A régészek egy mintegy négyezer éves emlékművet azonosítottak a szíriai Banat-Bazi helyén, amely nagyban hasonlít az ókori egyiptomi Dzsószer fáraó lépcsős piramisára, ami a szakkarai nekropolisz leglátványosabb építménye, a világ legrégibb nagy méretű kőépülete. Előbbi emlékmű építésekor a felhasznált anyagok a „fehér fény" hatását adják, ami miatt a szakemberek gyakran csak „fehér emlékmű" néven emlegetik. Egy új tanulmányban most a kutatók érdekes részletekre bukkantak.

Egy új tanulmány megállapította, hogy a monumentális épületet Krisztus előtt 2400 körül emelték, amikor egy korábbi „halmot" vízszintes lépcsők sorozatával módosították, amelyek mindegyike legalább harminc temetési helyet tartalmazott, egy-egy vakolatréteggel lezárva.
A tudósok szerint az ősi mezopotámiai szövegek is utalnak egy háborús emlékműre a helyszínen, ahol a korabeli kultúra tagjai az ellenségük holttesteit halmozták tömegesen egymásra. Az Antiquity tudományos szaklapban most publikált tanulmány alapján azonban úgy tűnik, hogy a szíriai „fehér emlékmű" inkább a település halottjainak az emlékezeti helye, nem pedig a harcokban esett ellenséges katonák temetője.

Ez a több mint 4000 éves mesterséges halom lehet a világ legkorábbi ismert háborús emlékműveForrás: Torontói Egyetem

Ezek az eredmények nemcsak a kotrógépek néhány feltételezését vitatják, hanem a közel-keleti régészet néhány hagyományos gondolatát is – mondta Anne Porter, a Torontói Egyetem professzora a Heritagedaily online tudományos portálnak. – A szíriai emlékmű egykor nagyjából úgy nézhetett ki, mint a szakkarai „lépcsős piramis", és körülbelül ugyanakkora is volt, ám nem kőből, hanem sárból készült.

A „fehér emlékmű" temetkezési helyein láthatóan odafigyeltek a rituális környezetre; az elhunytak mellé gondosan odahelyezték a katonai felszerelésüket.

A tudósok azt is felismerték, hogy a temetkezésekben különféle mintázat található.

Ezenkívül megállapították, hogy a négyezer éves szerkezet valószínűleg nem a csatában elesettek tömegsírjaként funkcionált, hanem úgy tűnik, hogy a területen elhunytakat később szándékosan temették újra ezen a helyszínen. Mindez a kutatók szerint komoly bizonyítékot szolgáltathat arra vonatkozóan, hogy a közösség különös tisztelettel ünnepelte a harcosait.