Az ókori júdeaiak szívesen fogyasztottak nem kóser halakat is

tó
Az oxigénszint csökkenése veszélyeztetheti a tavak faunáját
Vágólapra másolva!
Egy új tanulmány szerint a az uszonyos és pikkelyes halak fogyasztását tiltó zsidó táplálkozási törvények mégsem akadályozták meg Júdea ókori lakosait abban, hogy többször tegyenek „nem kóser halakat" az étkezőasztalra.
Vágólapra másolva!

Rendszeresen fogyasztottak harcsaféléket és cápákat

Az ősi ételeknek a nyomait a kutatók ezernyi, apró halcsontban találták meg, amelyeket a mai Izrael és a Sínai-félsziget területén, több tucatnyi helyszínen tártak fel. Ezeknek a csontoknak az új elemzése azt mutatja, hogy a mai Izrael déli és Palesztina ciszjordániai részén,

Júdeában az emberek rendszeresen fogyasztottak nem kóser halakat, például harcsaféléket és cápákat.

Előszeretettel fogyasztottak harcsaféléket Forrás: Pinterest

A csontok közül több eredete arra az időszakra nyúlik vissza, amikor az ilyen nem kóser, vagy „treif" ételek (a nem kóser ételeket, amelyeket a zsidó táplálkozási törvények tiltanak, treif-nek hívnak) elleni tiltásokat kodifikálták a héber Biblia első öt könyvében, a Tórában.

A halcsontok egészen a hellenisztikus korszakig (Krisztus előtt 332-63) visszavezethetően megjelentek a vizsgált helyszíneken.

A római korra, az időszámításunk után az első évszázad környékére azonban már meglehetősen kevés nem kóser halcsont jelent meg a júdeai régészeti lelőhelyeken.

A Tel Aviv tudományos folyóiratban most publikált tanulmány szerint amint a tilalom ismerete egyre szélesebb körben elterjedt a „rendes és jól tájékozott" júdeaiak körében, valószínűleg elkezdték kerülni azoknak a halfajtáknak a fogyasztását, amelyek korábban az étrendjük alapvető elemeit képezték.

Tisztátalannak titulálták ezeket a halakat

A tanulmány szerint a Tóra első öt könyve közül kettőben jelennek meg a bizonyos halfajták fogyasztására vonatkozó figyelmeztetések. Az egyik szöveg például kimondja, hogy „húsukból nem eszel ... minden, ami a vízben nem rendelkezik uszonyokkal és pikkelyekkel, megvetendő számodra".

A dokumentum az ilyen halakat „tisztátalannak" titulálja.

A harcsáknak sima a bőrük, nincs pikkelyük, míg a cápák testét V- alakú struktúrák borítják, amelyek inkább hasonlítanak a fogakhoz, mint a pikkelyekhez. Ettől lesz mindkettő „treif" a kóser szabályok szerint.

Egy Jeruzsálemben feltárt harcsa elülső csigolyája Forrás: Omri Lernau

– mondta Yonatan Adler, a tanulmány vezető szerzője, a ciszjordániai Ariel Egyetem régészeti vezető oktatója a LiveScience online tudományos portálnak. – De vajon ezeknek a törvényeknek a betartása mikor vált elterjedté a júdeaiak körében?

A választ keresve Adler és Omri Lernau, az izraeli Haifai Egyetem Zinman Régészeti Intézetének kutatója a régészeti nyilvántartásokat hívta segítségül. Összesen 20 ezer, a késő bronzkorból a bizánci időszakig eredeztethető halcsont adatait elemezték, amelyeket korábban 30 helyszínen azonosítottak.

A harcsát fogyasztották a legszívesebben

Megállapították, hogy a nem kóser halak fogyasztását általánosnak tekinthetjük a vaskorban. Az is kiderült, hogy minden helyszínen és valamennyi vizsgált időszakban a harcsa volt a leggyakoribb nem kóser hal; ezt követték a porcos halak - cápák és ráják -, valamint két helyen (Jeruzsálem és Tel Yoqne'am) az édesvízi angolnák.

– mutatott rá Adler. – Majd tegyük fel a kérdést: az emberek akkoriban betartották vajon a szabályait? Ami a halat illeti, a válaszunk az, hogy nem, nem úgy néz ki a helyzet.

Az angolnákat is szívesen fogyasztották Forrás: Origo

Hozzátette: a régészeti bizonyítékok csak Krisztus után a második században mutatják azt, hogy a legtöbb zsidó elkezdte betartani a Tóra diétás tilalmát a nem kóser halakkal kapcsolatban. Ez a szakemberek szerint azt mutatja, hogy

az ókori júdeaiak megváltoztatták étkezési szokásaikat annak érdekében, hogy tükrözzék a törvények kívánalmait.

A tudósok azt azonban még mindig nem tudják pontosan, hogy az átmenet mikor kezdődhetett. Ennek vizsgálata érdekében tovább folyatják a kutatást.