Egy hosszú testű, kanyargós hüllő élt mintegy 310 millió évvel ezelőtt a világon, amit a viking mitológia legendás óriás kígyója után neveztek el, amellyel többször is megküzdött Thor, a mennydörgés skandináv mitológia egyik istene. Ám míg a vikingek mitikus Jörmungandr nevű „világkígyója" elég nagy volt ahhoz, hogy testét az egész Föld köré tekerje, a Joermungandr bolti névre hallgató, ősi hüllő csak néhány centiméter hosszú.
Ez a lény egy úgynevezett mikroszaurusz, ami szó szerinti fordításban „kis gyíkot" jelent, és a hüllők korai csoportját képviselte, amelyek az első gerinces állatok között fejlődtek ki a szárazföldön. A karcsú, hosszúkás testű Joermungandr bolti rövid végtagokkal és tompa koponyával rendelkezett. A most felfedezett kövület olyan jó állapotban maradt fenn, hogy megőrizte olyan speciális pikkelyek lenyomatait, amelyek hasonlítanak a modern hüllőékre.
Ezek a tulajdonságok együttesen arra engednek következtetni, hogy a pici mikroszaurusz alagutakban élt és kígyóként csúszkált – jelentették a kutatók a Royal Society Open Science tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban.
A kövület eddig a chicagói Field Múzeum gyűjteményében rejtőzött, és az illinoisi Mazon Creekből származott, ahol a lelőhelyek számos teljes vagy majdnem teljes organizmus kövületét őrizték meg, amelyek mintegy 359–299 millió évvel ezelőtt éltek. Az úgynevezett mikroszauruszok a gerincesek közül a legrégebbi kövületeket képviselik, amelyeknek több membránréteggel rendelkező, folyadékkal teli tojásokban fejlődnek az embrióik.
A J. bolti a Recumbirostra nevű csoport mikroszaurusza, amely körülbelül 40-50 millió éve éltek – mondta Arjan Mann, a washingtoni Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum paleobiológiai posztdoktora, a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online tudományos portálnak.
A szakember számos mikroszaurusz-kutatást végzett és korábban már leírt két mikroszaurusz fajt: a Diabloroter-t („ördögásó") és az Infernovenator-t („pokolvadász"). Elárulta, hogy ennek a mikroszaurusz-csoportnak a legtöbb kövülete a perm időszakból származik, így J. bolti a tudósoknak ritka pillantást adott egy korábbi mikroszauruszra.
A teste az orrától a farokcsúcsáig mindössze öt centiméter volt, ám áramvonalas, hengeres és viszonylag sima.
Az állat végtagjai és a farkára utaló kúpos farokcsontok rövidek és lekerekítettek voltak. A tudósok szerint hasonlítanak a néhány modern gekkó farkára, amelyek a farkukat zsírraktározásra is használják. A Joermungandr bolti testét ovális, barázdás pikkelyek borították, és a robusztus koponyának összeforrtak a csontjai, amelyek valószínűleg az ásásban segítették a mikroszauruszt.
Úgy gondoljuk, hogy a fejével úgymond a talajba csapódott, hogy lyukakat ásson, mint a modern hüllők – magyarázta Mann. – Valószínűleg a J. bolti hosszúkás alakja tette lehetővé, hogy úgy mozogjon a felszínen, mint egy kígyó, ám a pikkelyei mintázata a modern ásóbékákra hasonlít.