeri mérföldes (74 kilométer) üldözés után Fryatt kapitánynak sikerült leráznia a zsákmányra éhes német tengeralattjárót. A Wrexham összeégett szélű kéményekkel, de végül dicsőségesen futott be Rotterdam kikötőjébe, a kapitány pedig kitüntetésben részesült.

Angliában hősként ünnepelték, a németek bűnözőként tekintettek rá

Fryatt kapitánynak azonban nem kellett sokat várnia a második kellemetlen randevúra. 1915. március 28-án szintén Rotterdam felé hajózott, ekkor azonban már az SS Brussels gőzös parancsnoki hídján állt. A holland partok felé haladva váratlanul egy német tengeralattjáró keresztezte az SS Brussels útját.

A felszínre emelkedett U-Boot, az U-33 parancsnoka zászlójelekkel adott utasítást a megállásra a brit gőzösnek.

Fryatt kapitány gyorsan felmérte, hogy a hajója és a német búvárnaszád közötti viszonylag kis távolság nem teszi lehetővé a sikeres menekülést, ezért a Brussels orrát egy gyors manőverrel az U-33 felé kormányozta, ezután a parancsnoki híd géptávírójához ugrott, és a „teljes gőzzel előre!" utasítást küldte a gépháznak.

Az SS Brussels gőzös egykorú fotónForrás: A Brief History of Harwich

Az SS Brussels meglódult, majd fehér tajtékcsíkot tolva maga előtt , teljes sebességgel rárontott a mit sem sejtő német tengeralattjáróra. Az U-33 csak vészmerüléssel tudta elkerülni a legázolást, ami egyenértékű lett volna a tengeralattjáró pusztulásával. Charles Fryatt kapitányt hősnek kijáró ünnepléssel fogadták Angliában,

az Admiralitás pedig kitüntetésben részesítette az SS Brussels rendíthetetlen parancsnokát.

A német haditengerészet parancsnokait azonban mélyen felháborította, hogy egy „civil" megpróbálta elsüllyeszteni az U-33-at, a tengeralattjáró-flotta egységét.

Az U-33 túl közel volt a menekülési manőverhezForrás: Uboot-Recherche

Fryatt kapitány az U-33 megfutamítása után még egy évig ingázott az angol és holland partok között, annak ellenére, hogy a németek bosszút forraltak ellene. Az Admiralitás hírszerzése megtudta, hogy a német parancsnokság egy öt rombolóból álló rajt készül bevetni Fryatt elfogására. Az SS Brussels 1916. június 25-én este futott ki Rotterdam kikötőjéből, néhány órával az Admiralitás riasztásának beérkezése előtt.

A németek három nyelvű közleménye Fryatt kapitány kivégzésérőlForrás: Wkimedia Commons

Nem sokkal később az SS Brussels besétált a németek állította csapdába; az öt romboló gyűrűjéből már nem volt menekvés. Fryatt kapitány azonban nem vesztette el a hidegvérét, az utasokat csónakokba ültette, a rádiót és a hajó iratait pedig megsemmisítette még azt megelőzően, hogy német tengerészek léptek volna a Brussels fedélzetére.

A brit kormány nagyon komolyan vette a tengeralattjárók támadásátForrás: Wkimedia Commons /Bundesarchiv

A rombolók a belgiumi Bruges kikötőjébe kísérték az elfogott brit gőzöst, ahol a kapitányt és legénységét letartóztatták. A németek nem sokat teketóriáztak, Charles Fryatt kapitányt „franc- tireur"(mai szóhasználattal terrorcselekmény" )vádjával hadbíróság elé állították,

mert Fryatt ügyét elrettentő válasznak szánták Churchill legázolási parancsára.

A kiszabott ítélet is ennek megfelelő súlyú volt: a német hadbíróság a londoni kormány és az angol közvélemény heves tiltakozásával dacolva, 1916. július 27-én golyó általi halálra ítélte Fryatt kapitányt.

II. Vilmos német császár, a "Kaiser" is helybenhagyta Fryatt kapitány halálos ítéletétForrás: AFP

Miután az ítéletet II. Vilmos császár is sietve helybenhagyta, még aznap este kivégzőosztag elé állították Charles Fryatt-ot. Az első világháború után a kapitány holttestét hazavitték Angliába, ahol 1919 július 8-án a Szent Pál katedrálisban búcsúztatták el, nagyszabású ünnepélyes szertartáson. A kapitány emlékét sok minden egyéb mellett egy 3 361 méteres magas hegycsúcs is őrzi, Kanadában.