Az ősi ételeknek a nyomait a kutatók ezernyi, apró halcsontban találták meg, amelyeket a mai Izrael és a Sínai-félsziget területén, több tucatnyi helyszínen tártak fel. Ezeknek a csontoknak az új elemzése azt mutatja, hogy a mai Izrael déli és Palesztina ciszjordániai részén,
Júdeában az emberek rendszeresen fogyasztottak nem kóser halakat, például harcsaféléket és cápákat.
A csontok közül több eredete arra az időszakra nyúlik vissza, amikor az ilyen nem kóser, vagy „treif" ételek (a nem kóser ételeket, amelyeket a zsidó táplálkozási törvények tiltanak, treif-nek hívnak) elleni tiltásokat kodifikálták a héber Biblia első öt könyvében, a Tórában.
A halcsontok egészen a hellenisztikus korszakig (Krisztus előtt 332-63) visszavezethetően megjelentek a vizsgált helyszíneken.
A római korra, az időszámításunk után az első évszázad környékére azonban már meglehetősen kevés nem kóser halcsont jelent meg a júdeai régészeti lelőhelyeken.
A Tel Aviv tudományos folyóiratban most publikált tanulmány szerint amint a tilalom ismerete egyre szélesebb körben elterjedt a „rendes és jól tájékozott" júdeaiak körében, valószínűleg elkezdték kerülni azoknak a halfajtáknak a fogyasztását, amelyek korábban az étrendjük alapvető elemeit képezték.
A tanulmány szerint a Tóra első öt könyve közül kettőben jelennek meg a bizonyos halfajták fogyasztására vonatkozó figyelmeztetések. Az egyik szöveg például kimondja, hogy „húsukból nem eszel ... minden, ami a vízben nem rendelkezik uszonyokkal és pikkelyekkel, megvetendő számodra".
A dokumentum az ilyen halakat „tisztátalannak" titulálja.
A harcsáknak sima a bőrük, nincs pikkelyük, míg a cápák testét V- alakú struktúrák borítják, amelyek inkább hasonlítanak a fogakhoz, mint a pikkelyekhez. Ettől lesz mindkettő „treif" a kóser szabályok szerint.
A tudósok a Tóra írását és szerkesztését körülbelül a Krisztus előtt 539-332 közötti időszakra teszik
– mondta Yonatan Adler, a tanulmány vezető szerzője, a ciszjordániai Ariel Egyetem régészeti vezető oktatója a LiveScience online tudományos portálnak. – De vajon ezeknek a törvényeknek a betartása mikor vált elterjedté a júdeaiak körében?
A választ keresve Adler és Omri Lernau, az izraeli Haifai Egyetem Zinman Régészeti Intézetének kutatója a régészeti nyilvántartásokat hívta segítségül. Összesen 20 ezer, a késő bronzkorból a bizánci időszakig eredeztethető halcsont adatait elemezték, amelyeket korábban 30 helyszínen azonosítottak.
Megállapították, hogy a nem kóser halak fogyasztását általánosnak tekinthetjük a vaskorban. Az is kiderült, hogy minden helyszínen és valamennyi vizsgált időszakban a harcsa volt a leggyakoribb nem kóser hal; ezt követték a porcos halak - cápák és ráják -, valamint két helyen (Jeruzsálem és Tel Yoqne'am) az édesvízi angolnák.
Képzeljük el, ahogy az Óperzsa Birodalom időszakban megírták a Mózesi könyvek vagy Pentateuchus a Biblia ótestamentumi részének első öt könyvét
– mutatott rá Adler. – Majd tegyük fel a kérdést: az emberek akkoriban betartották vajon a szabályait? Ami a halat illeti, a válaszunk az, hogy nem, nem úgy néz ki a helyzet.
Hozzátette: a régészeti bizonyítékok csak Krisztus után a második században mutatják azt, hogy a legtöbb zsidó elkezdte betartani a Tóra diétás tilalmát a nem kóser halakkal kapcsolatban. Ez a szakemberek szerint azt mutatja, hogy
az ókori júdeaiak megváltoztatták étkezési szokásaikat annak érdekében, hogy tükrözzék a törvények kívánalmait.
A tudósok azt azonban még mindig nem tudják pontosan, hogy az átmenet mikor kezdődhetett. Ennek vizsgálata érdekében tovább folyatják a kutatást.