Az első lovak és szamarak hajókon érkeztek Amerikába Kolumbusz Kristóf második útja során. Bár elengedhetetlenek voltak az európai gyarmatosításhoz, a két állatot általában invazív fajnak tekintik, amely nem része a helyi vadon élő állatoknak. A legújabb kutatások szerint azonban az Észak-Amerikában vadon élő lovak és szamarak nagyban segítik a helyi növények és állatok fejlődését azáltal, hogy mély „kutakat" ásnak. Ezek ugyanis vizet biztosítanak a sivatagban.

A sivatag ökoszisztéma-mérnökei

A vadlovak vagy más néven musztángok, gyakran kerülnek a figyelem középpontjába, de az Amerika nyugati részén élő vadszamarak szintén lenyűgözőek lehetnek. Utóbbiak Afrikából származnak, a faj a lófélék (Equidae) családjába tartozik.

Ma a legtöbb vadszamár Arizonában él, ahol egykor teherhordó állatokként kísérhették útjuk során a felfedezőket a nyugati területen. A 19. századi aranybányászati láz után azonban a legtöbb szamár elmenekült, vagy elengedték őket.

Arizónia vadlovaiForrás: Bureau of Land Management.

Ám mivel természetes módon alkalmazkodnak akár a legkeményebb körülményekhez is a túlélés érdekében, a vadállomány végül felvirágzott. Úgy tűnik azonban, hogy nem voltak egyedül.Erick Lundgren, a Sydney-i Műszaki Egyetem biológusa Nyugat-Arizonában tanulmányozta a folyami rendszereket tereptechnikusként, amikor észrevette, hogy a vadszamarak mély kutakat ásnak annak érdekében, hogy hozzáférjenek a vízhez.

Ebből később más, szomjas állatok is profitálni tudtak.

Így ássák az életmentő kutakatForrás: E.J. Lundgren el al., Science.

A kutatók akkor már tudtak az afrikai elefántokról és az általuk ásott kutakról, amelyek gyakran az egyetlen vízforrást jelentik a kíméletlen száraz évszakban más, vadon élő állatok számára. Ekkor tette fel a kérdést: vajon mindez igaz lehet Arizónában is a vadszamarakra és vadlovakra vonatkoztatva?

A felvetés már csak azért is izgalmas, mert a legtöbb biológus a kettő fajt „a biológiai sokféleséget károsító tényezőként" emlegeti pusztán azért, mert nem számítanak őshonos fajoknak a területen.

Fekete medvék is felbukkantak a sivatagban

Lundgren és munkatársai három nyarat töltöttek az Arizonán és Kalifornián átnyúló Sonoran-sivatag helyszínein, ahol vadlovakat és vadszamarakat követtek, illetve rögzítették a mozgásukat. Felállítottak néhány kameracsapdát is.

Ezek a mélyedések viszonylag nagy méretűek is lehetnek, elérhetik akár a két méteres mélységet is.

Más állatok is profitáltak a kutakbólForrás: E.J. Lundgren el al., Science.

Nem sokkal a kutak kiásása után a kamerák különféle fajokat rögzítettek az új vízforrások mellett: öszvérszarvasokat, vörös hiúzokat, pekariféléket, prérifarkasokat és varjúfélék családjába tartozó Aphelocoma woodhouseii-t.

Az állatok mellett a tudósok észrevették, hogy a kutak némelyikéből növények is kihajtottak, így azok egyfajta „növényfaiskolákként" is funkcionáltak.
Ezek a kutak megtartották a vizet a rendszerben és ezeket a funkciókat nagyjából mindenfajta állat használta – mondta Lundgren az AP-nek, amit a ZMEScience online tudományos portál idéz. – Akadt köztük néhány meglepő faj is, például a fekete medvék, amelyekre egyáltalán nem számítottunk a sivatagban.

A kutak környéke különösen a nyár legforróbb és legszárazabb szakaszaiban bizonyult a legnépszerűbbnek. Gyakran kilométereken át ez volt az egyetlen rendelkezésre álló vízforrás.

A Science tudományos szaklapban megjelent új tanulmány szerzői ezért a vadlovakat és a vadszamarakat „pufferként" (a természetvédelemben a leginkább védett magzónát körülvevő területet jelenti) jellemzik a sivatagi patakok rendkívüli változékonysága ellen.