A hideg időjárással járó zord hőmérsékletek és táplálékhiány elkerülése érdekében néhány állat elvándorol, míg mások hibernációs állapotba kerülnek. Ám az északnyugat-kínai Qinghai-Tibeti-fennsíkon élő pocoknyulak egyiket sem teszik és mégis életben maradnak. A tudományt már régóta foglalkoztatja a kérdés: vajon hogyan?

A pocoknyulak apró méretű, rágcsálószerű emlősök, amelyek úgy néznek ki, mintha egy tengerimalacot és egy nyulat kereszteztek volna. A világ 29 faja közül az Egyesült Államok nyugati részén és Kanadában őshonos amerikai pocoknyúl (Ochotona princeps) az egyetlen, jól ismert állat, amely a növényeket pofazacskójába gyűjti, hogy élelmiszer-készleteket halmozzon fel a föld alatt, hogy így bírja ki a telet.

Az azonban már régóta tudományos rejtély, hogy ázsiai rokona, a fennsíki pocoknyúl vajon hogyan tud életben maradni a száraz, szél által korbácsolt sztyeppéken, ahol

a hőmérséklet rendszerint mínusz 29 Celsius fokig is csökkenhet, és a növényzet télen szinte teljesen eltűnik.

Néhány, más hideg éghajlaton élő állattól eltérően a pocoknyúl például nem bízhat a zsírfelhalmozásra vagy a téli súlygyarapodásra, esetleg a hideg hónapok átalvására.

A pocoknyúl szokatlan túlélési stratégiát választottForrás: Flickr

Tizenhárom évnyi kutatás után, a tudósok most azt állítják, hogy felfedezték a fennsíki pocoknyúl túlélésének titkát: az állatok lelassítják anyagcseréjüket, és a szokásos növényi étrendet kiegészítik egy bizarr táplálékkal, a jak ürülékével, amely értékes, emésztetlen tápanyagokat tartalmaz.
Eleinte senki sem hitte el a történetet arról, hogy megeszik a jak ürülékét – mondta John Speakman, a skóciai Aberdeen Egyetem fiziológusa, a kutatás vezetője a National Geographic online portájának. – Az összegyűjtött bizonyítékok azonban ma már vitathatatlanok.

Ez az úgynevezett interspecifikus koprofágiaként ismert viselkedés a gerincesek körében meglehetősen ritka. Speakman úgy véli, hogy a jak ürüléke valószínűleg bőséges, kevés erőfeszítést igénylő táplálékforrás, amely lehetővé teszi a pocoknyulaknak mind az energiatakarékosságot, mind pedig a ragadozók, például a vándorsólymok és a tibeti rókák elől a rejtőzést.Speakman és kollégái még 2009- en találtak egy félig elfogyasztott jak ürülékhalmot, amely egy pocoknyúl járata előtt maradt, ami kiváltotta a kíváncsiságukat. Miután ezt furcsának találták, elkezdtek gondolkodni, hogy talán az állatok megeszik ezt. Aztán egy évvel később, amikor két pocoknyúl véletlenül elpusztult egy csapdában, a szakemberek a bél elemzésével fényt derítettek a jak székletének jelenlétére.

A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az elmélet bizonyítására a tudósok több mint 300 elhunyt pocoknyúl béltartalmát elemezték. Megállapították, hogy a minta körülbelül 22 százaléka tartalmaz jak DNS-t. Egy másik vizsgálatsorozat feltárta azt is, hogy az állatok a székletből hasznos baktériumokat nyernek, amelyek a túléléshez szükségesek.