1989. június 4-én helyi idő szerint kora hajnalban vakító tűzgömb oszlatta el a szibériai éjszaka sötétségét. A transzszibériai vasútvonal déli szárnyán, a cseljabinszki területen, az Ufa és Asa között történt gázrobbanásnak olyan nagy volt az ereje, hogy a légnyomás a robbanás epicentrumától 13 kilométerre fekvő Asa városában betörte az ablakokat. Az iszonyatos detonáció akkor következett be, amikor két, nyaralásra utazó iskolásoktól zsúfolt szerelvény haladt el egymás mellett. A közlekedéstörténet egyik legsúlyosabb balesetének 780-1000 áldozata is lehetett.

Erős gázszagról panaszkodott a lakosság, de az illetékesek nem tettek semmit

1989. június 3-án este nyolckor az 1860 km hosszú Nyugat-Szibéria-Urál csővezeték diszpécser szolgálata arra figyelt fel, hogy az Ufa illetve Asa közötti vezetékszakaszon jelentősen leesett az üzemi nyomás. Előírás szerint azonnal ki kellett volna vizsgálni a nyomáscsökkenés okát, akár az érintett szakasz egyidejű lezárása mellett, de a szolgálatvezető ezt elmulasztva arra adott utasítást, hogy a szivattyúk teljesítményének fokozásával állítsák helyre a csővezeték üzemi nyomását.

Egy órával később sorra kezdtek befutni a környéken érezhető erős gázszagról szóló lakossági bejelentések. Az Ufa és Asa közötti szakaszon feküdt egy mélyebb völgy.

A robbanás ereje hét kilométeres sugarú körben kidöntötte illetve megrongálta a fákatForrás: TASSZ/Boris Klipnitser

Az ettől nyolc kilométerre fekvő településről is érkezett egy bejelentés a diszpécserközpontba; a betelefonáló arról panaszkodott,

hogy nem lehet kinyitni az ablakokat a környéken megtelepedett erős gázszag miatt,

de ennek ellenére sem történt semmilyen további intézkedés. Noha a Nyugat - Szibéria - Urál csővezetéket eredetileg kőolaj szállítására tervezték, de később úgy döntöttek, hogy mégsem kőolajt, hanem cseppfolyósított földgázt fognak továbbítani raja a térségbeli vegyi üzemek számára alapanyagként. Viszont a vezeték funkciójának megváltozatása ellenére sem cserélték ki a gáz szállításához szükséges vastagabb, nyomásállóbb csövekre a már lefektetett csőszakaszt.

Az ufai katasztrófa volt az orosz történelem legnagyobb vasúti szerencsétlenségeForrás: TASSZ/ Boris

A nagy nyomásnak kitett csöveknek ezért jóval gyorsabb volt az amortizációja, amit viszont a hanyag, nemtörődöm ellenőrzés nem tárt fel. Az 1989. június 3-án kora este észlelt nyomáscsökkenés, valamint az Ufa és Asa közötti völgyből érkező erős gázszag

az egyik elkorrodált csőidom kilyukadására volt visszavezethető,

amiből megállíthatatlanul ömlött a cseppfolyósított propán-bután. A levegőnél nehezebb gáz megülte a völgyet, a mozdulatlan, párás levegő miatt pedig még nagyobb lett a súlyos gázrobbanás veszélye. Már csak egy szikra hiányzott a pusztító, katasztrofális detonáció bekövetkezéséhez.

Pokoli tűzgolyó emelkedett a sötétbe borult szibériai táj fölé

Amikor felvirradt június 4-ének kora hajnala, éppen két zsúfolásig megtelt személyvonat haladt a transzszibériai vasútvonal Ufához közeli párhuzamos sínpárján. A nyugati irányba tartó szerelvényen zömében novoszibirszki diákok utaztak a fekete-tengeri Szocsi mellet fekvő Adler nyaralóhelyre nyári szüneti üdülésre, a kelet felé haladó vonaton pedig a Fekete-tengerről visszatérő iskolások utaztak hazafelé.

A két szerelvényen összesen mintegy 1300 ember tartózkodott.

Az Ufa és Asa között futó pályaszakasz alig pár szár méterre feküdt attól az alacsonyan fekvő völgytől, amit megült a sérült vezetékből szivárgó gáz.

A detonáció a vasúti kocsik egy részét darabokra szagattaForrás: Ria/Novosti/Archive

Helyi idő szerint hajnali 1 óra 15 perckor ért egymás mellé a két ellentétes irányban haladó szerelvény. Abban a pillanatban, amikor az egymás melletti elhaladás miatt a mozdonyvezetők előírásszerűen fékezni kezdtek, iszonyatos robaj hangja rázta meg a környéket.

Vélhetően a szerelvények fékezése közben kipattant szikra robbanthatta be a talaj felett összegyűlt veszedelmes gyúelegyet.

A detonáció rettenetes erejű volt: a robbanás lökéshulláma hét kilométeres sugarú körben kidöntötte a fákat, az epicentrumtól 13 kilométeres távolságban fekvő Asa városában pedig betörte az ablakokat. A robbanás döreje még 100 kilométerről is hallható volt.

A robbanás erejétől összedeformálódott vasúti kocsik a katasztrófa helyszínénForrás: Ria/Novosti/Archive

A detonáció után óriási tűzgolyó emelkedett a magasba, messze bevilágítva az éjszakai szibériai tájat. A detonáció ereje mindkét szerelvény mozdonyát valamint 38 vasúti kocsiját valósággal leseperte a pályáról, háromszáz méter hosszan pedig feltépte a síneket. A robbanás okozta tűzvihar azonnal felgyújtotta a vasúti kocsik egymásra torlódott roncsait,

esélyt sem hagyva a legtöbb utas számára ahhoz, hogy megmenekülhessen.

Mintegy másfél, két kilométeres fronton olyan hevesen égett a tűz, hogy a helyszínre érkező mentőalakulatok órákon át képtelenek voltak a roncsok közelébe jutni.

A tragédia helyszíne a katasztrófa utánForrás: Ria/Novosti/Archive

Csak akkor sikerült megfékezni a lángokat, amikor a völgyben felhalmozódott gáz legnagyobb része már elégett. Ahogy megvirradt, a pusztulás iszonyatos látványa tárult a mentésben résztvevők szemei elé.

Máig nem ismert az áldozatok pontos száma

Mivel a baleset kora hajnalban történt, az utasok nagyobb része aludt, és bennégett az összeroncsolódott vasúti kocsikban. A detonáció ereje olyan nagy volt, hogy sok holttestet csak a szerelvénytől több száz méterre találtak meg. Az áldozatok közül sokan annyira összeégtek, hogy lehetetlenné vált az azonosításuk.

Az egyik felismerhetetlenségig összeégett áldozat holtestét szállítják el a mentőalakulat tagjaiForrás: TASSZ/Boris Klipnitser

A halásos áldozatok pontos száma még ma sem ismert: a balestről elsőként közzétett hivatalos kommüniké szerint 575 -en haltak meg a legnagyobb orosz vasúti katasztrófában, az áldozatok emlékére emelt obeliszken viszont már 675 név szerepel. A nem hivatalos jelentések 780 illetve 1000 halálos áldozatról beszélnek, és csaknem bizonyos, hogy már sohasem lesz megállapítható a balesetben meghaltak tényleges száma. A túlélők kivétel nélkül mind megsérültek, legtöbben különböző súlyosságú égési sérüléseket szenvedtek el.

Elszállítják az egyik megégett sebesült túlélőtForrás: Ria/Novosti/Archive

Sokan annak köszönhették a túlélésüket, hogy sikerült a vasúti pályához közeli mocsár vizébe vetni magukat. A mentőalakulatok még több nappal a katasztrófa után is találtak sebesült túlélőket a környező erdőségekben. Mihail Moiszejev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg egykori vezérkari főnöke szerint a detonáció ereje 10 kilotonna TNT erejének, illetve a Hirosimára ledobott atombomba robbanási energiája tíz százalékának felelt meg. 

Máig nem ismert a halálos áldozatok pontos számaForrás: TASSZ/Boris Klipnitser

A három évvel korábbi csernobili katasztrófával  szemben, az ufai vasúti szerencsétlenség részleteit azonnal nyilvánosságra hozták a szovjet hatóságok. Mihalil Gorbacsov pártfőtitkár már másnap a baleset helyszínére sietett, országos gyásznapot rendelet el, és ígéretet tett a katasztrófa körülményeinek alapos kivizsgálásra, valamint a felelősök szigorú megbüntetésére.

Mihail Szergejevics Gorbacsov, az SZKP főtitkára is a baleset helyszínére látogatott, és az ügy szigorú kvizsgálását ígérteForrás: AFP

A szörnyű tragédia miatt lemondták a világhírű Pink Floyd együttes moszkvai koncertjét,

és úgy tűnt, hogy most valóban fejek fognak hullani.

A vizsgálat azonban rendkívül vontatottan haladt, amit csak a Szovjetunió 1991-ben történt összeomlása után zártak le. A diszpécserközpont vezetőjét két év börtönre ítélték, a büntetését viszont nem kellett letöltenie, mert 1993-ban elnöki kegyelemben részesült.