Amikor kölcsönhatásba lépünk egymással, hajlamosak vagyunk láthatatlan szabályokat követni. Üdvözölhetjük egymást például automatikusan úgy, hogy „szia, hogy vagy?", amivel jelezzük egy beszélgetés kezdetét; de ha valaki elkezd olyan kifejezéseket használni, mint „jó volt látni", akkor tudjuk, hogy a csevegés a végéhez ért. Eddig azt hittük, hogy mi vagyunk az egyetlen faj, aki ezeket a „társalgási finomságokat" vezette. Mint kiderült, néhány közeli főemlős rokonunk is ezt teszi.

A közös elkötelezettség a jelzések cseréjére utal

Egy új tanulmányban a kutatók dokumentálták a majmokat, miközben azok célirányosan jeleket használtak, mielőtt és miután interakcióba léptek volna egymással. A tudósok összesen 1 224 interakciót elemeztek állatkertekben élő bonobók és csimpánzok csoportjaiban; megállapították, hogy ezek az állatok gyakran bámulnak egymásra, és használnak jeleket a kommunikáció kezdeményezésére vagy befejezésére.

Ezt azonban általában az emberi interakciókkal társítjuk.

Az iScience tudományos szaklapban publikált tanulmány szerzői úgy vélik, hogy ezek az eredmények hozzájárulnak a „közös elkötelezettség" eredetének és fejlődésének jobb megértéséhez nemcsak az emberekben, hanem tágabb értelemben a majmokban is; ez olyan folyamatokra vonatkozik, amelyekben közös a szándék és közösen dolgozunk egy közös cél érdekében.

Interakcióba lépésnél finom jelzéseket tesznekForrás: Getty Images

A közös elkötelezettség a jelzések cseréjére utal, amely ahhoz szükséges, hogy az interakció résztvevői meggyőződjenek arról, hogy elkötelezettek egy olyan cselekvési irány mellett, amelyben mindegyiknek megvan a maga szerepe – mutatott rá Raphaela Heesen, a Durham Egyetem társadalmi megismerés kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Egy egyszerű példa erre a beszélgetés elindítása a kölcsönös üdvözléssel.

A szakemberek hozzátették: ez a viselkedés azonban nem kőbe vésett. Ezért is olyan izgalmas megvizsgálni, hogyan alakult ki.

A bonobókat és a majmokat vizsgálták

A tanulmány vizsgálata szerint a bonobók az esetek 90 százalékában osztottak meg egymással jelzéseket az interakcióba lépés előtt és felvették a szemkontaktust is, míg a csimpánzok ugyanezt a vizsgált esetek 69 százalékában tették meg. Az együttműködés befejezésére irányuló jelzések még gyakoribbak voltak: a bonobók 92, míg a csimpánzok 86 százaléka alkalmazta ezt. A különböző típusú jelzések olyan gesztusokat jelentettek, mint az érintés, a kéz megfogása, a fejek ütögetése, vagy egymásra nézés az interakciók előtt és után, például az ápolás vagy a játék során.Az iScience-ben közzétett tanulmány olyan tényezőket is megvizsgált, mint a kapcsolatok közelsége és az interakcióba lépő majmok közötti erő dinamikája. A bonobók esetében minél közelebb kerültek egymáshoz társadalmilag, annál rövidebb volt a "belépési és kilépési" fázis. A szerzők szerint ez azt tükrözi, ahogy az emberek is gyakran kommunikálnak egymással.

A bonobók (Pan paniscus) nagyon szociális állatok.Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Bonobo#/media/File:6_bonobos_WHCalvin_IMG_1341.jpg

Ha jó barátunkkal lépünk kapcsolatba, akkor kevésbé valószínű, hogy sok erőfeszítést teszünk az udvarias kommunikáció érdekében – jegyezte meg Heesen.

Ezzel szemben a társadalmi kötelékek és a barátságok ereje láthatólag nem befolyásolta a csimpánzok közötti interakcióba való lépést, ami a szakemberek szerint a tekintélyelvű hatalmi hierarchiának köszönhető, miközben a bonobó csoportok társadalmi struktúrájukban egyenlőbbek.

A tudósok szerint a jövőben ezért is érdekes lesz tanulmányozni, hogy ez a fajta kommunikáció más fajokban is jelen van-e.