A kutatók 100 ezer évvel ezelőtt élt denevér állcsontjaira bukkantak, amely egy mára kihalt, óriási vérszopó denevérfajhoz tartozik. Az argentin barlangban talált Desmodus draculae faj állcsontjának felfedezése segíthet pótolni az állatok történelmének óriási hiányosságait, és néhány támpontot adhat arra vonatkozóan, hogy ezek az emlősök végül miért haltak ki.

A valóságban békés állatok

A denevérek ma rendkívül változatosnak számítanak: 19 család és több mint ezer ma élő faj tartozik a rendbe. Ők teszik ki az összes ismert emlősfaj nagyjából 20 százalékát, ami meglehetősen figyelemreméltó hányad, miután körülbelül 50 millió évvel ezelőtt „léptek színre". Talán azt gondolhatnánk, hogy az ősmaradványok között számos denevért találunk, és hogy evolúciós történetük és diverzifikációjuk feltérképezése kapcsán számos adat áll rendelkezésre.

Ám tévednénk: a denevérek fosszilis nyilvántartása köztudottan gyenge és hiányos, ami azt jelenti, hogy minden felfedezés értékes, különösen, ha vámpír denevérekről van szó.

A denvéreknek Dracula gróf miatt is rossz a hírnevükForrás: AFP

Ők az egyetlen denevércsalád a világon, amely kíváncsiságot ébreszt Erdély legendái és a hátborzongató Drakula gróf története révén – mondta Mariano Magnussen, az argentin Miramar Természettudományi Múzeum Paleontológiai Laboratóriumának paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A valóságban azonban békés állatok, amelyek csak néha táplálkoznak emberek vérével, de anélkül, hogy kellemetlenséget okoznának.

Hozzátette: az egyetlen negatív tulajdonságuk, hogy veszettséget vagy más betegségeket terjeszthetnek, ha megfertőződtek. A szakemberek szerint az őskorban élt társaik is hasonlóan viselkedhettek.

Szárnyfesztávolsága elérte az 50 centimétert

Ma a nagyjából 1400 ismert denevérfaj közül csak három tartozik a vérszopó denevérek közé, amelyek kizárólag más élőlények véréből élnek. Mindhárom csak és kizárólag Közép- és Dél-Amerikában él: a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus), a szőrös lábú vérszopó denevér (Diphylla ecaudata) és a fehérszárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi).

Ez a három faj nagyon szoros kapcsolatban áll egymással, ami arra utal, hogy a hematofágia (vérfogyasztás) csak egyszer alakult ki denevérekben, és hogy minden vámpír denevérfaj – a már meglévő és kihalt fajok – mind elkülönült a közös őstől.A tudósok szerint a kihalt vérszopó denevérfajok kövületei segíthetnek abban, hogy feltárják, miért is éltek túl a mai fajok. És az új D. draculae felfedezésnek ebben nagy jelentősége lehet.

A vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Közép- és Dél-Amerikában őshonos faj, az egyetlen emlős, mely kizárólag vérrel táplálkozik.Forrás: https://www.smithsonianmag.com/smithsonian-institution/what-vampire-bat-teach-economics-friendship-180963492/

A kövületek jelentősége kezdetben annyi volt, hogy a fosszilis denevérmaradványok ritkák Argentínában – mutatott rá Santiago Brizuela, az argentin Mar del Plata Nemzeti Egyetem paleontológusa. – Ez is megerősíti a faj jelenlétét a közepes szélességi fokokon és a pleisztocén idején.

Hozzáfűzte, azóta tudnak a D. draculae létezéséről, amióta először hivatalosan leírták a fajt 1988-ban. Közép- és Dél-Amerikában a pleisztocén idején élt egészen a közelmúltig: csak néhány maradványt fedeztek fel, amelyek elég frissek ahhoz, hogy arra utaljanak, hogy

csak néhány száz évvel ezelőtt halhatott ki.

Az Ameghiniana tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint ez volt a legnagyobb ismert vámpír denevér, ami körülbelül 30 százalékkal volt méretesebb, mint legközelebbi élő rokona.

Szárnyfesztávolsága elérte az 50 centimétert. Egyes kutatók szerint a D. draculae rágcsálók vagy szarvasok vérével táplálkozott, mások azonban azt gyanítják, hogy inkább a nagy testű emlős-, madár- és hüllőfajok vérét kedvelte.