Üvegházhatású gázokat „szellentenek" a szellemerdők fái

Szellemerdő Észak-Kaliforniában

A szellemerdők lehetnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának láthatatlan forrásai. Legalábbis erre figyelmeztetnek a kutatók frissen publikált tanulmányukban. A tudósok olyan fákat vizsgáltak az Egyesült Államok atlanti partvidékén, amik már elhaltak, mert a víz elárasztotta azokat a tengerszint-emelkedés miatt. Ezek a szellemfák pedig elkeztek szén-dioxidot és a metánt „szellenteni".

Technikailag minden fa kibocsát egy kis gázt, még az élő fák is. Utóbbiak köztudottan kis mennyiségű metánt és egyéb gázokat bocsátanak ki a törzsükből a légkörbe, és cserébe sok szenet is lekötnek. A halott fákat a sós víz behatolása pusztította el, ami azt jelenti, hogy már nincs levélkoronájuk a fotoszintetizáláshoz és a szén-dioxid elnyeléséhez, nem keringetnek magukban tápanyagokat.

Mint ilyenek, akár 25 százalékkal is növelhetik az ökoszisztéma szén-dioxid-kibocsátását.

A tengerszint emelkedése miatt a tengervíz csökkenti az édesvíz mennyiségét és a fák elpusztulnak Forrás: Pinterest

Az élő fákkal ellentétben ezek a szellemfák nem keringetnek aktívan vizet és tápanyagokat a növekedés érdekében, ami azt jelenti, hogy az általuk kibocsátott gázok valószínűleg a bomló fából származnak. Leginkább szívószálként vezetik ki az üvegházhatású gázokat a talajból, ráadásul a korhadásuk közben is felszabadulhatnak gázok. Ezeket bocsátják a légkörbe.

Úgy gondoljuk, hogy szívószálként, de leginkább egy szűrővel ellátott szívószálként viselkednek

– magyarázta Marcelo Ardón, a Kalifornia Egyetem erdészeti tudósa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Megváltoztatják ezeket a gázokat, ahogy megszűrik azokat.

Szellemerdő Észak-Kaliforniában Forrás: Wikimedia Commons/NC Wetlands from Raleigh, NC

A kutatók hordozható gázelemzők segítségével öt észak-karolinai régió talajából és szellemfáiból származó emissziót mértek két nyáron, 2018-ban és 2019-ben. Megállapították, hogy

a talaj négyszer nagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményezett,

mint az álló, de már elpusztult szellemfák.

Annal ellenére, hogy ezek a halott fák nem bocsátanak ki annyi gázt, mint a talaj, valamennyiért mégis felelősek, és ezekkel mindenképpen számolnunk kell

– mutatott rá Melinda Martinez, az egyetem környezettudósa, a Biogeochemistry tudományos szaklapban publikált tanulmány vezető szerzője. – A legkisebb „szellentés" is számít.

A jelenlegi tanulmány szerint a mocsarak vízállása és sószintje egyértelműen befolyásolta a talajból származó kibocsátásokat.

Ám azt a szakemberek nem tudták megmondani, hogy ezek a körülmények hogyan befolyásolták a szellemfák kibocsátását.

Úgy gondolják, hogy további kutatásokra van szükség, hogy megfelelő adatokkal tudjanak szolgálni a szellemfák globális károsanyag-kibocsátásáról, és megjósolhassák, mi fog történni ezekkel az elhalt erdőkkel a jövőben. Arra számítanak, hogy a szellemerdők száma az éghajlat változásával tovább növekedhet.