Néhány őshonos rovar elvesztette a szárnyát Új-Zélandon

A Zelandoperla fenestrata nevű álkérész már csak egy alfajának vannak szárnyai

A legújabb kutatások szerint az elmúlt 750 év leforgása alatt az emberek olyannyira megváltoztatták az ország déli szigetének természeti táját, hogy az már komoly hatással volt az ökoszisztémára.

Mivel eltűntek azok a havasi erdők Új-Zélandon, amelyek eddig úgymond megtörték az erős hegytetőt, több rovarfaj különös evolúciós változásba kezdett: eltűntek vagy csökevényesedtek a szárnyai. A Zelandoperla fenestrata nevű álkérésznek például ma már két, különböző fenotípusa van: az egyik szárnyas és képes repülni; míg egy másiknak már

elcsökevényesedtek a szárnyai, de már eltűnőben vannak és a tudomány röpképtelennek minősítette őket.

Ezt a rovart általában nagyobb magasságokban találhatjuk meg, ahol kevés a fa és erős a szél, ami könnyen lesodorhat egy repülő rovart a mélységbe. Eközben a repülésre alkalmas társai a havasi erdőkben jellemzően védve vannak az időjárás viszontagságaitól.

A Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint azokban a régiókban, ahol kivágták az erdőket, a kutatók valami érdekeset vettek észre. A rovarok ezen a magasságon, ahol általában repülniük kell, már nem képesek erre.

A Zelandoperla fenestrata nevű álkérész már csak egy alfajának vannak szárnyai Forrás: Louis Cahill Photography

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, „az emberek által okozott erdőirtás közvetetten megfosztotta ezeket a rovarokat repülési képességüktől, és ez evolúciós szempontból nagyon rövid idő alatt történt".

Mostanra az Új-Zéland déli szigetét borító, őshonos erdők több mint 40 százaléka gyep és páfrány cserje lett. A most röpképtelenné vált álkérész a tudósok szerint valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Az itt következtetett helyi események mellett valószínű, hogy a széles körű erdőirtás megnövelte a repülés nélküli utódok arányát Új-Zéland nagy, déli területein

– írják a szerzők a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Attól tartunk, hogy szárnyak nélkül a rovarok nem tudnak nagyobb területi tartományban társakat keresni, hogy ezáltal növeljék a genetikai sokféleséget.

Hozzátették: ez hosszú távon befolyásolhatja egy-egy faj egészségi állapotát, valamint fokozhatja a rovarok kipusztulásának kockázatát.

A szerzők azt is elismerik azonban, hogy a szél mellett valószínűleg más tényezők is „kellemetlenné" teszik a rovarok repülését egy nyílt hegycsúcson: ilyenek például az élőhelyek stabilitásának romlása és a hőmérsékleti változások.