1918. június 10-én a hajnali szürkületet kihasználva az olasz haditengerészet két apró torpedócsónakja  sikeresen becserkészte a horvátországi Premuda közelében az előző este Polából kifutott, és teljes gőzzel dél felé tartó osztrák-magyar flottaköteléket, amelyben két szupermodern és hatalmas tűzerejű Tegetthoff-osztályú csatahajó, a Prinz Eugen valamint a Szent István sietett Dugi Otok irányába, erős romboló és torpedónaszád fedezet mellett. Luigi Rizzo korvettkapitány MAS-15-ös torpedócsónakjával vakmerően áttörte a kísérőhajók gyűrűjét, és közvetlen közelről mindkét torpedóját kilőtte a Szent István csatahajóra. A végzetesen megsérült csatahajót nem sokkal később elnyelte a tenger. A Szent István pusztulása miatt Horthy Miklós ellentengernagy, flottafőparancsnok kénytelen volt lefújni az első világháború legnagyobb szabásúra tervezett osztrák-magyar tengeri hadműveletét.

Az otrantói csata győztes lesz a flotta új főparancsnoka

IV. Károly osztrák császár és magyar király 1918 februárjában felmentette az osztrák-magyar hadiflotta főparancsnokát, Maximilian Njegovan tengernagyot. A horvát származású zászlóstisztet, akit Anton Haus tengernagy 1917. február 17-i halála után nevezett ki az uralkodó flottafőparancsnoknak, rövid, alig egy évig viselt hivatali ideje alatt számos kritika érte.

Maximilian Njegovan admirális, a Haus tengernagyot váltó flotta főparancsnokForrás: Wikimedia Commons

A flotta fiatal generációjához tartó törzstisztek élesen bírálták Njegovan tengernagy túlontúl is óvatos vezetési stílusát, és tehetetlenséggel vádolták meg elöljárójukat,

aki betegesen ódzkodott aktív hadműveletbe küldeni a flotta nagy felszíni egységeit.

Pedig az osztrák-magyar hadiflotta Tegetthoff-osztálya a kor legmodernebb csatahajóiból állt, és a Radetzky-osztály nehéz egységei is félelmetes csapásmérő erővel rendelkeztek.

Horthy Miklós sorhajókapitány a flotta tisztikarának új generációját képviselteForrás: Wikimedia Commons

A flotta új generációját képviselő Horthy Miklós sorhajókapitány, aki aktív kezdeményezőkészségéről és rámenősségéről vált ismertté a tisztikar körében, 1917. május 15-én, három gyorscirkálóból és kettő rombolóból álló kötelékével sikeresen feltörte az Otrantói-szorost elreteszelő antant-zárat, majd bátran felvette a harcot a támadás hírére Brindisiből kifutott, jelentős túlerőben lévő olasz-brit antant kötelékkel.

Az otrantói ütközetben Horthy cirkálói 16 driftert és kettő rombolót süllyesztettek el, saját hajóveszteség nélkül.

A vakmerő zártörés után ismét szabaddá vált a kijárás az Adriáról a Földközi-tengerre, de a fényes diadallal végződött ütközetet nem követték újabb hadműveletek, Njegovan tengernagy sokat kritizált óvatossága miatt.

Az otrantói csatában az osztrák-magyar gyorscirkálók megsemmisítették a brit driftereketForrás: Wikimedia Commons

Az osztrák-magyar flotta nagy felszíni egységei a háborús években legnagyobbrészt a Monarchia hadikikötőiben, Pólában (ma Pula, Horvátország) Zenggben ( ma Senj, Horvátország), és Cattaróban (Ma Kotor, Montenegró) vesztegeltek.

A tétlenség hosszú hónapjai kikezdték a legénység morálját,

teljesen fellazult a fegyelem, ami 1918. február elsején a Cattaróban kitört matrózlázadáshoz vezetett.

IV. Károly király és Zita királyné koronázási képe. Az uralkodó Njegovan elmozdítása után Horthyt nevezte ki a flotta főparancsnokánakForrás: Wikimedia Commons

A zendülést ugyan gyorsan leverték, de a cattarói lázadás Njegovan tengernagy főparancsnoki posztjába került: IV. Károly felmentette a sokat kritizált zászlóstisztet, a flotta élére pedig – rangban számos más admirálist megelőzve - az egyidejűleg ellentengernaggyá előléptetett Horthy Miklóst nevezte ki.

Cirkálók és torpedónaszádok háborúja az Adriai-tengeren

Horthy a meglazult fegyelmet a tétlenség felszámolásával akarta helyreállítani, amihez egy nagy tengeri hadművelet látszott a legalkalmasabb eszköznek.

Horthy admirális az elődjével szemben nem a kikötőkben akarta tartani a flotta büszkeségeit,

a nagy és drága csatahajókat, hanem minél előbb be akarta vetni ezeket az antant erői ellen.

A Tegetthoff-osztály csatahajói a pólai (ma Pula, Horvátország) hadikikötőbenForrás: War Ship Images

A brit flotta az 1917-es sikeres támadás után senkitől sem zavartatva ismét helyreállította az otrantói zárat, amelynek egyébként Winston Churchill, az Admiralitás első lordja volt az ötletgazdája. Az Otrantói-szoros lezárása gyakorlatilag foglyul ejtette az osztrák-magyar hadiflottát, valamint a Monarchia adriai hadikikötőiben állomásozó német tengeralattjárókat.

Az otrantói zár ötlete Winston Churchilltől származottForrás: AFP

Az antant haditengerészete mindig is respektálta az osztrák-magyar flottát, és emiatt soha sem kísérelt meg közvetlen támadást az adriai partvidék ellen. Sokkal egyszerűbbnek és kevésbé kockázatosnak látszott lezárni az Adriai-tenger déli kijáratát,

mintsem szembe nézni a Monarchia flottájának pusztító tűzerejével.

Az első világháború adriai hadműveletei ezért a kis egységek, a torpedónaszádok, a rombolók, a tengeralattjárók és a cirkálók háborújává váltak. Az új flottafőparancsnok ezen a helyzeten is változtatni kívánt.

Fel akarták törni az otrantói zárat, és hullámsírba küldeni az antant flottáját

Az 1918 tavaszán kidolgozott grandiózus haditerv egyszerre két célt tűzött ki a Császári és Királyi Haditengerészet elé: az egyik, az otrantói zár feltörése, a másik pedig az antant Brindisiben állomásozó főerőinek megsemmisítése volt. Az antant - 1917 keserű tapasztalataiból okulva -

1918 januárjától minden korábbinál nagyobb erőket vont össze az Adriai-tenger déli kijáratánál.

Az otrantói zárat a brit királyi haditengerészet 40 rombolója, 76 driftere és 26 tengeralattjáró-vadász naszádja biztosította, az angol flottát pedig egy tíz hadihajóból álló önálló amerikai tengeralattjáró-elhárító egység erősítette.

A Szent István csatahajó volt a Tegetthoff-osztály utolsó, szolgálatba állított egységeForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A hadműveletet, - amelyben az osztrák-magyar flotta összes korszerű felszíni hadihajója részt vett-, 1918. június 9. és 12. között tervezték végrehajtani, a holdtalan éjszakákat kihasználva. A haditerv első lépéseként egy cirkálókból és rombolókból álló erős kötelék megtámadja az Otrantói-szorosban állomásozó brit-amerikai flottát.

Matrózok A Szent István csatahajó fedélzeténForrás: Wkimedia Commons
A magyar ipar büszkesége, a Szent István csathajó
A magyar parlament 1910-ben csak azzal a feltétellel szavazta meg a flottafejlesztési büdzsét, ha a Tegetthoff-osztály utolsó egységét nem Triesztben, hanem a magyar tulajdonú fiumei Ganz-Danubius Rt.-ben építik meg. A Szent István volt a magyar hajóépítő-ipar történetének legnagyobb vállalkozása. A 152 méter hosszú és 21 000 tonna vízkiszorítású hadihajó vízrebocsátásához és felszereléséhez a Ganz fiumei gyártelepén új üzemépület és sója megépítése vált szükségessé. Az 1912. január 29-én történt gerincfektetéstől nem egész két év telt el a hajó vízrebocsátásáig, amire 1914. január 17-én került sor.

Az ettől északra lesállásban várakozó, a Tegetthoff- és Radetzky-osztály nehézegységeiből álló csatahajó-kötelék pedig akkor avatkozik a harcba, ha a zárat védelmező brit-amerikai hadihajók felmentésére Brindisiből már kifutott az antant erők flottája.

A Szent István testvérhajója, a Prinz EugenForrás: Wikimedia Commons

Ha a terv beválik, a Brindisiben állomásozó angol, olasz és francia hadihajókból álló flottaegységet hullámsírba küldte volna az osztrák-magyar csatahajó-osztályok pusztító ágyútüze. A terv sikere a meglepetésen, a csapás váratlanságán, és a pontos időzítésen alapult.

A végzetessé váló késés

A támadásra kijelölt osztrák-magyar flottakötelék főerejét a Tegetthoff-osztály négy korszerű szupercsatahajója, a Viribus Unitis, a Tegetthoff, a Prinz Eugen és a Szent István alkotta. Ezek az úgynevezett drednaught-típusú csatahajók a kor legmodernebb nehéz felszíni egységei közé tartoztak; a haditengerészet történetében ennél az osztályánál alkalmazták először a háromlöveges ágyútornyokat, amit az első világháború után az angol, az amerikai a japán, és a többi hadiflotta is átvett.

A Tegetthoff-osztály egységei menetbenForrás: Wkimedia Commons /Bundesarchiv

A hadműveleti terv szerint a Pólában állomásozó Szent István és Prinz Eugen csatahajóknak június 9-én, este hét órakor kellett volna felszedni a horgonyt, hogy másnap még virradat előtt csatlakozzanak a Dugi Otoknál várakozó másik két egységhez, a Tegetthoffhoz, valamint a flottafőparancsnok, Horthy admirális zászlóshajójához, a Viribus Unitishez.

A Szent István és a Prinz Eugen azonban nem tudott kifutni a hadműveleti terv szerinti időpontban Pólából,

az induláskor felmerült műszaki probléma miatt. A hiba elhárítása több mint egy órát vett igénybe, ezért a két csatahajó csak késve vágott neki a tengernek. A Szent István hídján Heinrich Seitz sorhajókapitány, a kötelék parancsnoka ezért arra adott utasítást, hogy a késés miatt hozzák ki a kazánokból a maximumot.

Az SMS Szent István drednaught-típusú korszerű nehéz felszíni egység voltForrás: War Ship Images

A hadihajók a teljes sebesség ellenére sem tudták behozni a késést, és amikor június 10-én hajnali negyed négykor Premuda vonalába értek, keleten már derengeni kezdett a látóhatár. A nyugati horizont még jótékony sötétségbe borult, a tenger felszíne felett pedig hajnali pára lebegett.

Ezért sem a Szent István, sem pedig a kísérő torpedónaszádok hídjáról nem vették észre az olasz királyi haditengerészet két apró torpedócsónakját, amelyek sikertelen éjszakai portyájuk után éppen hazafelé készülődtek.

MAS típusú olasz torpedócsónakForrás: Wkimedia Commons / Antonio Ciseri

A MAS-15 és MAS-21 jelű torpedócsónak az előző nap futott ki Ancona hadikikötőjéből, hogy az Adriai-tenger horvát partszakaszán lessenek zsákmányra. Luigi Rizzo korvettkapitány,

a kis hajóraj parancsnoka éppen a visszafordulásra adott utasítást,

amikor 3 óra 15 perckor a MAS-21 szolgálatos őrszeme füstöt jelentett keleti irányból. Rizzo korvettkapitány nem sokat hezitált; a hazaindulás helyett azonnal a frissen felfedezett füstoszlopok irányába fordította hajóit.

Dávid elsüllyeszti Góliátot

Az alacsony építésű, benzinmotoros MAS torpedócsónakok a hajnali félhomály és pára fedezetében közel 80 km/órás sebességgel vágtattak a füstoszlopok felé. A szürkületben rövidesen két hatalmas csatahajó sötét sziluettje bontakozott ki a torpedócsónakok személyzete előtt. A két olasz MAS észrevétlenül áttört a kísérő torpedónaszádok vonalán

és tovább folytatta a csatahajók megközelítését.

Rizzo parancsnok rohamozó raja a közelebb eső óriást vette célba. A MAS-15 700 méteres távolságról mindkét torpedóját kilőtte, majd éles fordulóval nyugati irányba fordult.

A MAS-15 menekülőben, miután megtorpedózta a Szent István csatahajótForrás: Wkimedia Commons

Még e manőver befejezése előtt két éles dörej reszkettette meg a levegőt; jelezve, hogy a MAS torpedói eltalálták a célpontot. A robbanás hangjára mérges darazsakként riadtak fel a kísérő torpedónaszádok, és fel-alá cikázva keresték a támadókat. A T-76-os naszád őrszeme szúrta ki elsőként a nyugat felé menekülő olasz csónakokat.

Luigi Rizzo, a Szent Istvánt elsüllyesztő MAS-kötelék parancsnokaForrás: Wkimedia Commons

A torpedónaszád kivált a kötelékből, és szirénáit bőgetve teljes gőzzel a támadók után vetette magát. Hiába tolt azonban fehér tajtékot az orra előtt,

a MAS csónakok fürgébbnek bizonyultak, és hamarosan elnyelte őket a hajnali szürkület.

Alig öt perccel az olasz torpedók becsapódása után, hajnali 3 óra 30 perckor a Szent István csatahajó gépei felmondták a szolgálatot, és az óriás a lékeken betörő víztől tíz fokos szögben megdőlve, megállt.

Víz alatti katonai temetőnek számít a Szent István roncsa

A váratlan támadás teljesen szétzilálta a köteléket. A Prinz Eugen sietve eltávolodott a Szent Istvántól, majd vad kitérő manőverekbe kezdett, mert a kapitánya azt hitte, hogy tengeralattjáró ólálkodik a közelükben. Mindeközben a Szent István legénysége hősies csatát vívott a hajó megmentéséért. Eleinte úgy tűnt, hogy siker koronázza az erőfeszítéseiket, mert a gépek egy részét sikerült ismét működésbe hozniuk, ami lehetővé tette a szivattyúk beindítását.

A találatot kapott és megdőlt Szent István csatahajóForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A vízvonal alatt öt méter mélyen becsapódott torpedók robbanása azonban túl nagy léket ütött a hajó oldalán ahhoz, hogy a szivattyúk és a lékponyvák segítségével visszaszorítsák a víz betörését. Seitz sorhajókapitány eleinte azt tervezte, hogy az orr-segédmotorok segítségével megpróbál eljutni a viszonylag közeli Molat-szigeten található sekély Brguljski-öbölbe, de a Szent István gyors dőlése megakadályozta e terv végrehajtását.

A Szent István roncsa. A 155 méter hosszú csatahajó átfordulva fekszik a tengeraljzaton, 66 méteres mélységbenForrás: Pinterest

A kapitány elrendelte a lövegtornyok balra fordítását is, de ezzel sem sikerült lelassítani a csatahajó feltartóztathatatlan átfordulását. Ezt látva, Seitz sorhajókapitány 5 óra 58 perckor kiadta a parancsot a hajó elhagyására. Miután a csatahajó teljesen átfordult, a Szent István, a Császári és Királyi Haditengerészet, valamint a magyar ipar büszkesége alámerült a hullámsírba, 89 tengerészt ragadva magával.

A süllyedő Szent István csatahajóForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Azt követően, hogy Horthy értesült a Szent István pusztulásáról, azonnal lefújta a hadműveletet.

Az osztrák-magyar flotta a meghiúsult akció után többé már nem futott ki a tengerre. 1918. október 31-én délután, a flotta utolsó főparancsnoka, Horthy Miklós altengernagy a pólai kikötőben bevonatta a Viribus Unitis hadilobogóját, és IV. Károly király utasítását követve, átadta a flottát a Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek. A Szent István csatahajó Premuda szigetétől nyugatra, 66 méteres mélységben alussza örök álmát a hullámsírban.

Miklós Tamás ( a kép  bal szélén)  a 2018-as komoly eredményeket produkáló magyar Szent István-expedíció vezetője, (a képen középen balra) a hazai hivatásos búvártársadalom egyik legjobban elismert személyiségeForrás: NAUI Hungary

A Szent István roncsa víz alatti katonai temetőnek számít, a roncs megmerülése pedig speciális kormányzati engedéllyel, és csak mélységi merülésre kiképzett búvárok számára lehetséges. Utoljára 1918 júniusában, a csatahajó elsüllyedésének 100. évfordulóján kereste fel a Szent István roncsát magyar búvárexpedíció.