Már ókori források is említenek olyan eseteket, amikor delfinek siettek a tengeren bajba jutott hajótöröttek segítségére. A domesztikált állatfajokon, főleg a kutyákon és a macskákon kívül a palackorrú delfinek tekinthetők az egyetlen olyan vadon élő állatfajnak, akik tudatosan keresik az emberrel való kapcsolatot. Az emberek iránt tanúsított - sajnos, gyakran indokolatlan - delfini bizalom egyik egyedülálló eseménye volt például az a közelmúltban történt eset, amikor egy leszakadt damilba akadt palackorrú delfin úszott oda a búvárokhoz, hogy a segítségüket kérje. Ezek az intelligens tengeri emlősök viszont gyakran kérés nélkül is a bajba jutott emberek, vagy akár háziállatok segítségére sietnek.
„A finoman érzékelő radarhoz és a fejlett társas élethez nagyon fejlett agy szükséges, és az ember után a delfinek agya a legbonyolultabb biológiai szerkezet a Földön."
(Csányi Vilmos etológus)
Azok a döbbenetes állati elmék
Azt, hogy a palackorrú delfinek (Tursiops spp.) mennyire kifinomult intelligenciával rendelkeznek, már régóta ismerik az etológusok. Ám e döbbenetesen fejlett intelligenciának mindig újabb és újabb szeletei válnak ismertté.
Amikor a világhírű Goncourt-díjas francia író, Robert Merle az 1967-ben megjelent Állati elmék című regényében arról írt, hogy művének két delfin főszereplőjét megtanították az emberi beszédre és annak értelmezésére, ezt a lehetőséget akkoriban még a sci-fi világába tartozó fikciónak tekintették.
Napjainkra azonban kiderült, hogy Merle feltevése egyáltalán nem volt túlzó; a viselkedésbiológiai kutatások bebizonyították, hogy a delfinek megértik bizonyos szavak jelentéstartalmát, sőt az a képességük is megvan, hogy elsajátítsanak és visszaadjanak emberi kifejezéseket. A delfinek agyát és viselkedését vizsgáló kutatások megállapították,
hogy ezek a tengeri emlősök jóval intelligensebbek a csimpánzoknál,
és az emberekhez nagyon hasonló módon kommunikálnak egymással. Szilárd önképpel rendelkeznek, így többek között felismerik magukat a tükörben, megvan a képességük új viselkedésformákat elsajátítani és azt továbbadni a fajtársaiknak, és ami egyedülálló az állatvilágban, hogy az emberhez hasonlóan jövőképpel rendelkeznek.
Az etológiai kutatások azt is feltárták, hogy a delfinek saját, rendkívül fejlett és füttyök sorozatából, valamint ezek különböző variánsaiból álló „nyelvvel" rendelkeznek.
Ez a felfedezés pedig megint csak a valósághoz közelíti Robert Merle regénybeli fikcióját
az ember és a delfin közötti beszéd lehetőségéről. A delfinek e rendkívül fejlett intelligenciájára vezethető vissza a családokon (rajokon) belül tapasztalható igen szoros és bonyolult szociális kapcsolatrendszer is.
A delfinraj családtagjai azonban nemcsak egymást védik és támogatják, hanem a tengeren bajba jutott embernek és adott esetben más élőlénynek is segítséget nyújtanak.
Várandós kismamát mentettek meg a haláltól
Az egyik érdekes eset még 2004-ben Új-Zélandon történt. Négy vízi mentő úszott be mélyen az óceánba, és amikor a parttól eltávolodtak, arra figyeltek fel, hogy hirtelen egy népesebb, palackorrú delfinekből álló raj közelíti meg őket. A delfinek szoros gyűrűt fontak a négy férfi köré, mintha csak valamitől meg akarták volna óvni őket.
Mivel az óceán nyugodt volt és nem láttak semmit sem az őket körülvevő delfineken kívül, ezért egyikük, aki búvármaszkot viselt, mély lélegzetet véve alámerült, hogy szétnézzen odalent. A férfi csak ekkor fedezte fel döbbenten,
hogy nem sokkal alattuk egy megtermett nagy fehér cápa cirkál,
amely módszeresen egyre közelebb próbál kerülni hozzájuk.
Ekkor több delfin vált ki a rajból, és nagy sebességgel nekirontott a cápának. Mint a kilőtt torpedó, úgy ütköztek a ragadozó oldalának, palackszerűen kinyúló kemény állkapcsukkal erős ütést mérve a cápára.
A váratlan támadástól megzavarodott nagy fehér nem várta meg a delfinek újabb rohamát, hanem rémülten eliszkolt.
A palackorrú delfinek akkor sem távolodtak el a négy férfi közeléből, miután elűzték cápát, hanem egészen a partig kísérték őket, és csak azt követően fordultak vissza a nyílt tengernek, miután meggyőződtek róla, hogy a védenceik már biztonságba kerültek.
Olyan eset is ismert Ausztráliából, amikor egy várandós fürdőző kismamát elragadott az erősen áramló víz, és kifelé kezdte sodorni a parttól. A nő miközben az áramlattal küzdött, hirtelen azt érezte, hogy erős ütés éri a lábát, ami vérezni kezdett; egy cápa támadt rá. A halálra rémült nő segítségért kezdett kiabálni,
de az életmentő segítség nem a partról, hanem a vízből ért oda hozzá hamarabb.
Az új-zélandi esethez hasonlóan palackorrú delfinek fogták közre a bajba jutott asszonyt, majd miután megfutamították a cápát, a sokkos állapotba került kismamát óvatosan a part felé kezdték taszigálni.
A nő alá úszva a testükkel tartották a felszínen a magatehetetlen asszonyt mindaddig, amíg a parti mentők csónakja befutott, és a fedélzetre emelték a delfineknek köszönhetően életben maradt kismamát.
Fellármázták a kikötőt a bajba jutott kutya miatt
A delfinek nemcsak az embereken, hanem a bajba jutott állatokon is segítenek, amit szintén több eset bizonyít. 2011-ben a floridai Marco Island egyik házából eltűnt egy kutya, amely a véletlenül nyitva hagyott kerti kapun szökött ki. Az állat gazdája kétségbeesetten keresni kezdte az elkóborolt kutyát, amely - mint utóbb kiderült - az egyik meredek parti védőmű betonfaláról a tengerbe csúszott.
Az áramlás elsodorta a kutyát, amely nem tudott visszakapaszkodni a partra.
Már csaknem 15 óra telt el a kutya eltűnése óta, amikor az eb tulajdonosát arról értesítették, hogy megtalálták az állatot.
Mint kiderült, egy csapat palackorrú delfin talált rá a pórul járt, teljesen átfagyott és halálra rémült kutyára. Miközben néhány delfin a felszínen tartotta a végletekig kimerült kutyát, a társaik kiúsztak a parthoz,
és éktelen lármát csapva igyekeztek felhívni magukra a parton sétáló emberek figyelmét.
A delfinek e szokatlan viselkedésén meglepődött járókelők ekkor fedezték fel a tengeri emlősök által a parthoz taszigált ebet, amit kihúztak a vízből, és visszajuttatták a gazdájának. Ezek az esetek mind azt bizonyítják, hogy a delfineknek (és más cetféléknek) az állatvilágon belül egyedülállóan fejlett a szociális viselkedésük.
De ismert olyan eset is, amikor bajba került delfin fordult az emberhez segítségért. 2013 januárjában a Hawaii-szigeteki Kona közelében légzőkészülékes búvárok egy csoportja az ördögráják viselkedését tanulmányozta, éjszakai körülmények között.
A búvárok erőteljes füttyjelekre lettek figyelmesek, majd észrevették, hogy egy magányos palackorrú delfin tart feléjük. Amikor a közvetlen közelükbe ért, akkor fedezték fel, hogy leszakadt horgászzsinór tekeredett az állat törzsére, és a damil egy része mélyen a delfin jobb mellúszójába vágódott.
A bajba jutott delfin nem tágított a búvárok mellől, szemmel láthatóan a segítségüket kérte.
A merülésvezető óvatosan nekilátott, hogy a búvárkésével levágja a delfinre akadt damilt. Az állat nyugodtan tűrte a beavatkozást, megértve, hogy segítenek rajta. Ez volt az első olyan dokumentált eset, amikor egy delfin embertől kért segítséget.
Megérdemlik, hogy rászolgáljunk a bizalmukra
Sajnos, ezek a hihetetlenül érzékeny és intelligens állatok komoly védelemre szorulnak. Az etológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a látszat ellenére a delfinek rendkívül rosszul tűrik a fogságot, és a delfináriumok olyanok számukra, mint az embernek a börtön.
A delfinek viselkedésbiológiáját kutató etológusok szerint rendkívül magas intelligenciájuk miatt az emberhez hasonlóan kellene kezelni ezeket az állatokat.
Nem véletlenül indult el még a 2010-es évek elején erőteljes nemzetközi kampány a delfinek fogva tartása ellen.
Elsőként négy állam - és legyünk rá büszkék, hogy köztük Magyarország - hozott törvényt a delfinek fogva tartásának tilalmáról, amihez egyre több ország csatlakozik.
A természetvédők és a világközvélemény egyre erőteljesebb nyomás alá helyezi Japánt a Taji-öbölbeli éves rituális delfinmészárlások betiltásáért. A palackorrú delfinek a kutyához hasonlóan feltétlen bizalommal viseltetnek az ember iránt, és megérdemlik, hogy rá is szolgáljunk a bizalmukra.