A kalocsai érsek, akit Gemenc megmentőjeként tartanak számon

Haynald Lajos Munkácsy Mihály festményén (1884)

Haynald Lajosról (erdélyi püspök, majd 1867-től haláláig kalocsai érsek) kevesen tudják, hogy nem csak egyházi vezető, hanem tudós, kutató ember is volt, tájékoztatta szerkesztőségünket a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP). Aktív tevékenységet fejtett ki a Magyar Tudományos Akadémián, miközben több alapítványt hozott létre és támogatott.

Övé volt Európa harmadik legnagyobb botanikai gyűjteménye

205 éve született és 130 éve hunyt el Haynald Lajos kalocsai érsek, a Gemenc megmentője. Fiatal korától kezdve lelkes növénygyűjtő, kora magyar flórakutatóinak bőkezű támogatója volt.

Korának botanikusai jó növényismerőként és lelkes gyűjtőként ismerték.

Botanikai munkássága elismeréseként 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnökévé választották. Nevét számos növény, és a Haynaldia nemzetség viseli. Iskolákat alapított, többek között Baján a leánynevelést szolgáló intézményt, valamint Kalocsán főgimnáziumot.

Haynald Lajos Munkácsy Mihály festményén (1884) Forrás: Wikimedia Commons

A botanika mellett a csillagászat is érdekelte, 1877-ben megalapította a kalocsai főgimnáziumban a kalocsai csillagdát

– tájékoztatott a Duna-Dráva Nemzeti Park. – Közel százezer lapból álló nagy herbáriumát és botanikai szakkönyvtárát 1891. július 4-én bekövetkezett halála után, végakaratának megfelelően, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárára hagyományozta, amely 1914-ig Európa harmadik legnagyobb botanikai gyűjteménye volt.

Az Érseki Uradalom nem volt hajlandó belépni az ármentesítő társulatba

A Duna-Dráva Nemzeti Park úgy fogalmazott, hogy a Duna folyószabályozásának folyamatában az 1860-as évek végére maradt a folyó Szekszárd és Rezét közötti szakaszának kezelése. 1873-tól a Szekszárd-Bátai Duna Védgát Társulat feladata volt a Duna jobb partján lévő bérlőket és területtulajdonosokat beléptetni az ármentesítő társaságba.

A Kalocsai érsekség területét érintő tárgyalásokon az érsek képviselői részt vettek a Simon Rudolf Tolna vármegyei alispán által szervezett előzetes megbeszélésen,

de miután meggyőződtek róla, hogy a tervek átgondolatlanok és károsak az érsekségre nézve, még a perrel fenyegetés hatására sem tértek vissza a tárgyalóasztalhoz, valamint nyilvánvalóvá tették, hogy nem kívánnak belépni az ármentesítő társaságba.

Haynald Lajos 1870-ben Forrás: zeitgenössischer Fotograf - Einzelbildsammlung Konzilsväter

Az Érseki Uradalom indokai az alábbiak voltak:

• a mentett ártéren olyan mélyen fekvő területek voltak, ahol nem lehetett volna ekés művelést végezni
• a mélyebben fekvő részek a Duna szintjénél is mélyebben feküdtek, még kisvíz esetén is víz maradt vissza
• a mélyebben fekvő területeknél árvíz esetén a töltés alatt fakadóvizek jelentkeznének, melyek akkoriban egyet jelentettek a gátszakadással
• a mentett ártéren jelentősen csökkent volna a nádasok mérete, ahonnan az uradalom a tetőfedő anyagot szerezte be
• a mentett ártéren megszűnne a jövedelmező halászat - ezt a jogot az érsekség 10 évre adta, így jelentős kártérítést kellett volna fizetnie a bérlőknek
• a rossz tervezés miatt több olyan vízügyi létesítmény valósult volna meg, ami merőlegesen vezette volna a vizet a balparti töltésnek, elmosódással fenyegetve azt.

A döntés, hogy az Érseki Uradalom végül nem volt hajlandó belépni az ármentesítő társulatba, azt eredményezte, hogy a Duna töltése a folyó medrétől tervezett 100 méter helyett 4-6 km távolságra épült meg, melynek következményeként ma itt létezik Közép-Európa legnagyobb ártéri erdeje.