A kutatás a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengelyre (HPA tengely) összpontosított, amely az agy két részét közvetlenül a vese felett elhelyezkedő mirigyekkel köti össze. A tengely számos biológiai folyamatot irányít, és segít kezelni a stresszre adott reakciókat.
Korábbi tanulmányok áttekintésében a kutatók azt is vizsgálták, hogy a stressz szintjének életkori kezelése a későbbiekben hogyan lehet a neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatának csökkentésének egyik módszere.
Azt tudjuk, hogy a krónikus stressz számos biológiai funkciót befolyásolhat a testünkben
– mondja David Groth, az ausztráliai Curtin Egyetem molekuláris genetikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Egyfajta belsőséges kölcsönhatás van a krónikus stressznek való kitettség és a test reakciója befolyásoló útjai között.
A HPA, azaz a stressztengely feladatának része a szteroid hormon kortizol felszabadításának szabályozása: minél nagyobb a stressz, annál több kortizol szabadul fel.
A hormon növeli a vércukorszintet és elnyomja az immunrendszert.
Az Alzheimer-kór egyes eseteiben a szakemberek gyakran tapasztalják a HPA tengely megszakadását és a kortizolszint későbbi emelkedését. Ennek pontos okait, illetve az ehhez hozzájáruló genetikai vagy környezeti tényezőket a tudósok még nem fedezték fel.
A Biological Review tudományos szaklapban most publikált tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy a HPA tengelyre ható genetikai tényezők is befolyásolhatják az agy gyulladását, amelyről jól ismert, hogy hozzájárul az idegsejtek károsodásához olyan betegségekben, mint például az Alzheimer-kór.
Az ezen utakon belüli genetikai variációk befolyásolhatják az agy immunrendszerének viselkedését, ami diszfunkcionális válaszhoz vezet
– mondja Groth. – Az agyban ez a normális agyi folyamatok krónikus megzavarásához vezet, növelve a későbbi neurodegeneráció és végül a demencia kockázatát.
A csapat azt feltételezi, hogy a krónikus stressz kiválthatja ezt a fajta válaszreakciót. A tudósok szerint
a HPA tengely reakciója a stresszre kulcsfontosságú lehet abban, hogy mennyire súlyos a gyulladásos reakció.
További kutatásokra lesz azonban szükség a variációk azonosításához, de a tanulmány szerint ez lehet a kiindulópont. Hangsúlyozzák, hogy azt biztosan tudják az Alzheimer-kórról, hogy annak néhány jele már sok évvel korábban elkezdődhet; mindez értékes lehetőséget adhat a szakembereknek a betegség kialakulásának megállítására vagy korlátozására. És ebben az új tanulmány is segíthet.